Reggeli Sajtófigyelő, 2002. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-02-04
11 De hát így vannak ezzel a többiek is: majd eljön az ideje, amikor hirtelen sok munkáskéz kell. Ám most még csönd ül a tájon. Az államtitkár nyilatkozatából az egy munkavállaló jelentkezése bizonyosan igaz, a többi akkora csúsztatás, mintha azt állította volna, hogy a téli fagyok nem tettek kárt a grönlandi narancsligetek ben. Valóban nem, mert ott egy fia narancsfa sincs. Nem az OrbánNastasepaktumra irányuló ellenzéki össztűzre kellene panaszkodni, hanem azt a paktumot - Horn Gyula szavaival - "tetszettek volna nem elkövetni". És hát a három keleti megyében nem nyilatko zatokra, nem propagandára van szükség, hanem munkára. Munkahelyekre. Azokra kevesebb figyelem jutott. Sőt, példák mutatják, hogy az adódó lehetőségekkel is másokat kínált meg a kormány. vissza A szerző publicista Státusmagyar Idegen és ellenséges államok alá kényszerítette a Kárpátmedencében élő magyarság közel egyharmadát a trianoni békediktátum. Több mint nyolcvan éven át ők voltak a magyar nemzet legsanyarúbb sorsú tagjai. Megfosztva önrendelkezési és korlátlan anyanyelvhasználati joguktól, mint másodrangú állampolgárok tengették életüket az őket bekebelező országokban. A 2002. január 1jétől hatályba lépett státustörvény ezt a jogsérelmet próbálja orvosolni, ha egyáltalán lehet még gyógyítani azt a tömérdek emberi, erköl csi és anyagi kárt, szenvedést, ami a határokon túl rekedt magyarokat érte 1920tól napjainkig. A magyar állam által nyújtott kedvezmények a határon túli magyaroknak az első olyan hivatalos lépés, amely jogi úton szeretné rendezni a több mint nyolc évtized e tartó méltánytalanságot. Legalább két fontos következménnyel jár a kedvezménytörvény alkalmazása. Az anyagi juttatás inkább jelképes, mégis nagy segítséget jelent a számos gazdasági és kulturális nehézséggel küszködő felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, vaj dasági, horvátországi, muraközi magyar családoknak. Erkölcsi és jogi alapot nyújt a nemzeti önazonosság megőrzéséhez, így szabva gátat a beolvasztási törekvéseknek. Van is érte prüszkölés a másik oldalon. Az anyaország megcsonkított nemzettudatának első á tfogó kiigazítási kísérlete a törvény. Igaz, késői és részleges, de félreérthetetlen lépés. Szívhez szóló szép üzenet, amely jelzi, hogy az anyaország nem mondott le a tőle elszakítottakról. Sajnálatos módon hazai politikai berkekben nem kap teljes támoga tást a jogszabály végrehajtása. Az Országgyűlés tavaly nyáron 92,4 százalékos többséggel fogadta el a státustörvényt. Elhatárolást sejtetve csupán az SZDSZ utasította el a történelminek is nevezhető nemzeti összefogást. Tőkés László nagyváradi református p üspök, szívében keserűséggel jegyezte meg: "Üröm vegyül az örömbe, mert miközben az Országgyűlés többsége felállva köszöntötte a végszavazás eredményét, voltak olyan megnyilvánulások a törvényt meg nem szavazó párt részéről, amelyek már a nemzetárulás hatá rát súrolták." Az elvont szabad(os)ság radikális híveitől már megszoktuk, hogy bojkottálnak minden nemzeti megnyilvánulást és összefogást. E tekintetben meglehetősen következetesek. A váratlan támadás a legnagyobb ellenzéki párt részéről érte a határon túl iakat, hiszen még emlékszünk retorikai újításukra, amely szerint a nemzeti közép pártja akar lenni az MSZP. Jóhiszeműek lévén mármár kezdtünk reménykedni. A románmagyar egyetértési nyilatkozat decemberi aláírása után lehullott a lepel. Az "akácos útra" l épő szegfűs párt nem kevesebbet kér, mint a kormányfők megállapodásának felfüggesztését. Talán Mies van der Rohe esztétikafilozófiai elszólását szándékozták átültetni a szocialisták a gyakorlatba: a kevesebb több!? A politika s a vele összefonódó gazdaság világában ez másképpen működik: a kevesebb kevesebb, a több több. Vagy talán mindezt tökéletesen tudja az MSZP, csak éppen a kisebbségi magyarokkal tesz úgy, mint az egykori falumbeli, aki bort ivott és vizet prédikált. A hátbatámadás keserűségét némileg e nyhítette, hogy a hazai közvélemény legnagyobb része s a határon túli magyarok szinte teljes egészében kedvezően fogadták a státustörvényt. Megdöbbentő megfogalmazások is elhangoztak, például az, hogy vegyél egy jó adag érzelmi politikát, bőségesen szórd meg nemzeti bódulattal, majd keverj hozzá nacionalizmust, amennyit csak bírsz. E vélemény szerzője szerint így készült a "magyar politikai lekvár", a státustörvény. És fölényesen leint minden nemzeti törekvést, mert az "nem EUkonform". Irigység, mohóság, tudatlanság: mind csupán elveszejtésünkre szövetkező erő, melyekhez nem kifejezetten csendestársnak szegődött a rágalom. Továbbra is fontos szerepet fog játszani a hagyományos értelemben vett határok nélküli EUban a nemzeti identitástudat, mivel szellemi értékeken nyugvó hagyomány. S mint ilyen, a nemzetek megmaradásának záloga. Európának egyedülálló értékét és erejét mindig is nemzeti sokszínűség adta.
