Reggeli Sajtófigyelő, 2002. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-02-04
10 feltételek viszont egyelőre adottak az irodák zavartalan működéséhez. Így elérhetőnek látszik az, hogy az RMDSZ 1518 hónap alatt egymillió magyarigazolvány igénylésében tudjon segítséget nyújtani. Bogdán Tibor/Bukarest Kun István A grönlandi narancsliget 20020204 (a nyomtatott MH cikke) Azt mondja Mádi László államtitkár, hogy a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos ellenzéki fölvetések nem megalapozottak, mert például Szabolc s megyében az év első három hetében egyetlen román állampolgár jelentkezett munkavállalási szándékkal (M1teletext, január 25.). Hol van itt tömeges munkaerőáradás? Kormányzati körökben bármennyire nem tipikus jelenség ez, az államtitkár - ami a tényt ill eti - bizonyára igazat mondott. Azt sugallja, hogy valóban kár lenne tovább szót vesztegetni e törvényre. Fideszék már bejelentették, hogy ők a maguk részéről lezárták a vitát. Ez hetekkel ezelőtt történt, és azóta nincs egyetlen nap, hogy ne bizonygassák: semmi baj. Nem egészen érthető, miért ez a bizonygatás. Zavaró picikét, hogy tél van. Most semmiféle idénymunka nincs, pedig a külhoniak szinte kizárólag arra számítanak. Kérdés, hogy ezt vajon fölmértee a nyilatkozó, amúgy szabolcsi illetőségű államtit kár? Ha nem ismerte az évszakból következő helyzetet, az bizony nagy baj. Ha meg ismerte, akkor még nagyobb. Idénymunkában két terület a legfontosabb: az építőipar és a mezőgazdaság. Most mind a kettő langymeleg napsütésre vár. Az árvízi építésen legkelet ibb megyénkben szinte a szó szoros értelmében civakodtak, mert hiába lett volna elegendő helyi kapacitás, hiába rendeződött volna a banki finanszírozás is, a munkák felét - a kormányosok erőszakolására - fővárosi konzorciumok kapták. Helmeczy László megyei közgyűlési elnök most is haragos, és alighanem joggal. A nyíregyházi főiskola bővítésére úgy írta ki az illetékes minisztérium a pályázatot, hogy azt az ötmilliárdos értéket meghaladó munkát kizárólag fővárosi cég nyerhette el. Pedig helyben is lett volna elegendő tudás, felkészültség és munkakedv. És finanszírozó bank is. Mégsem. Idénymunkára tehát e téren nemigen lehet számítani, mert a helyi dolgozók se fognak túlzottan beleizzadni a megrendelések teljesítésébe. Ha a kormány annyira a szívén viselné a s zabolcsiak gondjait, akkor az ottani lehetőségeket nem másoknak játszaná át. Legalább kéttucatnyi alkalommal elhangzott a megnyugtató szöveg, hogy legföljebb 81 ezer munkavállalási engedélyt adnak ki egyszerre, mert ennyi volt a betöltetlen állások száma. Mozgósították a jobboldali civil szervezeteket, amelyek a hozzá nem értők fölényes magabiztosságával szajkózták a szabványt, hogy minden kerek és sima, sőt gömbölyű. Voltak persze akadékoskodók - például seregnyi szakszervezeti vezető , akik nem nyugodta k meg a mindent elöntő szómenéstől. És okkal nem. Pedig a kormányosok mindent bedobnak. Például azt: milyen formaságoknak kell eleget tennie a külföldi állampolgárnak, hogy munkába állhasson. Hogy munkavállalási vízum, tartózkodási engedély, adóhatósági b ejelentkezés, adószám, társadalombiztosítási kártya kiváltása - mindez talán egy hónap alatt lebonyolítható, és egyes állítások szerint megúszható potom tizenötezerből. Aha, ezt fogják csinálni! Rohannak az APEHhoz! Meg az egészségbiztosítóhoz! Az embern ek kedve támad megkérdezni: viccelni tetszenek? A gyakorlat ugyanis merőben más. Egy példa a másik idénymunkást igénylőből, a mezőgazdaságból. Szabolcsban eléggé elterjedt a korszerű, támrendszeres konzervuborkatermesztés. Nem olcsó móka belefogni, egy f él hektár indításához akkor elég egymillió forint, ha a csöpögtető vagy mikro öntözőberendezés megvan, különben az a másik millió. Ehhez már csak egy válogató berendezés (lenne) szükséges. Kétségtelen, a második évre az eszközök zöme megmarad. Csak hát a szedés! A naiv gazda sarkosan szabályos. A szüret kezdete előtt bő harminc nappal bejelenti a munkaügyi központnak, hogy szüksége van tíz főre, közvetítsék ki őket. Megtörténik, rendszerint a harmincadik napra. A kiközvetítettek közül - valós példa - elmeg y a megadott helyre három, akik közül egy azonnal távozik, kettő másnap fölveszi a munkát. Harmadnap ők sem jelentkeznek. Mit tesz ilyenkor a gazda? Ha a munkaügyi központra vár, tönkremegy a termése. A magyar hivatalnak sose számított az idő, most miért változna szegény. A gazdálkodónak viszont minden perc drága. Két nap kihagyás, az uborka tökké nő, százezres a kár. Onnan szerez tehát dolgozót, ahonnan tud. A kárpátaljainak, erdélyinek ez komoly lehetőség, hiszen az apró uborkát július elejétől októberig minden áldott nap szedni kell. A teendőket pedig megtanulja. Ha nadrágos emberek tűnnek föl, vagy ismeretlen autó, akkor usgyi a kukoricásba! Egyik gazdálkodó sem akar úgy járni, mint ahogyan pár éve a kótaji Zöld Bárók Kft. járt. A munkaügyi ellenőrök " lefüleltek" ötvenkét kárpátaljai dolgozót a paradicsomszedésben, és ezek közül néhánynak nem egyezett a neve a szabályosan kiadott (!) engedélyben írottakkal. Akkora botrányt csaptak, hogy zengett bele a megye! Így veszik el a munkát a hazaiaktól! Milliókr a büntették a kft.t, és évek izzasztó pereskedésébe tellett, mire az tisztázta magát. Az uborkások emiatt elővigyázatosak. Senkinek nincs kedve a bíróságra járni. De a "szerveket" se kell félteni. A faluba vezető úton várják a földekről hazatérőket, és v izsgálják a kezüket, mert az uborkaszedés nyomait nehéz eltüntetni. Nota bene: bár egyetlen emberjogi szervezet sem tiltakozott még, a kézvizsgálat nemcsak megalázó, hanem törvénysértő is.
