Reggeli Sajtófigyelő, 2002. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-03-08
10 Mint ismeretes, a dekrétum 1.§ (1) bekezdésének első fordulata szerint csak azok tulajdonát kobozták el, akiknek Csehszlovákiához, a cseh vagy a szlovák néphez való "ellenséges viszonya" megcáfolhatatlan volt. így például a Német Birodalomnak, a Magyar Királyságnak, a német és a magyar jog szerinti közjogi személyeknek, valamint minden más német és magyar jogi személynek. Ezzel szemben az 1.§ (1) bekezdésének második fordulata szerinti személyektől (német és magyar természetes személyekről van szó) - miv el az ő Csehszlovákiához, valamint annak népéhez való ellenséges viszonyuk már vitatható - csak akkor lehetett elkobozni a tulajdont, ha nem tudták bizonyítani, hogy "a Csehszlovák Köztársasághoz hűek maradtak, a cseh vagy a szlovák néppel szemben sohasem vétettek, és/vagy aktívan részt vettek a felszabadításukban, vagy maguk is szenvedtek a náci vagy fasiszta terror alatt". A bekezdés harmadik fordulata kimondta, hogy nemzetiségre való tekintet nélkül minden olyan jogi és természetes személy tulajdonát is el kell kobozni, akik "cselekedeteikkel az állami szuverenitás és egységesség, a demokratikusköztársasági államforma, a biztonság és a védekezés ellenében cselekedtek, ilyen tevékenységre mást felhívtak vagy rábírni törekedtek, illetve akik a német vagy a magyar megszállókat bármilyen módon támogatták, vagy akik, amikor a köztársaság a legnagyobb veszélyben volt, a germanizálódást vagy az elmagyarosítást a Csehszlovák Köztársaság területén elősegítették, vagy ellenségesen viszonyultak a Csehszlovák Köztárs asághoz, a cseh vagy a szlovák néphez". A dekrétum idézése után az alkotmánybíróság rögtön első mondatában hangsúlyozza - elejét véve a nemzetiségellenességet hangoztató bírálatoknak , hogy "az ellenséges viszony a dekrétumban nem nemzetiségi alapokra ép ítkezik, mivel a legfontosabb tényező a náci vagy fasiszta rendszer, mint ellenség(es eszmeiség) érvényre jutása... a védekezés tárgya pedig mindenekelőtt a demokratikusköztársasági államforma". Vagyis, mint azt a bíróság indoklásában folytatja, nem nemze tisége alapján tekintettek valakit ellenségnek, hanem azért, mert az - nemzeti hovatartozásától függetlenül - aktívan fellépett a demokrácia ellen. Arra azonban nem tért ki az alkotmánybíróság indoklása, hogy amennyiben a dekrétum 1.§ (1) bekezdésének harm adik fordulata - az előzőekkel összhangban - lehetővé tette a nemzeti hovatartozásra tekintet nélkül az ellenséges jogi és természetes személyek tulajdonának az elkobzását, akkor mivel lehet indokolni a dekrétum 1.§ (1) bekezdésének első és második fordula tában külön kitüntetett német és a magyar nemzetiséghez tartozó ellenséges jogi és természetes személyek tulajdonainak elkobzására vonatkozó rendelkezés fenntartását. A megkülönböztetés nyilvánvaló indoka: a bizonyítási teher eltérő alakulása a német és m agyar, valamint a többi nemzethez tartozó személyek ellenséges viselkedésének igazolása tekintetében. Ezzel kapcsolatban maga az alkotmánybíróság is felteszi a kérdést, hogy vajon nem ütközike az "európai civilizált társadalmak jogi alapelveivel", hogy a dekrétum eleve vélelmezi a német és a magyar nemzetiségű személyek felelősségét, holott minden más nemzetiséghez tartozó személy esetén a bizonyítás a hatóságok feladata. Ezúttal is elutasító az alkotmánybíróság válasza, ugyanis hangsúlyozza, hogy alapvet ően meg kell különböztetni egymástól a "bűnösség" és a "felelősség" vélelm(ezés)ét. Mivel a "felelősség" vélelme sokkal tágabb fogalom a "bűnösség" vélelménél, így a dekrétum által alkalmazott megoldást nem lehet a kollektív bűnösség elvével azonosítani - állítja. Az alkotmánybíróság által megvizsgált utolsó - a dekrétum legitimitása kapcsán felmerülő - kérdés az volt, "hivatkozhate például az a szabadsághoz való jogra, aki azt magatartásával maga pusztította el (dúlta fel)?". Az alkotmánybíróság válasza ezúttal is elutasító. A bírák kimondták a 108/1945 számú és az "ellenségesen viszonyulók" tulajdonainak elkobzásáról rendelkező dekrétum kapcsán: "Ha a német nemzetiségű egykori csehszlovák állampolgárok a Csehszlovák Köztársaság többi állampolgára jogaina k és szabadságainak (le)rombolásában vettek részt, akkor teljesen logikus, hogy ebben a vonatkozásban és az adott konfliktusban az ő jogaikat és szabadságaikat sem lehetett teljes mértékben figyelembe venni." Mindezt 1995ben mondta ki a cseh alkotmánybír óság. Nyilvánvalóan tarthatatlan érvelés - hangsúlyozza Landi Balázs. Kritikáját megfogalmazva a szakértő felhívta a figyelmet a magyar alkotmánybírósági gyakorlatra, amely szerint jogállamot nem lehet jogállam ellenében megvalósítani. vissza Moldoványi Tibor
