Reggeli Sajtófigyelő, 2002. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-04-13
4 kifejezésekhez, akkor kénytelen vagyok megállapítani, hogy mindez sima csúsztatás, hiszen a magyar féllel sosem tárgyaltunk a jogszabály végrehajtásáról. Ugyanis a kedvezménytörvény nincs összhangban az európai és a szlovákiai jogrenddel – véleked ett az államtitkár. A tegnapi pozsonyi napilapok tudósításai bő terjedelemben számolnak be a magyarországi választási kampány eldurvulásáról. A szlovákiai rádióadók és a tévécsatornák többsége viszont tegnap reggeltől már Orbán Viktor kijelentését idézik vezető hírben, miszer int a haza tágasabb, mint Magyarország, mivel az egész Kárpátmedencére kiterjed, habár a magyar ellenzék nem így gondolja. Kommentárt késő estig ehhez a véleményhez sem fűztek Pozsonyban. A gondolatot nem kell temetni, ahogy azt egyes kommentá rok vélték a négy ország kormányfőjének nemrég meghiúsult magyarországi tárgyalásai után. Az együttműködés az elmaradt találkozó ellenére eredményes és távlatos – jelentette ki Jan Kavan cseh külügyminiszter, aki tegnap Prágában tárgyalt pozsonyi partnerév el, Eduard Kukannal. (Tudósítónktól) Vissza NATOremények a déli szárnyon Románia és Bulgária szövetségesi értékét földrajzi helyzetük adhatja 2002. április 13. (11. oldal) Zord Gábor A Feketetenger, a Kaukázus és a Kaszpitenger alkotta stratégiai tengely látványos felértékelődése nyomán virágzik az optimizmus a Balkán keleti peremén: a hirtelen jött konjunktúra miatt Románia és Bulgária a NATObővítés soron következő fordulójának „so ron kívüli” meghívottjává léphet elő. Döntés születhet arról a novemberi prágai NATOcsúcson, hogy a néhai Varsói Szerződés két különleges helyzetű tagja rövidített úton juthasson a szövetségbe, ám a felkészültség sokat hangoztatott kritériumai – hasonlóan az első körhöz – ezúttal is háttérbe szorulnak a reménybeliek geostratégiai helyzetének jelentőségéhez képest. A kuliszszák mögött nyilvánvalóan sem a szófiai, sem a bukaresti vezetésnek nincsenek illúziói ezzel kapcsolatban, mindazonáltal bizt os, hogy a lépés jelentős lökést adna a balkáni gazdasági refomok érezhetően sárba ragadt szekerének. Az ideális sorrend így könnyen megfordulhat: a csatlakozási elvárások talán éppen a csatlakozás nyomán, azt követően valósulnak meg. A VSZ déli szárnyána k megerősített bástyájaként, Moszkva egykori leghűbb barátjaként Bulgáriának délkeleti előrenyomulás lett volna a feladata. A Boszporusz és a Dardanellák szorosainak és a Márványtengernek a biztosítása annak érdekében, hogy a jelentős erőnek számító szovj et feketetengeri flotta portyára indulhasson a Földközitengeren. A történelem erre – szerencsére – nem kínált alkalmat, a VSZ megszűnt, a „nagy testvér” kivonulása és széthullása hatalmi vákuumot eredményezett a térségben. Bulgáriának azonban az azóta el telt 11 évben sem kelt lába, s pozíciója korunk teljesen eltérő geopolitikai kontextusában is értékes maradt – ezúttal elsősorban az Egyesült Államok számára. Az amerikai ambíció – melyben az afganisztáni terrorellenes harc elemei keverednek a „misztikus” kaszpi olajkincs, illetve az iszlám legfőbb nyomulási területe feletti ellenőrzés igényével – szemszögéből Bulgária és Románia ehhez a stratégiai tengelyhez biztosít európai csatlakozót. A két viszonylag kicsi oszág gazdasági kiszolgáltatottsága ráadásul ideálisan irányítható, nem önállóskodó szövetségesekkel kecsegtet. Míg azonban Bulgária NATOtagsági törekvéseit nem könnyíti meg a túlméretezett, szovjet dok- trínára alapozott haderő elkerülhetetlen – társadalmi feszültségeket gerjesztő – reformja és l eépítése, addig Romániának hasznára válik, hogy annak idején a VSZen belül a semleges Jugoszláviával együttműködő „különutas” megoldást választott. Az örökölt román haderő struktúrája, vezetése, felszereltsége tágabb horizonttal bír, mint az bármely más k eleteurópai
