Reggeli Sajtófigyelő, 2002. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-03-27
4 Csáky Pál, a Szlovák Köztársaság miniszterelnökhelyettese, Markó Béla az RMDSZ elnöke, Kasza József, a szerb kormány miniszterelnökhelyettese is ezt erősítette meg, amikor elsősorban korrekt viszonyulást kért a mindenk ori magyar kormánytól. A szerző szociológus „KEVESEBB, MINT RENDSZERVÁLTÁS, TÖBB, MINT KORMÁNYVÁLTÁS” – AZ ORBÁNKORMÁNY NÉGY ÉVE” (9. KÜLPOLITIKA ÉS GAZDASÁG) Hangsúlyeltolódás és diplomáciai ütközések [20 020326] A külpolitika és a gazdasági diplomácia az elmúlt négy évben alapvetően szem előtt tartotta Magyarország további nyugati integrálódásának a követelményeit. A nemzetközi kapcsolatrendszer alakításának a tervezé se azonban nem vagy legalábbis nem csak a szaktárcánál zajlott. Az ideológiai alapú partneri prioritások miniszterelnöki szintű, valamint a regionális politika egyes, a környező országok érzékenységével és lehetséges reakcióival nem számoló elemei főleg az elmúlt egy évben meglehetősen vegyes visszhangot váltottak ki külföldön. A Külügyminisztérium igazi csúcshatóság szerepét töltötte be a mostani kormányzati ciklusban. Itt maradt az uniós integráció irányítása, 1999ben pedig idekerült a külgazdaság vezérlése is, s a magyarságpolitika tervezése is jobban összpontosult a tárcánál, mint a Hornkormány idején. Régi vágya teljesült a (mindenkori) Külügyminisztériumnak, amikor – rátéve a megelőző kormány által felrajzolt ire a pontot – övé lett a külgazdaság. Lezárult az évtizedes vita arról, hogy egy export vezérelte gazdaságban, amelynek lételeme a külföldi működőtőke, kelle ezeket az ügyeket felkaroló önálló szaktárca (NGKM), a terül etet jobbe egy kereskedelmi minisztériumra bízni (IKM, majd IKIM), esetleg egy elvben az egész magyar gazdaságot végül is lefedő tárcához utalni (GM). A kormányzati átszervezés a lehető legkisebb vérveszteséggel járt. Sem maguk az érintettek, sem a partne rek, sem a szakterület nem szenvedte meg ezt az időszakot. Nehéz eldönteni, az átszervezésnek vagy a kormányzati filozófiának köszönhetőe, de tény: üdítő változást hozott az elmúlt években a külgazdaságdiplomácia kereskedelmi vitakezelési módja. Míg kor ábban a színfalak mögötti egyeztetések, állandó kompromiszszumkeresések voltak jellemzők, most sokkal harciasabbá, keményebbé vált a viták kezelése, s a kompromisszumkészség is megmaradt. Pedig kijutott a „jóból” a Balás Péter, majd Major István helyettes államtitkár vezette területnek, hiszen 1998 óta gyakorlatilag folyamatosak a vámviták a CEFTAn belül az oroszokkal, esetenként az USAval, de még az EUval is. Az már más lapra tartozik – s igazság szerint nehezen lemérhető – , hogy mennyire voltak eredmén yesek az erőfeszítések: a részsikereket ugyanis újabb és újabb viták követték. Egyértelműen eredményes volt ugyanakkor az – 1991 óta tartó, konszenzusos – szabadkereskedelempolitika vitele. Sikerült új megállapodásokat kötni (akár az EUval való konflikt ust is felvállalva). Jó teljesítményként értékelhetők az egyes CEFTAországokkal az agrárkereskedelem gyorsított liberalizációjáról született megállapodások is. Kiváló jelzővel kell illetni a nemzetközi szervezetekben folytatott gazdaságdiplomáciai tevéke nységet. Igaz, a magyar gazdaságdiplomácia hosszú ideje jó hírnévnek örvend a világban, s a rendszerváltás, majd a kormányváltások sem eredményezték a profik menesztését. Külön kiemelendő a Kereskedelmi Világszervezeten belüli tevékenység: Magyarország az új dohai liberalizációs forduló útnak indításában nemzetközi súlyánál jóval nagyobb szerepet játszott, s mintegy szószólójává vált térségünknek. Nem véletlen, hogy a fordulót előkészíteni hivatott hét munkacsoport egyikének vezetését az alig pár hónapja ki nevezett új magyar WTOnagykövetre bízták. Kevésbé minősíthető sikeresnek a kereskedelemfejlesztés és befektetésösztönzés egyik fontos elemének számító külpiaci hálózat területe (amelynek felügyeletét a KüM a Gazdasági Minisztériummal közösen látja el). E lőítéletektől sem mentes, számos rossz lépést követően ebben a ciklusban sem sikerült megnyugtató módon rendezni a korábban kettéválasztott külpiaci hálózat helyzetét. Ebben a négy évben csak a sminkelésre, némi átrendezésre futotta az erőből és energiából . A helyzet ma sem kevésbé kaotikus, a kétféle külképviselet munkamegosztása sem egyértelműbb, és az együttműködés sem kevésbé feszült, mint korábban volt.
