Reggeli Sajtófigyelő, 2002. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-02-09
12 – Tulnyomórészt magyar orvosok – mondja Lázár Imre. Az talán nem jelent komoly problémát, ha például Kolo zsvárott az orvos nem az anyanyelvén beszél magyar betegeivel, bár az se esik jól, de a város már régóta román többségű. Ugyanez a jelenség ugyanakkor feszültséget teremthet például Marosvásárhelyen, hiszen ott a zárt tömbben élő idős magyar népességet kel l kezelni a marosvásárhelyi klinikán. A legnagyobb problémát a színmagyar falvakat elhagyó családorvosok okozzák, akiknek a helyét gyakran magyarul nem beszélő orvos tölti be, általában ideiglenesen. Az említetteket folyamatos közösségi fogyatkozásként éli meg a magyarság, ami szorongást vált ki, és ez alapja lehet a különböző pszichoszomatikus betegségeknek. A megnyíló lehetőségek is csapdákkal telinek bizonyultak. A reprivatizáció során visszakapott földet az idős lakosság már nem tudta megművelni, és elv ándorolt vagy vendégmunkás gyermekeikre sem számíthattak. A magukra maradás, a visszakapott földdel való kudarc, a tehetetlenség sokakat az öngyilkosságig is elvezethet. Az öngyilkosságról szoktuk mondani, hogy morbus hungaricus, azaz magyar betegség. Ver es Albert pszichiáter végzett kutatást a Románia területén élő magyarság körében előforduló öngyilkosságról. Százezer lakosra Hargita megyében – arányaiban a leginkább magyar megyében – 1992ben még csak 18,8 öngyilkosság jutott, ami folyamatosan nőtt, és 1998ra elérte a 47,2et, ami jelentősen meghaladja a román 13 százezrelékes (százezer lakosra tizenhárom öngyilkosság jut), de még az igen magasnak számító magyarországi 32 százezrelékes adatot is. Pedig a magyarországi adat is olyan magas volt akkor, hog y azt csak néhány szovjet utódállam mutatói haladták meg. Romániában az öngyilkosságok kilencvenes évekbeli növekedése azért érdekes, mert Magyarországon a nyolcvanas évek derekától, azaz körülbelül ettől az időszaktól ez a szám folyamatosan csökkent, s má ra le is kerültünk a kétes dobogó felső fokairól. Hogy a határon túli magyarlakta területeken menynyit költenek az egészségügyre, arra nincsenek adatok, ám egy most készült felmérésből azt már tudjuk, hogy milyen gyakran veszik igénybe az ottani egészségü gyi szolgáltatásokat az ott élő magyarok. Ezekből általános egészségi állapotukra is következtethetünk, de az adatok alakulását az életmód modernizáltsága is jelentősen befolyásolja. A Balázs Ferenc Intézet nemrég zárta le reprezentatív felmérését, amelybő l kiderül, hogy a határon túli magyarok szülőföldjükön az elmúlt két évben az egészségügyi ellátás valamilyen formáját (a kórházi kezeléstől a gyógyszerfelírásig) a Vajdaságban vették igénybe a legtöbben (72 százalék). Ezt követi a Felvidék (68,4), Erdély (62), majd Kárpátalja 59,4 százalékkal. (Horvátország, Szlovénia és Ausztria nem került be a felmérésbe.) A számokból tükröződő igényhez képest a tényleges kórházi ellátást igénybe vevők aránya viszont mindenhol alacsony. Erdélyben (6,8 százalék) és Kárpá talján (5,6) valamivel magasabb, mint a Felvidéken (4,2) és a Vajdaságban (3,4). Az ellátás egyszerűbb formáit – a körzeti orvosi ellátást és a gyógyszerfelírást – viszont éppen a Felvidéken vették igénybe a leggyakrabban. – A gyógyszerfelírás esetében sz embeötlő, hogy a felvidékiekre és a vajdaságiakra hasonló egészségügyi viselkedés jellemző, amelyben nagyobb hangsúly esik a megelőzésre, ennek köszönhetően ezekben a térségekben alacsonyabb a kórházi ellátás aránya – vélekedett Dobos Ferenc, a Balázs Fere nc Intézet vezetője. A felmérésen megkérdezték a lakosságot, betegségét tudnáke szülőföldjén kezelni. A legtöbben (12,6 százalék) a Vajdaságban mondták azt, hogy nem. Erdélyben és Kárpátalján kilenc százalék vélekedett hasonlóképpen. A Felvidéken ez az a rány elhanyagolható volt. – A további vizsgálat során kiderült, hogy a fenti esetek jelentős része nem a szülőföldi egészségügyi rendszer állapota, hanem az illető rossz anyagi helyzete miatt orvosolhatatlan odahaza. Megfelelő pénzügyi támogatással ezek a betegségek ugyanis nem igényelnének más országban történő kórházi ellátást. Azoknak a betegségeknek a gyakorisága is a Vajadságban a legnagyobb (7,6 százalék), amelyek megfelelő anyagi támogatás esetén is csak más országban kezelhetőek megfelelően. A mag yarság európai átlaghoz viszonyított rossz egészségi állapota, korai halálozása azonban – ahogy az a fentiekből kiderül – nemcsak fizikai problémákra, hanem nagymértékben egészség-
