Reggeli Sajtófigyelő, 2002. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-02-23
6 Nem egyben szerepel, hogy szeretnék az RTL Klubot vagy a "csiga kettest" bevezetni. Ott is, ahol - például Sepsiszentgyörgyön - már vagy nyolc magyarországi műhold as csatorna fogható. - És van erre lehetőség? - Nincs, technikai és főként jogi akadályok miatt. Ezek a tévék a filmek sugárzási jogait csak Magyarország területére vették meg. A kábeltévés hálózatoknak saját műsoraik is vannak, amelyekben fontos, közöss éget szolgáló információk mellett műsoros kazettákkal töltik ki az időt. Az utóbbiakat az említett magyarországi tévék népszerű műsoraiból, például a Heti Hetesből állítják össze... - Nem kalózkazetták ezek? - Nem. Ellenőrizzük, vane szerződésük a szóba n forgó tévéadókkal. Ámbár erdélyi művészként nem szeretem ezt a gyakorlatot. Itt ugyanis több színház, opera, bábszínház működik, aktív, értékes az irodalmi élet. De létrejött egy belső kulturális emigráció a határ menti városok, Szatmárnémeti, Nagyvárad, Arad révén, ahol a közelség miatt már a kábeltévében is foghatók a magyarországi földi adások. Szegénység van, mindenki inkább a tévét nézi, és Jáksó meg Juszt sokkal ismertebb és híresebb, mint például az igen jó marosvásárhelyi színtársulat színészei. N em örülök ennek, noha beleszólni nincs jogom. - Eszerint az erdélyi értelmiség is ellentmondásosan ítéli meg az anyaországi médiát? - Ez valóban problematikus dolog, mindenképpen szükség van saját adókra. Problematikus az erdélyi magyarokról rajzolt arch aikus kép miatt is, amelyet például a Duna TV ad. Megpróbálom rekonstruálni: borostás, hetvenéves elmúlt, fogai hibásak, be van zárva valahová, és görcsösen őrzi a hagyományt, mintha valaki el akarná lopni tőle. Jártak nemrégiben Budapesten gyergyói csopor tok, végigvonultak az utcán. Nekem olyanoknak tűntek, mint azok az afrikai törzsek, amelyeket annak idején fölvittek Párizsba, és ott gyöngyöket cseréltek. Az erdélyieket is ebbe a szerepbe kényszerítik, holott mindegyikük szeme a kirakatokat nézi. Persze a mi hibánk, hogy időnként meg akarunk felelni a rólunk sulykolt képnek. Ha egy anyaországi vendég jön, én is a népművészeti tárgyaimat mutogatom előbb, holott ugyanúgy Umberto Ecót olvasok, és ugyanazokat a filmeket nézem, mint ő. Itt volt a budapesti fil mszemle. Legalább harminc erdélyi színész játszott a különböző magyar filmekben, olyanokban is, ahol budapesti figurát kellett alakítani. Ez a normális integrációs állapot a színház területén még hiányzik. A kisvárdai színházi találkozó révén "gettóba" vag yunk zárva, nincs lehetőségünk, hogy a Katona József vagy a kaposvári színház előadásaival mérjük össze a magunkét. - Erdélyi szemmel milyennek látszik az anyaországi média kedvezménytörvényről kialakított képe? - A magyarigazolványok kiváltása kapcsán v alósággal az ötvenes évek köszönnek vissza. Győzelmi jelentések látnak napvilágot arról, hogy már hány százalékkal teljesítették túl a "tervet". A sok lihegő riport között olyat nem láttam, hogy megkérdezték volna Sütő Andrást, Kányádi Sándort vagy másik k iváló költőnket, Kovács András Ferencet, akikről igazán nem mondható, hogy - úgymond - elfajzott liberálisok volnának: elmenteke a magyarigazolványért? - Erre mondhatnánk, nekik nincs szükségük arra, hogy itt munkát vállaljanak. - Igen, de a magyarigazo lványnak szimbolikus értéket tulajdonítanak Magyarországon. Úgy tüntetik föl, hogy minden magyarnak szüksége van rá. Ám ha az erdélyi vezető értelmiségből sokan mégsem tartják ezt szimbolikus értéknek, akkor baj van, agymosás folyik. Egyébként gyakran szám olnak be a magyarországi tévékben kétmillió erdélyi magyar véleményeként olyan dolgokról, amelyekről nem ismertetik a nagyon is különböző erdélyi álláspontokat. Remélem, ez az egyoldalúság oldódik az áprilisi választások után, akármelyik oldal győz is. Mos t, a választásokhoz közeledve szinte a bőrünkön érezzük, ahogy belénk akaszkodik a magyarországi politika és média. - Láte reményt rá, hogy a kitűzött célt elérjék: az erdélyi magyarságnak legyen teljes műsoridős tévéje és rádiója? - Ez napirenden van, a megvalósítás több feltételtől függ. Amióta Bukarestben vagyok, sikerült megtriplázni a kolozsvári tévé magyar adását, ez hétköznaponként egyelőre napi két órát jelent. A terv az, hogy regionálissá fejlesztjük a tévéket, rádiókat, teljes műsoridővel, romá n és magyar nyelven. Tehát a románok is nyernek vele. - Milyen akadályokra céloz? - Az egyik a nemzetállami eszme jelenléte. A nemrégiben készült fölmérés szerint egy román lakos elsősorban regionális polgárnak tekinti magát - tehát erdélyinek vagy moldv ainak , és csak azután románnak. Teljesen normális fölfogás. - És az erdélyi magyaroknak is jó. - De jó a románoknak is. Be kell látni, hogy Eminescu például kiváló költő, de csak Moldvában születhetett. Elvégre egy olténiai nem lehetett ilyen idegember, aki egyetlen percet sem tud nyugton ülni. Nem véletlen, hogy Móricz Zsigmond az Alföldről származik és nem Sopronból. Itt egy normális kultúrantropológiai sajátosságról, folyamatról van szó, amit kezdenek elismerni, de ellenkezik az eddigi román fölfogássa l. A másik akadály a képzettség hiánya. Jelenleg nagyon kedves bölcsészfiatalok dolgoznak a rádiókban, tévékben, akik azonban legfeljebb magyarországi gyorstalpaló tanfolyamokon tanulhatták a szakmát. Most média szak indítását javasoljuk a marosvásárhelyi színművészeti egyetemen. A kereskedelmi tévék szervezete pedig fél, hogy elhappoljuk tőle a reklámokat. Romániában ugyanis az üzleti médiaszektor kénytelen a városi adóknál működni, mert eddig mindegyik kormány félt kiosztani regionális frekvenciákat. A so k gond mellett persze előnyünk is van: Románia nagy piac, és az elektronikus média szinte nem
