Reggeli Sajtófigyelő, 2002. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-02-09
11 okokat is számba vesznek. Az imént említett hazai okok mellett a határon túli – így például a legnagyobb lélekszámú erdélyi – magyarságnak talán még súlyosabb problémákkal kellett megküzdenie. L ázár Imre, a Magatartástudományi Intézet szakértője a romániai magyarság nehéz helyzetét, az egészségi állapotot lényegesen meghatározó depresszív tényezőkről szólva úgy vélekedett: az erdélyi társadalmi változásoktól, az 1989es átmenettől azt vártuk, ho gy gyógyító erejű lesz. Azonban nem így történt. A szovjet típusú rendszerekben eleve létezett az állampárt számlájára írható, nyomasztó, általános hatalomkoncentráció. Ez Romániában a többségi nemzet túlhatalmával párosult. Az erdélyi magyarság mint kiseb bség alávetett, kontrollvesztett helyzetbe került a székelyföldi területen és a szórványban is, és az etnikai alávetettség élménye nem oldódott a rendszerváltozással. A veszteségek időszaka a rendszerváltozás után a megnyíló lehetőségek ellenére sem ért vé get. A veszteségek több síkon jelentkeztek. A nagyvárosok fokozatos elrománosítása folytatódott, az elvándorlás pedig erősödött. Marosvásárhelyen például a harminc évvel ezelőtti kilenctíz százalékos románság mára patthelyzetben román polgármestert tudot t választani. Ma nincs is olyan százezer lélekszámúnál nagyobb város, ahol a magyarság többségben lenne. A folyamatos fogyatkozás, a kontrollvesztés és alárendeltség depresszív érzetét kelti az ott maradókban, ami egészséglélektani kockázatot jelent A hetvenes évek elején ugyanakkor lejátszódott egy olyan folyamat az anyaország és az erdélyi, kisebbségben élő magyarok között, amelynek kedvező egészséglélektani hatása volt: az egymásrautaltság és a társas támogatottság élményébe avató magánutazások so rán megismert „erdélyiség” mély benyomást tett a magyarországiakra. Az anyaországi és az utódállamokbeli magyar népesség között „gyógyító” lelki kapcsolat alakult ki, amit nevezhetünk civil diplomáciának is. Nyitott porták világa, ez volt a vendégfogadás c sodája. Mára sem zárultak be ezek a porták, de jelentős változást hozott a vendégmunkás, feketemunkás gyakorlat. A baráti kapcsolatok százezres elvándorlást és „kiházasodást” eredményeztek, így az erdélyi magyarság tovább fogy és elöregszik. A vendégmunká s gyakorlat beindulását követően azt gondoltuk, hogy az így keletkező többletbevétel a magyarság körében kiegyensúlyozottabb, egészségesebb életvitelt eredményez. A tapasztalatok szerint fennáll a veszélye, hogy a megszerzett pénzt csak kevesen fordítják f öldvásárlásra, vállalkozás beindítására, inkább luxuscikkekre költik. Ráadásul a vendégmunka a család egységének rovására megy. A székelység és a szórványmagyarság részvétele a magyarországi szürkegazdaságban komoly önkizsákmányolást jelent. Másik, népegé szségi szempontból szintén jelentős probléma az orvosemigráció. Becslések szerint az elmúlt tizenöt évben ezernél több orvos hagyta el ezt a vidéket.
