Reggeli Sajtófigyelő, 2002. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-04-12
13 főleg azért számít a kormányzati integrációs politika talán legsúlyosa bb kudarcának, mert ez az előcsatlakozási alap lenne az első, amelynek kezelését az unió teljes egészében hazánkra akarja bízni. Így a SAPARD Brüsszel számára annak fokmérője is, mennyire áll készen az ország a csatlakozás után megsokszorozódó uniós pénzfo rrások hatékony felhasználására. A SAPARD kudarca különösen a többi előcsatlakozási alap honi lebonyolításának sikerével összehasonlítva tűnik nehezen magyarázhatónak (az ISPA menedzselése gördülékenyen zajlik, a PHARE szintén rendben működött, leszámítva a kormány hatalomra kerülése után néhány hónappal átélt, az előző kabinet hibáinak tulajdonított válságot). A súlyos ellenpélda fényében még inkább fontos tényezőnek tűnik az integrációs politika sikerében, hogy a külügyminiszter, a főtárgyaló, vagy az in tegrációs államtitkárság vezetőjének személye a ciklus közben nem változott. Jellemző, hogy a főtárgyalóval kapcsolatban az uniós partnerek magánbeszélgetések során sokszor amiatt panaszkodtak, hogy (számukra) túlságosan is hozzáértő, nem mindig veszi figy elembe az EUs fél időnként gyengébb szakmai felkészültségét. A Külügyminisztérium integrációs államtitkárságának „kisgazdamentes övezetként” való megőrzése szintén sokat segített a lehető legjobb feltételek melletti, lehető leggyorsabb csatlakozás szakmai céljának megvalósításában. Nem a kormány hibája, hogy a programjában szereplő 2002es csatlakozás nem következett be, s a ma igen valószínűnek tűnő 2004 – 2005ös csatlakozás idejére minden jel szerint felkészült ország lép majd be az unióba. A tárgyalások on még nyitva lévő kérdésekben már nem kénytelen olyan súllyal számolni azzal a megfontolással, amely sok kompromisszum elfogadásakor az egyik vezérlőelv volt a csatlakozási tárgyalások első három évében: mennyiben viszi közelebb hazánkat a teljes jogú tag sághoz egyegy derogációs igény visszavonása. Az első körbe kerülő országok év végére várható kiválasztása azonban aligha vezet oda, hogy az unió felhagyjon a jelöltek egymás elleni kijátszásának inkább régi, mintsem nemes hagyományával. Ellenkezőleg: a le gvégső, „forró” pillanatokban fordulhat elő a legnagyobb nyomás (például: „X. tagjelölt már elfogadta ezt, ti mit szóltok hozzá?”). Ekkor mutatkozik majd meg, hogy a magyar diplomácia mennyire alakított ki jól működő információs hálózatot a többi jelölttel , hogy a Benesdekrétumok vagy a bővítésfinanszírozási brüsszeli javaslatot értékelő közös nyilatkozat közzététele körüli vita okozotte károkat az egymás iránti bizalom terén. (A cikkel sorozatunkat lezártuk.) Urkuti György. A szerző a Világgazdaság munk atársa
