Reggeli Sajtófigyelő, 2002. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-03-27
5 Ebben a ciklusban új külgazdaságstratégia is készült, amelyben új elem nemigen található (igaz, a régiben sem volt), ami pedig új, annak végrehajtásában jottányit sem sikerült előrelépni. Hiszen például a stratégiában kiemelt szerepet kapó magyar tőkeexport támogatása s a magyar regionális minimultik kialakulásának segítése egyelőre szinte csak papíron létezik. Hiába ígérték, máig sem készült el az eszközöket, állami szerepvállalást lefektető rendelet. A témát időről időre bedobják – ahogy a kormányzati prtevékenység megkívánja. A legtöbb tárcához képest stabilnak minősíthető a hagyományos diplomáciai garnitúra is, amennyiben az 1990 – 94 között be, majd kikerült, és 98 után visszatérő MDF- (ritkábban MDNP) kádereket is a folytonosság zálogainak tekintjük. Martonyi János személyében olyan, általánosan elismerten rátermett és kiterjedt szakmai tudású mi niszter került a tárca élére, aki egyidejűleg jelentett garanciát a régi szakapparátus számára és szimbolizálta a folytonosságot a korábbi jobboldali vezetéssel. Ugyanakkor miután közigazgatási államtitkárát, Herman János karrierdiplomatát koalíciós nyomás ra brüszszeli NATOnagykövetté „buktatták”, a káderkérdések eldöntésében Bába Iván (MDF) és Németh Zsolt (Fidesz) jutott döntő befolyáshoz. A tárca a folyamatosság jegyében jól látta el a rutinfeladatokat és tett eleget a NATOtagságból a diplomáciára hár uló követelményeknek. Magyarország a koszovói bombázások idején pontosan teljesítette a szövetség által elvárt kötelezettségeit, a diplomácia pedig kellő időben, kreatívan és felkészülten reagált a délszláv változásokra. Ennek köszönhetően pillanatnyilag a három jugoszláv utódállammal normalizálódott, jó vagy éppen megkülönböztetett a politikai viszony. A déli frontok rendezése (Horvátország esetében elébe menve a történéseknek és az európai közvéleménynek) az elmúlt négy év legsikeresebb diplomáciai fejeze tei közé tartozik. Ám a Horvátország esetében beigazolódott elemzések a kormányzatot más viszonylatban is olyan kockázatos diplomáciai húzásokra ösztönözték, amelyek nem mindig voltak arányban Magyarország nemzetközi súlyával és uniós bebocsátásra váró he lyzetével. Következett ez elsősorban abból, hogy a hagyományoknak megfelelően a kormányfő is igen aktív, ambiciózus külpolitikát folytatott. Ez alól a rendszerváltás óta csak Boross Péter jelentett kivételt. De míg Antall József a diplomáciai tervezést is teljesen magához vonta, Horn Gyulát pedig előélete a külügyi apparátushoz kötötte, így önálló kezdeményezéseik jobban illeszkedtek az általános külpolitikai irányhoz (jóllehet Kovács László is nemegyszer „értelmezni” kényszerült miniszterelnöke kinyilatko ztatásait), addig Orbán Viktor külpolitikai elképzelései és megnyilvánulásai több esetben teremtettek olyan kész helyzetet, amelyhez a diplomáciának utólag kellett felzárkóznia. (Legutóbb például a Benesdekrétumok esetében.) Miközben ugyanis az integráció s kérdésekben mindvégig következetes Martonyi a jelenlegi nyugati döntéshozókkal épített ki jó kapcsolatokat, a miniszterelnök egy átrendeződő NyugatEurópa koncepciója alapján próbált kivételezett viszonyokat teremteni. Ebből a felállásból több olyan konf liktus is adódott, amelyek feloldása ugyancsak igénybe vette a külügyminiszter diplomáciai érzékét. Nyugat – Európa tekintetében – mivel több országban is választásokat tartanak az idén – nem lehet még egyértelműen megvonni a miniszterelnöki sakkhúzások kárhaszon mérlegét, hacsak nem tekintjük eleve kártékonynak azt, ha egy kis ország a súlyát meghaladó mértékben próbál kombinatív lépéseket tenni a nemzetközi politikában. Az ideológiai alapú kapcsolatkeresések mintájának tekintett Schüssel – Stoiber – Orbán „te ngely” eddig inkább a látványdiplomácia elemeivel gazdagította a magyar külpolitikát, semmint az integrációs célok gyakorlati segítésével. Jellemző példa volt egy másik nyugat – európai eszmetárs, José María Aznar spanyol kormányfő közelmúltbeli budapesti lá togatása, aki – miután magas hőfokon méltatta a magyar miniszterelnök helyét az európai politikai életben – cseppnyi kétséget sem hagyott afelől, hogy Madrid az uniós jelölteknek szánt agrártámogatási vitában teljes mellszélességgel támogatja a számunkra k edvezőtlen közösségi álláspontot. Az elmaradt haszon (a lehetőségekhez képest) szembetűnőbb az Egyesült Államok esetében. Annak ellenére, hogy a republikánusok (és azoknak is a konzervatív szárnya) kezébe került a hatalom Amerikában, nem valósult meg az a törekvés, hogy Magyarország (Lengyelország mellett) kivételezett partnerként tűnjön fel a régióban. A diplomácia nem tudta ellensúlyozni a már a választásokra figyelő politikusi megnyilatkozás. Kettő jobbról, kettő balról Harminchárom párt indul az ukr án választásokon NSZ • 2002. március 27. • Szerző: Munkatársunktól A finisbe fordult az ukrán választási kampány. A vasárnapi voksoláson 33 párt és pártszövetség méri össze erejét.
