Reggeli Sajtófigyelő, 2002. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-04-17
5 magyar politikusokat, Németh Miklóst, Horn Gyulát jó hazafiaknak tartjae. „Magától értetődik” – válaszolta Kohl igen határozottan. Elmondta, hogy e kérdésben a „barát – ellenség” megkülönb öztetést nem tudja elfogadni. „Én ugyan alkalmatlan vagyok arra, hogy szocialista legyek, ezt még az anyatejjel szívtam magamba, de arra is képtelen lennék, hogy ellenfélből ellenséget konstruáljak” – szögezte le, újfent felidézve az 1989es határnyitást, s abban az akkori magyar kormányfő, illetve a külügyminiszter szerepét, megismételve a németek köszönetét. „A hála a szív emlékezete” – tette hozzá a volt német kancellár. Az interjú során elhangzott kérdésekre válaszolva Helmut Kohl egyebek között kifejte tte: az átalakulás sem KeletNémetországban, sem más keletközépeurópai államokban nem könnyű folyamat. A több évtizedes neveltetést, szokásokat, pozitív és negatív tapasztalatokat nem lehet egy öltönycserével letudni. A történelmi fejlődés során előadódh atnak ugyan lassulások, de az események menetét megállítani képtelenség. Az utcán már ott nyüzsög az ifjú generáció, amely e század 50es éveit is túléli, s ők már nem kérdezik majd, hogy mi volt tegnapelőtt – mondta a volt német kormányfő. vissza A nacionalizmus életveszélyes lehet Petr Pithart, a cseh szenátus elnöke a középeurópai nemzetek közös sorsáról NSZ • 2002. április 17. • Szerző: Sz ilvássy József A magyar politikusoknak és értelmiségieknek a Benesdekrétumokkal kapcsolatos véleményére lesz kíváncsi kétnapos, nem hivatalos budapesti látogatása során Petr Pithart. A vizit alkalmából ma mutatják be a budapesti Cseh Centrumban a prágai szenátus elnökének Nyolcvankilenc után: Kik vagyunk? című tanulmánykötetét, amely magyarul most jelent meg a pozsonyi Kalligram Kiadó gondozásában, Göncz Árpád előszavával. A neves cseh politológussal és közíróval ebből az alkalomból beszélgettün k. – Legújabb kötetét önvallomással indítja: a politika nem is annyira az igazságról szól, mint inkább arról, ami a többségnek elfogadható – állítja. Cseh kormányfőként 1992ben járt le a megbízatási ideje. Rövidesen kettészakadt Csehszlovákia, ön pedig évekig egyetemi oktató lett. 1996ban miért tért mégis vissza az úgynevezett nagypolitikába? – A tisztességes politikusok azért lépnek a közéletbe, hogy az ember egész életében keresett igazságnak legalább egy részét igyekezzenek valóra váltani. A maximalisták és az ideológiai fanatikusok az igazság bajnokának hirdetik magukat, nem viselik el a vereségüket, s ha már hatalomra kerülnek, minden áron ott akarnak maradni. Populista jelszavakat hirdetnek, ellenségeket keresnek és találnak. Én közéleti s zereplőként mindig arra törekedtem, hogy az igazságot kereső, és sosem tökéletes emberi aktivitás, amit politikának nevezünk, maradjon a normális keretek között. Vagyis ne lehessenek örök győztesek, a kisebbségből is lehessen többség, de csakis tisztessége s politikai versenyben. Akkor lesz normális a polgárok, a családok és a társadalom élete, ha a politika nem zavarja meg a hétköznapjaikat. Engem elsősorban nem a politikusok meghirdetett célja érdekel, hanem az eszközök, amelyekkel elképzeléseiket valóra a karják váltani. Arra figyelek, hogy miként viszonyulnak a hatalomhoz, miként fogadják és dolgozzák fel vereségeiket, hajlamosake megmámorosodni a győzelemtől, felrúgni alapvető demokratikus értékeket. – Térségünkben újjáéledni látszik a nacionalizmus, a ne mzetállamok eszméje, s emiatt sok helyen – ahogy egyik tanulmányában hangsúlyozza – a nyitott Európa eszméje egyre inkább zárt kapukra talál. Miért van ez, és mennyiben veszélyezteti a középeurópai térség integrációját? A cseh – akárcsak a magyar, a szlov ák és a lengyel – nacionalizmus sokáig védekező volt, a mi esetünkben német, később pedig osztrákellenes éllel. Ezután a cseh nacionalizmus kétszer is olyan elégtételt kapott, amely a legmerészebb álmait is túlszárnyalta. Először akkor, amikor az első vil ágháborút lezáró békekötések a cseheknek ítélt területeket a maximálisan lehetséges határokig tolták. A második meghatározó időszak a második világháború vége, amikor csaknem hárommillió németet űztek el, telepítettek ki szülőföldjükről a kollektív bűnössé g alapján. Így aztán az eredetileg soknemzetiségű Csehszlovákiából az ország kettéválása után megmaradt a csehek – mondjuk ki nyíltan – etnikailag megtisztított állama. Nálunk a jóllakott cseh nacionalizmus jelenleg szunnyad, ám sokak gondolatában, előítél eteiben továbbra is ott lappang. Manapság elsősorban romaellenességben és egyéb idegengyűlöletben nyilvánul meg. A többnemzetiségű Szlovákia jövője viszont jórészt függ attól, hogy az időnként feltörő nacionalista indulatokat a politikusok tudjáke kezelni , tompítani, vagy inkább önző céljaikra használják ki. Ez életveszélyes lehet, mert a nacionalizmus gerjesztése olyan hullámveréshez vezethet, amely európai értékeket, tisztességes polgárokat is maga alá temethet. – Néhány osztrák, német és magyar politikus ismét előhozta a Benesdekrétumok ügyét. Vajon ez a közös múlt tárgyilagos értékelésének igényéből fakad, vagy csupán a nacionalista indulatokat gerjesztő választási fogás?
