Reggeli Sajtófigyelő, 2002. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-04-11
9 norma elfogadását támogatták. Az SDKÚ és a Magyar Koalíció Pártja (MKP) is a javaslat visszavonását javasolta, ezt azonban nem szavazták meg a honatyák. Bárdos Gyula, az MKP frakcióvezetője szerint azért szavaztak a koalíciós pártok a terv ezet ellen, mert féltek, hogy a KDH túlzottan lábra kap. Megfigyelők szerint a KDH - nemcsak ezzel a javaslattal, hanem utóbbi időben tapasztalt retorikájával - megpróbál szavazókat szerezni a szélsőjobbról, tehát az SNStől és a PSNStől. A javaslat elve tésével azonban még nem ért véget az ellenstátustörvények sora, hiszen a parlamenti ülés végén az Anna Malíková vezette SNS konyhájából származó hasonló, de radikálisabb törvényről is vitáznak a képviselők. Peter Weiss, a külügyi bizottság baloldali elnök e szintén nem támogatta a kereszténydemokrata javaslatot, mert szerinte az növelte volna a feszültséget a szlovák és a magyar nemzetiségű lakosság között. Weiss szerint különben is meg kell várni, hogyan dönt a komáromi járásbíróság a Szövetség a Közös Cél okért ügyében, amely a státusirodahálózatot működteti, s amelyet a törvényjavaslat megszüntetett volna. Kvarda József, az MKP képviselője reménykedett abban, hogy a politikai realizmus győz a parlamentben. "Ha a kedvezménytörvény rossz, akkor annak hatás ait egy másik rossz törvénnyel nem lehet orvosolni" - véli Kvarda. A magyar kormány örül és üdvözli a döntést - mondta Németh Zsolt, a Külügyminisztérium politikai államtitkára tegnap az MTInek. A külügyi vezető szerint az ellentörvény rendkívül megnehez ítette volna a magyarszlovák tárgyalások folytatását a kedvezménytörvényről - hangsúlyozta Németh Zsolt. vissza Molnár Norbert/Pozsony „KEVESEBB, MINT RENDSZERVÁLTÁS, TÖBB, MINT KORMÁNYVÁLTÁS” – AZ ORBÁNKORMÁNY NÉGY ÉVE (9 . KÜLPOLITIKA ÉS GAZDASÁG) Hangsúlyeltolódás és diplomáciai ütközések [20020326] A külpolitika és a gazdasági diplomácia az elmúlt négy évben alapvetően szem előtt tartotta Magyaro rszág további nyugati integrálódásának a követelményeit. A nemzetközi kapcsolatrendszer alakításának a tervezése azonban nem vagy legalábbis nem csak a szaktárcánál zajlott. Az ideológiai alapú partneri prioritások miniszterelnöki szintű, valamint a region ális politika egyes, a környező országok érzékenységével és lehetséges reakcióival nem számoló elemei főleg az elmúlt egy évben meglehetősen vegyes visszhangot váltottak ki külföldön. A Külügyminisztérium igazi csúcshatóság szerepét töltötte be a mostani kormányzati ciklusban. Itt maradt az uniós integráció irányítása, 1999ben pedig idekerült a külgazdaság vezérlése is, s a magyarságpolitika te rvezése is jobban összpontosult a tárcánál, mint a Hornkormány idején . Régi vágya teljesült a (mindenkori) Külügyminisztériumnak, amikor – rátéve a megelőző kormány által felrajzolt ire a pontot – övé lett a külgazdaság. Lezárult az évtizedes vita arról, hogy egy export vezérelte gazdaságban, amelynek lételeme a külföldi működőtőke, kelle ezeket az ügyeket felkaroló önálló szaktárca (NGKM), a területet jobbe egy kereskedelmi minisztériumra bízni (IKM, majd IKIM), esetleg egy elvben az egész magyar gazdaságot végül is lefedő tárcához utalni (GM). A kormányzati átszervezé s a lehető legkisebb vérveszteséggel járt. Sem maguk az érintettek, sem a partnerek, sem a szakterület nem szenvedte meg ezt az időszakot. Nehéz eldönteni, az átszervezésnek vagy a kormányzati filozófiának köszönhetőe, de tény: üdítő változást hozott az elmúlt években a külgazdaságdiplomácia kereskedelmi vitakezelési módja. Míg korábban a színfalak mögötti egyeztetések, állandó kompromiszszumkeresések voltak jellemzők, most sokkal harciasabbá, keményebbé vált a viták kezelése, s a kompromisszumkészség is megmaradt. Pedig kijutott a „jóból” a Balás Péter, majd Major István helyettes államtitkár vezette területnek, hiszen 1998 óta gyakorlatilag folyamatosak a vámviták a CEFTAn belül az oroszokkal, esetenként az USAval, de még az EUval is. Az már más lapr a tartozik – s igazság szerint nehezen lemérhető – , hogy mennyire voltak eredményesek az erőfeszítések: a részsikereket ugyanis újabb és újabb viták követték. Egyértelműen eredményes volt ugyanakkor az – 1991 óta tartó, konszenzusos – szabadkereskedelemp olitika vitele. Sikerült új megállapodásokat kötni (akár az EUval való konfliktust is felvállalva). Jó teljesítményként értékelhetők az egyes CEFTAországokkal az agrárkereskedelem gyorsított liberalizációjáról született megállapodások is. Kiváló jelzőve l kell illetni a nemzetközi szervezetekben folytatott gazdaságdiplomáciai tevékenységet. Igaz, a magyar gazdaságdiplomácia hosszú ideje jó hírnévnek örvend a világban, s a rendszerváltás, majd a kormányváltások sem eredményezték a profik menesztését. Külön kiemelendő a Kereskedelmi Világszervezeten belüli tevékenység: Magyarország az új dohai liberalizációs forduló útnak indításában nemzetközi súlyánál jóval nagyobb szerepet játszott, s mintegy szószólójává vált térségünknek. Nem véletlen, hogy a
