Reggeli Sajtófigyelő, 2002. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-04-12
12 fejezet lezárása nem volt olyan fontos a kabinetnek, ami miatt érdemes lett volna nyomást gyakorolnia a MIÉPre a közmédiumok kuratóriumi helyeinek elosztását illetően. Az integrációs szempont másodlagos fontosságát mutatta az érdekegyeztetési rendszer EU által ugyancsak többször bírált hiányosságainak fennmaradása, vagy a magánnyugdíjpénztárakba fizetendő munkavállalói hozzájárulás 6ról 8 százalékra tervezett emelésének elmaradása is, amely miatt az Európai Bizottság szintén többször figyelmeztetett a nyugdíjrendszer finanszírozásával kapcsolatos hosszú távú veszély ekre. A csatlakozási tárgyalásokon a kormány a Hornkabinet alatt jelzett mintegy kilencven derogációs kérelemnek végül csak a felét nyújtotta be, s annak is egyharmadát visszavonta a tárgyalások sikere érdekében. További egyharmadot a csatlakozási időpon t kitolódása, az uniós joganyag fejlődése vagy a magyar felkészülés előrehaladása tett tárgytalanná, s nagyjából egyharmadot sikerült elfogadtatni. A némileg megtévesztő számszerű felsorolásnál többet mond azonban, hogy az átmeneti mentességek révén egyes területeken sikerült a magyar gazdaság számára előnyös eltéréseket kiharcolni a csatlakozást követő időszakra. Néhány példa: a gyógyszergyártók kiegészítő oltalmi tanúsítványainak az EU által eredetileg kértnél későbbi magyarországi bevezetése a honi gene rikus gyártók versenyképességét fokozza, a befektetővédelmi alap maximális kártalanítási kifizetésének az EU által előírt szintre emelése terén kapott halasztás a brókercégek pénzügyi helyzetének megerősödéséhez járulhat hozzá, a belföldi közúti fuvarozási piac teljes megnyitásának elhalasztása pedig a tőkehiányos szállítmányozási cégek túlélési esélyeit javítja. A különféle lobbicsoportok a külügyi vezetésre a ciklus során végig igen nagy nyomást fejtettek ki a számukra fontos átmeneti mentességi igények érvényesítése érdekében. A tárcának sokszor egymással ellentétes elvárások között kellett a tárgyalásokon képviselendő valódi nemzeti érdeket megtalálnia, s ennek során időnként vitatott döntések születtek. Nehezen kommunikálható eredménynek bizonyult péld ául az, hogy a csatlakozási tárgyalásokon hazánk elsőként a cigaretta magas kátránytartalmának megőrzése esetében kapott átmeneti mentességet az uniós joganyag valamely elemének azonnali alkalmazása alól, vagy a munkaerőáramlás 2+3+2 éves korlátozását jav asló EUindítvány elfogadása (utóbbi engedményt a többi tagjelölttel szemben is sokszor kellett megvédeni). Összességében mégis az a benyomás alakult ki, hogy a külügyi vezetés az ország valódi hosszú távú érdekeit szem előtt tartva, a lobbicsoportok közöt t az esetek többségében a nemzeti érdek szempontjából is sikeresen egyensúlyozva juttatta el a csatlakozási tárgyalásokat azok végső szakaszába. Ebben nagy szerepet játszott az integrációt irányító külügyi vezetés, illetve más minisztériumok EUcsatlakozá sban jelentős szerephez jutó tisztviselői zömének vitathatatlan szakmai felkészültsége, bel- és külföldi tekintélye. Még a sok más területen katasztrofálisan teljesítő FVMben is sikerült az unió által elismert tárgyalópartnereket megtartani. Nagyobb probl émák e téren csupán a Pepóféle környezetvédelmi minisztériumban merültek fel, ahol az „írástudók” módszeres elüldözése két évre holtpontra juttatta a környezetvédelmi integrációt, elsősorban a jogalkotás terén. A botrányminiszter és néhány más inkompetens vezető távozása után azonban sikerült a zöldtárca integrációs teljesítményét javítani, s így Magyarország a tagjelöltek közt másodikként zárhatta le a környezetvédelmi fejezetet. Ennek során egyébként számos igen költséges szennyvíztisztítási és levegőtis ztasági beruházásra sikerült olyan átmeneti mentességet kiharcolni, amely figyelembe veszi a gazdaság és a költségvetés teherbíró képességét. A csatlakozáshoz szükséges adminisztratív kapacitás kiépítése mindvégig a kormány humánerőpolitikájának egyik kö zponti célkitűzése volt, amelyet a más területekhez képest sokkal depolitizáltabb kinevezési gyakorlattal, különféle képzési programokkal, fiatal, tehetséges köztisztviselők kulcspozíciókba helyezésével és a közszféra átlagához képest időnként kiemelkedő f izetések biztosításával a kabinet összességében el is tudott érni. Igaz, e téren is születtek kínos kudarcok, amelyekre a leglátványosabb példa a SAPARD Hivatal felállítása körüli, az egész cikluson végighúzódó tehetetlenség. Emiatt hazánk évi 38 millió eu rós forráshoz nem jut hozzá immár harmadik éve, így a tagjelöltek közt is az utolsók közé tartozik, s noha a 2000ben indult mezőgazdasági és vidékfejlesztési segélyprogram első évére allokált összegek felhasználásának lehetőségét az unió hazánk esetében s zégyenszemre 2003 végéig meghosszabbította, továbbra is jelentős a végleges pénzvesztés veszélye. A SAPARD Hivatal körüli szerencsétlenkedés azonban nem is a pénz nagysága miatt, hanem
