Reggeli Sajtófigyelő, 2002. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-04-17
6 A szudétanémetek kiűzése a második világháború után a kollektív bűnösség alapján v égrehajtott etnikai tisztogatás volt. Erről a tényről a csehek többsége máig nem akar tudomást venni. Václav Havel államfőnek nem tudják megbocsátani, hogy 1989 novemberében kijelentette: a cseheknek bocsánatot kell kérni a szudétanémetektől, s nemcsak a d eportálás végrehajtása, hanem a kollektív bűnösség elvének alkalmazása miatt. A csehek érthetően saját traumáikat állítják szembe a fenti tragikus tényekkel, s azt hangoztatják, hogy a történelem nem 1945ben kezdődött. A múlttal összefüggő kérdéseket egyé bként az 1997ben aláírt cseh – német államközi nyilatkozat lezárta, vagyis politikai és jogi kérdésekről nincs mit tárgyalni. Ugyanakkor a múltról, morális felelősségről beszélni kell, egymás iránti empátiával. A csehek és a németek már sok fórumon kimondtá k, elmesélték egymásnak a maguk traumatikus történeteit. Már maga ez is felszabadítóan hat, és megkönnyebbülést hoz, próbálunk beleérezni mások tragédiájába, emberi sorsába. Meggyőződésem, hogy ez a módszer erősítheti a kölcsönös megértést és bizalmat. – Mi ntha éppen ez hiányozna főleg a cseh – osztrák kapcsolatokban... Valóban, mert az osztrákokkal szinte bűnös módon elhanyagoltuk a párbeszédet, amit a németekkel több száz fórumon és más rendezvényen megtartottunk. Úgy véltük ugyanis, hogy kapcsolataink osztr ák szomszédainkkal problémamentesek, ám a temelini atomerőmű és a Benesdekrétumok ügye megcáfolta feltételezéseinket. Nincs más út, mint a türelmes párbeszéd. – A dekrétumokkal kapcsolatos ellentétek milyen veszélyt jelentenek a visegrádi országaik együttm űködésére? Meggyőződésem, hogy a választások után felálló új kormányok kellőképpen tudatosítják közös érdekeinket. Végre a jelennel és a jövővel törődnek, a nemzeti és közös múltunk értékelését meghagyják a történészeknek. – Mit tehetnek az európai értékren d és világszemlélet meghonosodása érdekében a középeurópai értelmiségiek? Az értelmiségi azt teszi, amiben hisz, s nagyon jó, ha akad olyan kiadó, mint például a pozsonyi Kalligram, ahol olyan emberek végzik a dolgukat, akiknek vérükben van KözépEurópa, s akik mindenfajta nacionalizmussal, más szélsőséggel szemben megőrizték szellemi és emberi függetlenségüket. Tudják, hogy ez a térség valójában Európa esszenciája, s ezért alighanem különböző veszélyek fenyegetnek majd bennünket a jövőben is. Mi, itt Euró pa közepén, sokszor kerültünk a perifériára, s nem szeretnénk ottrekedni. Európa sorsdöntő folyamatai most leginkább itt zajlanak. – A cseh média egyre gyakrabban emlegeti önt, mint a jövő februárban leköszönő Václav Havel lehetséges utódját az államfői ti sztségben. Igazak ezek a találgatások? Kész vagyok beszállni a politikai szorítóba az államfői posztért. A többi azonban – beleértve az államfő megválasztásának módját, ugyanis egyre többen szorgalmazzák a közvetlen elnökválasztást – még maga a ködös jövő. .. vissza Prága, 2002. április Európának szüksége van Magyarországra Helmut Kohl szerint az új generációt a jövő érdekli, és nem a tegnapelőtt 2002. április 17. (10. oldal) Ruff Orso lya Helmut Kohl, Németország exkancellárja tegnap Győrben a polgári kormány újraválasztása mellett tette le voksát. A német egyesítés kancellárja rövid magyarországi tartózkodása alatt újságírók szűk csoportjának adott interjút. Ön egyike azoknak, akik a legtöbbet tették Európa újraegyesítéséért, valamint a rendszerváltásért Kelet- és KözépEurópában. A térségben azonban ma egyfajta viszszarendeződés figyelhető meg – erősödnek például a posztkommunista erők – , a bővítés halogatása pedig egészségtelen foly amatokat indított el a régióban. Erről álmodott annak idején, amikor Európa újraegyesítéséről beszélt? Nem gondolja, ha úgy, ahogy annak idején ön és Chirac francia elnök Varsóban és Budapesten ígérték, már 2000ben csatlakoztunk volna az EUhoz, másként a lakultak volna a trendek a térségben? – Először is szeretném leszögezni, soha nem ígértem, hogy 2000ben csatlakozhatnak az EUhoz. Ez az ígéret Chiractól származik, én ilyet soha nem mondtam. Azonban hadd meséljek el egy kis történetet, ami velem esett m eg! Amikor 1982 októberében szövetségi kancellár lettem, az első EUcsúcsot, amelyen részt vettem, decemberben, Koppenhágában rendezték. Az európai politikusok között akkoriban a legtöbbet használt szó az euroszklerózis volt. Ezt a szót Európa nevéből és e gy bizonyos betegség elnevezéséből (szklerózis, érelmeszesedés) kreálták. Az európai politikában állandóan azt lehetett hallani, hogy ez nem működik, az nem fog megvalósulni. Mindenütt
