Reggeli Sajtófigyelő, 2002. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-03-02
7 patrónusa Rudolf Slánsky, a párt 1952ben kivégzett, a cionizmus vádjával is illetett vezére állt – otthonukban maradt német asszonyokat, gyerekeket, ö regeket és sebesült katonákat öltek le: a „brünni halálmenet” áldozatainak számát van, aki akár negyvenezerre is becsüli. (A város, Brno ekkor nyerte el egyértelműen cseh jellegét.) Összesen 267 ezer német lelte halálát a csehek által „transzfernek” neveze tt áttelepítés során az NSZK Elűzöttek Minisztériumának (Ministerium für Vertriebene) 1966. évi adatai szerint. Mi magyarok jobban jártunk. Amikor ránk sor került, már nagyon is odafigyeltek a dolgokra a nyugati nagyhatalmak, elegük lévén Európában a vére s megoldásokból. 1945ben így is 15 ezer katonaköteles magyar férfit vittek fel a Szudétaföldre a németek kiesett munkaerejének pótlására, majd egy év múlva mintegy ötvenezer fős szegényparaszti népességet deportáltak oda. A kegyetlen úton s a kezdeti meg próbáltatások során mintegy ezren vesztették életüket, főképp öregek és gyermekek. A munkaképes fiatalokat úgy állították ki a városok és nagyobb falvak főterén, mint egykor a néger rabszolgákat, s angol jelentések szerint még az ENSZ rabmunkásokra vonatko zó ajánlásait sem tartották be velük szemben. Ízléstelenül ordító rasszista reklámok tehát a benesi rendeletek, főképp a potsdami értekezlet idején kiadott 33as, amely minden állampolgári joguktól, így vagyonuktól is megfosztotta a „két testvéri szláv né p” német és magyar állampolgárait. A bársonyos forradalmat követően már felmerült a csehszlovák parlamentben a visszavonásuk, ám a cseh és szlovák képviselők osztottak és szoroztak, s mint egyikük Duray Miklósnak elmondta, azért döntöttek a visszavonás el len, mert az ezt követő kátpótlási hullám elsodorhatta volna az új demokrácia gazdasági alapjait. Zsebre, s nem morálra megy a játék: gondoljunk csak a DélSzlovákiában lévő tetemes mennyiségű állami tartalékföldre, amelynek egykori tulajdonosai magyarok v oltak. Az ősszel választások lesznek szlovák földön. Olyan országban, ahol a zsarolás, a fenyegetés, a magyar alapítványok vagyonelkobzásának vágya a mindennapi politika része. A magyar közösség lélekszáma a tíz évvel ezelőttivel összevetve 50 ezer lélekk el kisebbedett meg, s a szlovák iskolapolitikának köszönhetően a felvidéki magyarok művelődési élete elparlagiasodik. Egyre több a vegyes házasság, divat szlováknak lenni. Miért ne lett volna igaza Orbán Viktornak, amikor udvariasan megemlítette a Magyaro rszágon tabu témának számító benesi dekrétumokat? A mai helyzet eme rendeletek hatásának is eredője. Vagy csak a cseheknek szabad kárpótlást kérni a Kárpátaljáról 1938 – 39ben visszatelepült állampolgárai részére a magyar államtól? S miért nem kérik ezt a s zlovákoktól is, akik önállósodásuk után tízezrével űzték át a határon a szlovákiai cseh hivatalnokokat és tanárokat? A szerző történész, tudományos kutató Vissza Csehül állunk, és magyarul beszélünk? A húszas években Horthy pá rbajra akarta hívni Masaryk elnököt Nehéz lenne kikutatni annak a magyar kifejezésnek a tömeglélektani hátterét, hogy miért éppen a cseh népnévhez kötődik, ha azt akarjuk kifejezni, hogy valakinek vagy valakiknek rosszul megy a dolguk. Az viszont aligha k étséges, hogy pillanatnyilag (bízzunk benne, hogy csupán ideiglenesen) a visegrádi négyek ügye s benne a csehmagyar kapcsolatok állapota csehül áll. A "magyarul beszélnénk" kifejezés viszont a cseh nyelvben azt is jelenti, hogy valaki értelmetlenül szól, a másik fél nem érti, hogy mit beszél. Mindennek pedig az lenne az oka, hogy a magyar miniszterelnök Brüsszelben újra felemlítette az úgynevezett Benesdekrétumokat, mint tisztázatlan problémát és a cseh (illetve a szlovák) fél álláspontja szerint a máso dik világháború utáni történelem e fájó eseményének tisztázásához kötötte volna a hajdani CsehSzlovákia két utódállama EUcsatlakozási támogatását. Ennek következménye lett, hogy a cseh és a szlovák miniszterelnök lemondta a visegrádi négyek kormányfői sz intű tanácskozásán való részvételét, majd a cseh és a szlovák kultuszminiszterek nem voltak hajlandóak találkozni magyar kollégájukkal. Pavel Dostál cseh miniszter (különben közismerten Milos Zeman miniszterelnök legjobb személyes barátja) meg is indokolta távolmaradását. Szerinte ugyanis értelmetlen lenne az integrációs kérdésekről tárgyalnia egy olyan ország képviselőivel, akiknek brüsszeli magatartása éppen integrációellenes.
