Reggeli Sajtófigyelő, 2002. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-02-23
7 létezett 1990 előtt, a Ceausescuérában. Így nem volt kommunistázás, privatizációs huzavona, mint Magyarországon. Megspóroltunk egy csomó konfliktust, vitát. Null áról kezdeni mindig könnyebb. Vissza Pozsony és a „magyar kártya” Az MKP kormányzati szerepvállalása csökkentette az előítéleteket 2002. február 23. (29. oldal) Gui Angéla - Neszméri Sán dor Február 12én harminc szlovák értelmiségi olyan levelet tett közzé, amely arra szólítja fel a szlovák pártokat, ne éltessék tovább a magyarellenes hangulatot a társadalomban, ellenkezőleg, keressék az utat a kölcsönösen előnyös szlovák – magyar kapcso latok építéséhez. A levél keletkezésének okairól és a szlovák – magyar viszony problémáiról kérdeztük Grigorij Meseznikovot, a pozsonyi Közérdekű Kérdések Intézetének elnökét és Szarka Lászlót, az MTA Kisebbségkutató Intézetének igazgatóját. Miu tán a szlovák kormánynak – egyedül Magyarország szomszédos országai közül – nem sikerült egyetértésre jutnia Budapesttel a határon túli magyarokról szóló törvénnyel kapcsolatban, a xenofóbia határát súroló magyarellenes kampány indult Szlovákiában – indoko lta az általa is aláírt nyílt levél megfogalmazását Grigorij Meseznikov. Az igazgató szerint a végső impulzust a Kereszténydemokrata Mozgalom Szlovákia szuverenitását védő törvénytervezete adta, amely egyértelműen diszkriminatív, és nemzetiségi alapon jelentősen korlátozná a polgárok egy cs oportjának jogait. Arra a felvetésre, hogy a szlovák pártok mintha megfeledkeznének a magyarhoz hasonló területeket érintő, külföldi szlovákokról szóló törvényről, Meseznikov kifejti, hogy nem tartja szerencsésnek az ilyen törvényeket, de Szlovákiában nem erről van szó. Mint aláhúzza, közelednek a parlamenti választások, és Szlovákiában sajnos a „magyar kártya” még mindig kijátszható. Vannak pártok, amelyek a magyarkérdést – pontosabban a magyarellenes hangulatkeltést – állandó jelleggel napirenden tartják . A baj az, véli a szakértő, hogy most hozzájuk csapódtak olyan pártok is, amelyek korábban demokratikus magatartást tanúsítottak, sőt együttműködtek a Magyar Koalíció Pártjával. Különböző okok miatt közülük több is elvesztette korábbi népszerűségét. Így p éldául a posztkommunista Demokratikus Baloldal Pártja vagy a balliberális Polgári Egyetértés Pártja. Ugyanakkor a tavalyi megyei választások során meggyőződtek arról, hogy magyarellenességgel támogatást lehet szerezni. Viszonylag sokszor hangzik el azonba n különböző szlovák körökben is a „történelmi megbékélés” szükségessége Magyarország és Szlovákia, illetve a magyar és a szlovák nemzet között. – A történelemnek nem szabadna ebben szerepet játszania, legfeljebb a történelemszemléletnek – veti fel Mesezni kov – , hiszen a két nemzet sokáig élt együtt egy államalakulatban, társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődésük együtt ment végbe, célunk – az európai integráció – pedig most is közös. Utal a közvéleménykutatásokra, amelyek azt mutatják, hogy egyre kev esebb az olyan szlovák, akinek előítéletei lennének a magyarokkal szemben. Ehhez szerinte az elmúlt kéthárom évben minden bizonnyal hozzájárult a Magyar Koalíció Pártja is azzal, hogy vállalta a kormányzás felelősségét, s kiszámítható, stabil tagja a korm ánykoalíciónak. Az említett baloldali és balliberális pártokhoz hasonló helyzetbe kerültek most a kereszténydemokraták is – teszi hozzá az elemző – , akik fennen hangoztatják, hogy a szeptemberi választások után kormányt szeretnének alakítani. Ez azonban je lenlegi – hatnyolc százalékos – népszerűségükkel, Meciarék harminc százaléka mellett, aligha lehetséges. Ezért helyezkednek egyre inkább a fundamentalizmus talajára, ezért hangoztatják egyre erőteljesebben a nemzeti szempontokat. A kiforratlan, megfejthe tetlen ideológiájú, a parlementbe jutásra is esélyes új pártok megjelenését
