Reggeli Sajtófigyelő, 2002. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-03-02
6 A dekrétumok körüli vita közben továbbr a is az egyik legfontosabb téma az érintett országok sajtójában. A német kancellár prágai útjának lemondása láttán a Frankfurter Allgemeine Zeitung például megkérdőjelezi, hogy a két ország között csakugyan nem létezne a „legapróbb problémácska” sem, amely megvitatást igényelne. A konzervatív újság szerint erről szó sincs. A vizit lemondása meghazudtolja mindazokat, akik azt állítják, hogy Berlin és Prága között minden rendben van. Zeman és Klaus kijelentései után Prága nem tekinthető elég kiszámíthatónak B erlin számára. Trianon a magyaroknak ma is jelentős, fájdalmas és nyitott probléma, amelyet illene nagyobb tisztelettel kezelni, mint ahogy Milos Zeman vagy Václav Klaus kezelik a szudétanémeteket – állítja a Mladá Fronta Dnesben közölt írásában Bohumil D olezal ismert publicista. Kifejti, hogy Orbán Viktor Benesdekrétumokat érintő kijelentései után Magyarország lett a cseh bírálatok legfőbb célpontja, valószínűleg azért, mert Németország túl nagy, Ausztria pedig túl gazdag. Ugyanakkor sajnálatos, hogy a c seh közvélemény milyen tájékozatlan a magyarok huszadik századi sorsát illetően. A csehek nehezen tudják elképzelni, hogy szomszédaik, főleg akiknek valamiféle módon kárt okoztak, hogyan is látják a helyzetet. A müncheni szerződést például joggal tartják nagyon sérelmesnek. Ennek ellenére azok a határok, amelyeket kijelölt, nemzetiségi szempontból igazságosabbak voltak, mint a korábbiak. A probléma tehát nem a határokban, hanem Hitlerben volt. Ezt a szövetségesek látták, s ezért már a háború alatt megállap odtak a szerződés érvénytelenítésében. Trianon szélsőségesen igazságtalan határokat szabott. Az, hogy erről a demokratikus hatalmak döntöttek, a magyarok számára gyenge vigasz. S ezek a határok máig is érvényesek – fejti ki a szerző. Vissza Ellenségkép benesi felfogásban 2002. március 2. (6. oldal) Tamáska Péter Bizonytalan, formátlan tömeg, amely belülről úgy csapódik Csehszlovákia határaihoz, mint a hullámverés Normandia szikláihoz: ez volt Benes elnök felfogása or szága német és magyar kisebbségéről. A Nyugat egykori kedvencének, Prágának most végre szembe kell néznie múltjával, amely nem csak Hrabal gyöngéd barbárait rejti, hanem Skvorecky irigy és gonosz gyáváit is. A benesi dekrétumokról van szó, amelyek nyomán a huszita időket is megcsúfoló példátlan népirtás vette kezdetét. „Az árulók földjeinek – mind a németekének, mind a magyarokénak – elkobzása a csehszlovák parasztoknak több mint egymillió hektár földet juttatott. A szállítás nehézségei ellenére az áttelep ítés (mármint az árulóké – T. P.) folyik.” S még egy gyönyörű mondat a Pravda legrangosabb vezércikkírójának tollából: „Mikor az egyik angol lap azt ajánlotta, hogy delegátust küld a szudétanémetek helyzetének kivizsgálására, a csehek csak vállukat vonogat ták, és egyikük – nyilván Svejk rokona – így szólt: Hát lehetséges, hogy Lord Runciman nem ábrándult még ki az utazgatásból?” Hozzáfűzhetnénk, Svejk rokonai ekkor mintha elfeledkeztek volna a derék katona kedves mosolyáról, s a nürnbergi birodalmi hangnem szláv változatára tértek át. Pusztán a Teschin (Tesin) környéki lengyeleket hagyták békében, de azokat is csak azért, mert a lengyel páncélosok keményen megleckéztették őket. A benesi dekrétumok rendkívül megalázók voltak arra a két népre, amelyek évszáza dok óta államalkotó népként éltek szülőföldjükön. Nemcsak a piros ceruzával bántak kegyetlenül a győztesek, de olyan népvándorlást és tömeges emberpusztítást idéztek elő, amely machiavellista szemléletükből táplálkozott: két év múlva az indiai császárság h indu és mohamedán részre osztásakor ugyanezt ismétlik meg az angolok. (Az 1945ös áttelepítések borzalmainak több mint kétmillió német esett áldozatul a keleti területeken és a Balkánon, akiket halottnak vagy eltűntnek nyilvánítottak a statisztika titkos b ugyraiban.) 1945 májusában és júliusában a kommunisták által szervezett halálbrigádok – amelyek legfőbb
