Reggeli Sajtófigyelő, 2002. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-03-08
9 "az európai civilizált társadalmak jogi alap elveivel ellentétben" - az az álláspontja, hogy a 108/1945 sz. dekrétum érvényes jogi aktus vagy törvény, akkor semmisítse meg. A cseh alkotmánybíróság alapvetően két kérdéskört vizsgált meg - magyarázza Landi Balázs. Választ kerestek arra, hogy a vitatott dekrétum kibocsátása a köztársaság elnökének törvényileg lefektetett hatáskörébe tartozotte, avagy a "norma kibocsátásával" me gsértette az akkor érvényes jogot. Ez a legalitás kérdését érinti. A bírósági konroll kiterjedt arra is, hogy a Benes által kibocsátott dekrétum valóban ellentétese az európai civilizált társadalmak jogi alapelveivel. Ez utóbbi már a legitimitás kérdése. Az első kérdést illetően az alkotmánybíróság nem értett egyet az indítványozóval, és a dekrétumot legálisnak - törvényszerűnek - ítélte meg. Az alkotmánybírák szerint az 1920as alkotmány, amely rögzítette a demokratikus legitimitás elvét, külön szól a nem zetközi jog által is elismert értékrendhez való kötődéséről. Hangsúlyozza: "mert mi a népek közösségének sorába mint civilizált, békeszerető, demokratikus és haladó szellemiségű tag akarunk beilleszkedni". Ugyanakkor elismerte a bíróság, hogy a második vil ágháború alatt és rövid ideig még azt követően is, olyan - a fenti meggyőződéssel ellentétes - értékszemlélet alakult ki, amely alapján elkerülhetetlen volt a náci rezsim üldözése és az általa okozott károk megtérítése vagy legalábbis csökkentése. Az alko tmánybíróság véleménye szerint tehát "A nemzeti megújhodás ellenséges tulajdonainak és pénzügyi alapjainak elkobzásáról" szóló dekrétum nemcsak hogy nem sértette az európai civilizált társadalmak jogi alapelveit, hanem nemzetközi konszenzuson alapult." Cs ak a fenti kinyilatkoztatása után vizsgálta az alkotmánybíróság azt az kérdést, hogy Benes egyáltalán közjogi méltóság volte az adott időszakban. A testület a felvetésre igenlő választ ad. A történelmi előzmények tisztázása után tér rá a bíróság Benes hatáskörének vizsgálatára. Az 1940. október 15én kibocsátott és Csehszlovákia hivatalos közlönyében is közzétett alkotmányos dek rétum 1.§a szerint lehetetlenné vált a törvényhozás alkotmányban rögzített szabályainak betartása. A dekrétum 2.§ában rögtön rendelkezik is arról, hogy a provizórikus államrend érvényesülése idején a köztársaság elnöke jogosult a kormány javaslatára dekr étum formájában törvényeket kibocsátani, módosítani vagy felfüggeszteni, az adott ügykörben illetékes kormánytagok aláírása mellett. Benes mint államfő bocsátja ki a "köztársaság elnökének alkotmányos dekrétumát" 1945. február 20án. A dekrétum legalitásá nak megkérdőjelezésével kapcsolatban az indítványt az alkotmánybíróság azzal utasítja el, hogy az 57/1946 számú törvény szerint a köztársaság elnökének dekrétumait törvényként ismerték el és hirdették ki, így kibocsátásuktól kezdve törvénynek kell tekinten i őket. Követi az alkotmánybíróság az első kérdésnél alkalmazott érvelési technikát a dekrétum legitimitásának ügyében is. Landi Balázs szerint egyfelől bagatellizálja a testület a dekrétum jelentőségét, másfelől a tulajdonelkobzást nemhogy legitimnek, de egyenesen kötelező intézkedésként tünteti fel a jogállamban. Úgy foglal állást, hogy az egyetlen cél - amint azt a dekrétum bevezető rendelkezése is tartalmazza - "az alapvető demokratikus és jogi elvek megszilárdítása". Az egyetlen kérdés tehát, ami a c seh alkotmánybíróság szerint felmerülhet, hogy "a cél, azaz a demokratikus jogállam kiépítése, és az alkalmazott eszköz, a mi esetünkben az ellenséges tulajdonok elkobzása között fennálle az egymást kölcsönösen feltételező elengedhetetlen funkcionális öss zefüggés, másként kifejezve, hogy az alkalmazott eszköz megfelele a kívánt célnak, avagy éppen ellenkezőleg, azok között olyan diszkrepancia áll fenn, hogy az alkalmazott eszköznek a célhoz való viszonya nem adekvát." Vagyis az alkotmánybíróság szerint m ár nem is magának az alkalmazott intézkedésnek a legitimitása kérdéses, hanem csak annak mértéke. A "mérték" tekintetében pedig a "a cél és az eszköz funkcionális viszonyának a megőrzése" a döntő, ami nem jelent mást a cseh bírák szerint, mint hogy "az alk almazott eszköz ugyanolyan természetű és jellegű legyen, mint a cél, más szavakkal kifejezve, hogy az eszköz a maga taktikai elemeiben lehetővé tegye a cél, jelen esetünkben a demokrácia megvalósítását". Nos, nem kell különösképp értékelni e sorokat, mert azzal, hogy az alkotmánybíróság a funkcionalitást állította az elérni kívánt cél és az alkalmazott eszköz közötti viszony egyedüli követelményévé, mindent megtett azért, hogy a machiavellizmus árnyéka vetüljön rá - állítja jogi szakértőnk. Az alkotmánybí róság leírja ítéletében azt is, hogy a dekrétum időpontjában az elkobzott tulajdonok alanyai ellenségesen viseltettek a Csehszlovák Köztársasággal, illetve a cseh vagy a szlovák néppel, és ezen viszony alapján határozták meg a dekrétum személyi hatályát is .
