Reggeli Sajtófigyelő, 2002. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-04-12
10 Pozsony pedig igyekszik továbbra is napirenden tartani a kérdést. Nem szerencsés az sem, hogy Magyarország kínált ürügyet az uniós integráció jelen szakaszában amúgy nem túl sok gyakorlati haszonnal kecsegtető visegrádi együttműködés „jegeléséhez” is. Mindezek az epizódok nem okoztak törést az alapvető nemzeti cél, a t ovábbra is a lakosság több mint kétharmada által támogatott EUcsatlakozási folyamatban. De olyan helyzeteket teremtettek, amelyeket a következő kormányzati ciklusban kezelni kell majd. (Az uniós integrációt sorozatunk következő, utolsó cikkében elemezzük .) Lambert Gábor – N. Vadász Zsuzsa A szerzők a Világgazdaság munkatársai Kronológia 1999. március 12.: Az egyesült államokbeli Independence városában Martonyi János átadta az ország csatlakozását szentesítő okmányt kollégájának, ezzel Magyarország hivatalosan a NATO tagjává vált. 1999. március 24.: Megindul a NATO légi háborúja Jugoszlávia ellen. A szövetség 11 hetes szakadatlan bombázás után eléri kitűzött céljait. 2000. január 18.: Megjelenik a kormányrendelet ar ról, hogy a külgazdasági feladatok ellátása átkerül a Külügyminisztériumhoz. 2001. június 19.: Az Országgyűlés 93 százalékos többséggel fogadta el a szomszédos országban élő magyarokról szóló törvényt. 2001. december 22.: Aláírják az Orbán – Nastase megáll apodást, amely lehetővé teszi a kedvezménytörvény romániai életbe- léptetését, ugyanakkor a magyar munkaerőpiacon nemcsak a magyarigazolvánnyal rendelkezőknek, hanem valamennyi román állampolgárnak lehetővé teszik a törvényben foglaltak igénybevételét. 20 02. január 1.: bevezetik a kedvezménytörvényt. Szabadkereskedelmi megállapodások hatálybalépése Bulgária 1999 Észtország 1999 Litvánia 2000 Lettország 2000 Horvátország 2001 Jugoszlávia 2002 Önértékelés A külügyi tárca nem kívánt élni az önér tékelés lehetőségével, ezért Martonyi János külügyminiszter korábbi nyilatkozataiból idézünk. „Az ellenzékkel való együttműködésben nem számítok különösebb zökkenőkre... A legfontosabb kérdéseket folyamatos egyeztetés és konzultációk alapján döntjük el.” (Magyar Nemzet, 1998. június 6.) „A kormánynak meg kell tanulni együttműködni, a minisztereknek háttérbe kell szorítani pártpolitikusi énjüket és tudni kell érvényesíteni azt a felelősséget, ami kormánytagként rájuk hárul... A külpolitika nagy stratégiai kérdései minden országban a miniszterelnök hatáskörébe tartoznak, sőt Franciaországban ezt az államelnök vállalja magára.” (Magyar Hírlap, 1998. június 4.) „A miniszterelnök és köztem még nem volt nézetkülönbség. Négyöt éve létezik közöttünk egy elég erő s intellektuális közösség, félszavakból is megértjük egymást.” (Népszabadság, 1998. október 29.) „A miniszterelnökkel az álláspontunk az európai integrációs kérdésekben azonos... Amióta ismerem a miniszterelnököt közelebbről, most már legalább 7 éve, megl epő gondolati azonosságot tapasztaltam vele. Még a humorunk is nagyon hasonló.” (Magyar Hírlap, 2000. július 22.)
