Reggeli Sajtófigyelő, 2002. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-04-19
8 érdemi megbeszélést folytatni, mivel abban bíztak, hogy a törvény elfogadása után azt mint az európai stabilitást veszélyeztető tú lkövetelést az EU és a NATO segítségével vissza tudják vonatni. Az egyik furcsa jelenete volt a kétoldalú megbeszéléseknek, amikor például Bukarest azzal magyarázta, hogy nem emelt szót a hétezer román állampolgárnak horvát állampolgárságot adó horvát, és közel tízezer erdélyinek szlovákigazolványt adó pozsonyi kedvezménytörvények ellen, mert nem tudott ezekről. Jól jelezte a bukaresti egyeztetési készséget, hogy az alapszerződés által létrehozott kisebbségi vegyesbizottság, amely alkalmas lett volna a tör vénnyel kapcsolatos nézeteltérések tisztázására, 1997 és 2001 októbere között a román fél érdektelensége miatt nem ülésezett. Nem véletlen, hogy a kedvezménytörvény budapesti elfogadása után, 2001. június végén a román diplomácia a magyar jogszabály felülv izsgálatára kérte az Európa Tanács joggal a demokráciáért bizottságát, s annak kimondására, hogy a törvény a nemzetközi standardokon túlmenő szabályozás. Nos, a masszív román fellépés ellenére sikerült a magyar diplomáciának elérnie, hogy a velencei bizot tság mind a tizenkét európai kedvezménytörvényt a nagyítója alá vette, és néhány apró módosítással áldását adta a törvény kivitelezésére. Ezzel gyakorlatilag összeomlott a törvény teljes elutasítására épülő bukaresti taktika, így Románia – amely a szeptemb er 11i események után ismét esélyessé vált a NATOtagságra – ismét közeledni kezdett Budapesthez. Hogy álláspontjának megváltozását a Nastasekabinet belpolitikailag eladhatóvá tegye, szüksége volt a két kiharcolt „engedményre”, a hozzátartozói igazolvány ról való magyar lemondásra és arra, hogy a munkavállalásnál Budapest nem vizsgálja az itthoni munkaerőpiaci helyzetet. E külpolitikai játszmában december 22. után a román nemben bízó szlovák kormány feloldhatatlan dilemma elé került, hiszen miután hat szo mszédból öttel Budapest meg tudott állapodni, Pozsony vált a Nyugat szemében csendháborítóvá. Ráadásul egy nyíltan konfrontatív politika nehezen egyeztethető össze azzal, hogy Magyarország beleegyezése is szükséges NATOtagságukhoz. A kedvezménytörvény a nemzet erőit összekapcsoló politika sikerét is jelentette, ami a legszélesebb rétegek számára is világossá teszi, hogy Magyarország jövője ezer szállal kapcsolódik össze a Kárpátmedencei magyarság sorsával. Ez a felismerés olyan kérdéseket vetett volna fe l a választási kampányban, amelyekből az MSZP és az SZDSZ csak vesztesként jöhetett volna ki. (Nem véletlen, hogy a számukra kényelmetlen témákat gyakran próbálják meg baloldali értelmiségiek tabuvá tenni.) Döntően a polgári kormány nemzetpolitikai kompete nciájának megkérdőjelezése indította az MSZPt és az SZDSZt arra, hogy ellentámadásba lendülve 23 millió román inváziójával fenyegessék meg a kérdés minden elemét nem ismerő választópolgárt. Tudták, a kormány, tekintettel az ottani magyarokra, nem teheti közhírré, hogy a kedvezménytörvény ügyében szemfülesebb volt Bukarestnél vagy Pozsonynál, így csak módjával szállhat szembe a legképtelenebb kritikákkal is. Nem véletlen, hogy baloldali elemzők a magyar munkavállalók százezrei mellett főként a „kijátszott” bukaresti kormányt sajnálták. (Azért jellemző a kérdésben megszólalók tájékozottságára, hogy 23 millió román inváziójától óvtak, akkor, amikor Romániának kevesebb mint 22 millió lakosa van.) Ezért nem tűnik túlzásnak a miniszterelnök Testnevelési Egyetem en mondott beszédének az a kitétele, hogy a haza veszélyben van. Hiszen Medgyessy Péter egyik első megnyilatkozásában sietett kijelenteni, hogy ő is csak tízmillió magyar miniszterelnöke kíván lenni. S az 1994 – 1998as „sikerek” ismeretében aligha lehetnek illúzióink az esetleg megalakuló MSZP – SZDSZ kormány nemzetpolitikájával kapcsolatban. vissza A szerző történész Václav Havel Eduard Benes - egy európai politikus dilemmái 20020419 (a nyomtatott MH cikke) Európa egy rendk ívül tagolt, változatos és sokrétű kontinens. Alkotóelemeinek sorsát ugyanakkor emberemlékezet óta olyan mély kapcsolat köti össze, hogy joggal beszélhetünk erről a világrészről úgy, mint egy egyedüli - habár bonyolultan strukturált - entitásról. Bármely n agy horderejű történés a világban közvetlen vagy közvetett módon hatással volt kontinensünkre - mint egységre. És bár lehet, hogy a francia, a holland, a cseh vagy a német ezerszer is csak saját magával törődött, tevékenysége, annak jelentősége és hatásai mégis érintették a többieket is. Csehország Európa közepén, exponált helyen fekszik, ezt a területet nem kerülte el egyetlen európai konfliktus sem, sőt éppen innen indult és itt ért véget több európai viszály. Mi, középeurópaiak Európa összefonódásának mint politikai ténynek vagyunk a különösen nagy tapasztalattal rendelkező tanúi. Éppen ezért fokozottan átérezzük közös felelősségünket az európai történésekért, ezért vagyunk fokozottan tudatában, hogy Európa
