Reggeli Sajtófigyelő, 2002. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-02-04
12 A rendszerváltozás elindítása óta csak a polgárinak nevezett jobbközép kormánynak volt bátorsága felvá llalni - még ha hiányosan is - azt, amely minden felelős kormánynak erkölcsi kötelessége lett volna, mégpedig a jelenleginél sokkal kedvezőbb feltételek mellett. Orbán Viktor miniszterelnök 2001. augusztus 20án elhangzott ünnepi beszéde a lényegre tört: " Úgy volt eddig, hogy a Kárpátmedencében Magyarország határain kívül magyarnak születni keserves sorsot jelentett. Másodrendűséget, megvetést, kigúnyolást. Most úgy lesz, hogy végrehajtjuk a magyar nemzet határokon átívelő újraegyesítését. Mert a jövő nem ismer határokat, és a haza mindaddig ott lesz a magasban, amíg elválaszt és nem összeköt a határ. Úgy lesz, hogy magyarnak születni emelkedő, erős, polgárait megvédeni képes, megbecsült nemzethez tartozást jelent." A magyarok határokon átívelő egységesíté se része annak a kormány által meghirdetett programnak, amely megcélozta a társadalomtudat átalakulását is. Helyettesíteni szeretné a köztudatban olykor előbukkanó "kismagyar" vagy államnemzeti szemléletet az összmagyar vagy össznemzeti szemlélettel. Megsz üntetni akarja az államérdek és a nemzetérdek szétválasztását és egymással szembe állítását, amely oly sokszor tett jó szolgálatot nemzetünk ellenségeinek a vörös csillag idején. A rendszerváltás a nemzeti egység megteremtésével válik igazzá, hitelessé, va lóságossá. Ami a magyar társadalomban manapság zajlik, az a régi s az új rend összecsapása. A küzdelem végkimenetele nem lehet kétséges. Az állam nem más, mint a nemzet leghatékonyabb eszköze saját erőinek kibontakoztatására. Trianon után pedig minden korm ány legitimitásának szakítópróbáját a végzetesnek tűnő ország- és nemzetfeldaraboláshoz való állásfoglalása jelentette. Számtalanszor bebizonyosodott: aki a határon túli magyart sújtja, önmagát sújtja. Viszont aki segíti, az önmagán is segít. Megfordíthat atlan a folyamat. A magyar nemzet jobb sorsra ítéltetett. Visszaáll egysége, önmagára talál. Nem határmódosítással, hiszen az új közösségben a határok amúgy is formálissá válnak, hanem a közös eredettudat és kultúra erejével. vis sza A szerző közíró HUSHEGYI GÁBOR: Státuskomisszárok kora Milyen a csehszlovák szövetségi kerékpár? A kormány Prágában, a nyereg és a pedál Pozsonyban, a fék pedig Moszkvában van. Baló György : Bocsásson meg, de ez a külföldi, amikor Ön most azt mondja, kü lföldi, ez Romániában azokra a román állampolgárokra is vonatkozik, akik magyarnak vallják magukat? Orbán Viktor : Természetesen. (Interjú a Magyar Televízióban, 2002. január 15.) A szocialista Csehszlovákia ismert vicce jutott eszembe január elsõ napjaiban , amikor a híradók a magyar kormányfõ és a határon túli magyar politikai vezetõk találkozójáról tudósítottak. Tragikomikusra sikeredett a január 9iki budapesti raport, amelynek egyetlen célja az volt, hogy a környezõ országok magyar politikai személyisége i országvilág elõtt feltétel nélküli hûséget és nézetazonosságot demonstráljanak az OrbánNastasenyilatkozat kapcsán. Zavaros és dadogó politikusi hûségnyilatkozatokat hallhattunk, ám Martonyi János külügyminiszter a "kedvezménytörvény életbelépése a mag yar nemzet stratégiai sikere" (Esti Híradó, m1, 2002. jan. 9.) kijelentése felkerült a szomszédos országok toplistájára. De nem érdektelen a hatüléses kárpátmedencei magyarmagyar kerékpár 2002. január 9én kelt nyilatkozata sem: "A határon túli magyar sz ervezetek nevében elégedettségünknek adunk hangot (...) Külön üdvözöljük a magyar és a román kormány között létrejött egyetértési nyilatkozatot (...) A törvény akadálymentes hatálybaléptét és a magyarromán megegyezést sikerként értékeljük." Ezt olvasva az ember képtelen szabadulni attól az érzésétõl, hogy ennek a biciklinek nem csak a fékje, hanem a pedálja és a kormánya is Budapesten van. Ilyen kritikátlan, szervilis magatartást utoljára a baráti szocialista országok testvéri kommunista párjainak a Leonyi d Iljics Brezsnyev elvtárs és az SZKP KB meghívására Moszkvába érkezett vezetõitõl láthattunk. Elõször fordult elõ 1990 óta, hogy a magyar kormány saját belpolitikai pozíciója erõsítése érdekében a határon túli magyar politikusok demonstratív felsorakozásá t követelte meg. A pártvezetõk moszkvai összejöveteleire emlékeztetõ magyarmagyar találkozó kínosságát tetézte, hogy a törvény érvénybelépését kísérõ káosz (hiányzó végrehajtási rendeletek, a bilaterális egyezmények hiánya, az európai intézmények figyelm eztetései), országonkénti eltérõ belpolitikai helyzet ellenére egyetlen határon túli magyar szervezet képviselõje sem mert fenntartásokat megfogalmazni. Van önálló akaratuk az ilyen politikai pártoknak, vagy Budapest
