Reggeli Sajtófigyelő, 2002. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-03-04
5 Markó Béla RMDSZelnök azt hangsúlyozta, hogy a z előző kormányzat által benyújtott tervezethez képest a törvényen a képviselőházban sokat javítottak, s jobbítását a szenátusban tovább folytatják. Lapunk kérdésére Markó kifejtette: a NagyRománia Párt (NRP) törvényhozóinak a kormánypártba történő átsziv árgása révén az SZDP valóban a parlamenti többség megvalósítására törekszik. Mindemellett az esetleg létrejövő többség a kormánypárttal kötött megállapodást nem veszélyeztetheti. Az RMDSZ – SZDP együttműködés ugyanis sokkal többről szól: a szavazatokon túlme nően az egyezmény az euroatlanti és az európai integráció, illetve az ország általános stabilitása miatt is rendkívül fontos. – Reméljük viszont, hogy a kormánypártban az NRPs törvényhozók átigazolása nem indít majd el nacionalista folyamatot – tette hozzá az RMDSZ elnöke. A SZEK konferenciája állásfoglalást fogadott el, amelyben a romániai magyar liberálisok az ország és az erdélyi magyar közösség általános problémáira ajánlanak olyan megoldásokat, amelyeket a jövő évi RMDSZkongresszusig hátralévő időszak ban széles vitára bocsátanak. vissza Tibori Szabó Zoltán A konszenzus vége - egy gondolat kezdete A sorozatosan ideológiát és szövetségeseket váltó Fidesz számára nincsenek tabutémák és tiltott szövetségesek A korábbi válasz tási kampányoktól eltérően téma lett az ország nemzetközi politikája. Az ellenzék szerint Orbán, a miniszterelnök szerint az ellenzék rúgta fel a külpolitikai konszenzust. A csaknem egy évtizedig tartó konszenzus végét az jelezte, amikor a koalíció politik usai a kormány külpolitikájának bírálóit a nemzeti érdek elárulóiként állították be. Egyes elemzők szerint alapvető fordulat, frazeológia- és témaváltás következett be. A hatalmi párt már az „ellenzéki” MIÉPtől kölcsönzi külpolitikai irányvonalát. Arra le het következtetni, hogy az európai csatlakozás újabb halasztódása esetére pótforgatókönyvet dolgoztak ki. Magyarország az EUból kimaradok élén „regionális vezető államként” jelenik meg ebben. Orbán ugyan a kezdetektől fogva nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy fiatal kora ellenére nemzetközi elismertséget élvező politikus, ám ilyen intenzitást eddig nem mutatott fel. A kormányfő mostani aktivitásának két fő vonala van. Utazik, és vendégül lát külföldi politikusokat. Tervei szerint végigjárja az EU tagállama it, a lehető legtöbb nemzetközi elismerést begyűjtve. Budapesten azt beszélik, hogy az összes felkeresendő országba akkreditált magyar nagykövet feladatként megkapta: járjon közbe annak érdekében, hogy Orbán valamilyen hivatalos elismerésben részesüljön. N éha ezek a szervezési munkálatok nem járnak sikerrel: Washingtonban nem fogadták hivatalosan Orbánt, s nem sikerült megszervezni számára moszkvai találkozót sem. (Pedig ez lett volna a hab tortán, jelezve, hogy a magyar kormányfő még az orosz elnök számára is elfogadható partner.) Ezzel együtt a jobboldali politikusok internacionalizmusa diktál prgesztusokat. Ezért kapcsolódott be a minap a magyar kampányba Berlusconi olasz miniszterelnök és ugyanez vár ma Aznar spanyol kormányfőre is. A miniszterelnöki ak tivitás másik oldala távlatosabb, mondhatni elvi jellegű. Orbán az elmúlt években valóságos fordulatot hajtott végre, gyakorlatilag szakított a korábbi konszenzusos külpolitikával. A rendszerváltás után a két korábbi kormány igyekezett azonos súlyt adni a nemzetközi kapcsolatok „három pillérének”. Az euroatlanti, a szomszédsági viszony és a határon túli magyarsággal való kapcsolatok ápolása egyaránt fontosnak mondatott. Természetesen időről időre voltak hangsúlybeli különbségek e célok megvalósításában. A j elenlegi kormányfő – a parlamenti integrációs bizottság korábbi elnöke – immár évek óta tesz euroszkeptikus kijelentéseket. Sommás tézisei közül politikai alapvetéssé lett az, amely szerint „Brüsszelen, illetve az Európai Unión kívül is van élet”. Az EU bí rálata Orbán politikai frazeológiájának része lett. Többnyire azt sulykolja közönségének, hogy a csatlakozás nem csak Magyarország, hanem az EU érdeke is lenne. Az orbáni érvrendszerben az unió önző és nehézkes bürokratikus szervezet. Amiben semmi különös nincs, az európai tagállamok felelős politikusai is ezt mondják – évtizedek óta. Mindebben sok az igazság, csak arra nem ad magyarázatot, hogy akkor miért igyekszik hazánk – együtt a többi tagjelölttel – oly nagy lelkesedéssel a szervezetbe. Egyes elemzők sokáig úgy vélekedtek, hogy az Orbánkormány az atlanti szövetségben az amerikai kapcsolatokra helyezi majd a hangsúlyt. A magyar miniszterelnöknek sikerült tárgyalnia Clinton korábbi elnökkel és tavaly májusban, amikor magánlátogatáson volt Washingtonban, találkozott vele George W. Bush is. Az újabb találka Bushsal már nem jött öszsze most februárban. Orbán ugyan díszdoktora lett a bostoni Tufts Egyetemnek, de fehér házi meghívást nem kapott. Sőt, jól értesült források annak idején úgy tájékoztattak, hogy az amerikai fél részletesen ki is fejtette, miért nem találják kívánatosnak a találkozót. Ebben egyebek között felrótták Orbánnak az Európai Unióval kapcsolatos felemás álláspontját. Azt üzenték neki, hogy Magyarországot hibáztatják a térségbeli államközi viszonyok megromlásáért. Bírálták a magyar politika egyes jelenségeit, így a szélsőjobboldal „túlságosan tapintatos” kezelését is. Az amerikai „nem” jelzi: hamis az állítás, mely szerint Washingtonban a demokraták „balliberális” klikkje akadályozná a „mag yar szempontok” érvényesülését. Az üzenet arról szól, hogy a konzervatív Bushkormány szakértői is kritikával szemlélik az ott nacionalistának minősített fellépéseket és megnyilvánulásokat, amelyekről úgy tartják, hogy megzavarják a
