Reggeli Sajtófigyelő, 2002. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-02-21
12 nyilatkozatából az a követelés olvasható ki, hogy az Európai Unió (EU) az Európa egyesítéséről szóló szép szavakat több pénzzel támassza alá, mint amennyit 1999ben Berlinben a bővítésre terveztek, tekintve, hogy immár nem hat, hanem tíz ország felvételéről van szó. Láte erre bármilyen esélyt? E. L.: Meggyőződésem, hogy az általunk január 30án az asztalra tett pénzü gyi csomag a mai helyzetben a lehető legjobb ajánlat. Ezzel nem állítom sem azt, hogy ez az összeg elegendő a bővítés első három évére, sem azt, hogy nem elegendő, de azt igen, hogy nincs más alternatíva, ha ez év végére be akarjuk fejezni a csatlakozási t árgyalásokat. Ez egyébként nem tíz tagjelölttel "kötelező", hanem legfeljebb ennyi új országra terjedhet ki. Az úgynevezett berlini plafonról az EU állam- és kormányfői döntöttek annak idején, és jelenleg semmilyen lehetőséget nem látok ennek növelésére. A z Európai Bizottság (EB) éppen azért számít javaslatához a tagállamok többségének a támogatására, mert betartottuk ezt a határt. A tagországok egy erős kisebbsége még így is azt követeli, hogy csökkentsük a bővítési keretösszeget. Velük szemben azzal érvel ünk, hogy makacskodásukkal késleltethetik az EU egyik legnagyobb vállalkozásának megvalósulását. Politikailag megengedhetetlen ugyanis, hogy az új tagországok az első években többet fizessenek be a közös költségvetésbe, mint amennyit kapnának onnan. HVG: Az 1999es berlini tervek nem számoltak az új tagok agrárvállalkozóinak nyújtandó, úgynevezett közvetlen jövedelemtámogatásokkal, a mostani bizottsági dokumentum viszont 2004ben mégis ennek a szubvenciónak 25 százalékos kifizetését javasolta. Miért változ ott meg a koncepció, és ha változott, miért nem kapják meg az új tagok rögtön a teljes összeget? E. L.: Berlinben az volt a lényeg, hogy egyáltalán megszülessen a megállapodás a közös büdzsé hétéves irányelveiről, és az első helyen nem is a bővítés ügyei álltak. Az akkori álláspont nem irányozta elő a közvetlen támogatások keleti kiterjesztését, de ne m is zárta ki, mindenesetre a pénzügyi keretbe nem kalkulálták bele. Ezt a szubvenciót korábban ugyanis azért vezették be az EUban, hogy kompenzálják az agrártermelőknek azokat a jövedelemveszteségeit, amelyeket azért szenvedtek el, mert csökkentek a gara ntált árakba beépített támogatások. Annál azonban aki most csatlakozik a "családhoz", nincs mit kompenzálni, mivel korábban nem is kapott ártámogatást. Ugyanakkor politikai okokból - vagyis annak érdekében, hogy az új tagok agrárvállalkozóinak beilleszkedé se az unióba kisebb fájdalommal járjon - mégis indokolt bizonyos közvetlen támogatást nyújtani már az elején, és ez aztán tíz év alatt elérné a teljes összeget. A javaslatunkat egészében kell értékelni: a mezőgazdasági ártámogatás például már az első naptó l érvényes lesz. A közvetlen támogatások növelésére nem csupán költségvetési okokból nincs mód, de az közgazdaságilag sem indokolt, mert akadályozná az új tagok szükséges mezőgazdasági szerkezetváltását, mivel felhasználása semmilyen feltételhez nincs kötv e. A javaslatban éppen azért kapott fontos helyet a vidékfejlesztési támogatás, mert az átalakítást az a forma sokkal jobban segíti. HVG: A tagjelöltek azt sérelmezik a leginkább, hogy az EB tízéves átmenetet javasol a közvetlen támogatások teljes szintjé nek elérésére. Ha a tárgyalásokon nem sikerül érdemben lealkudni ebből az időből, a belépés után kezdeményezhetike az új tagok az újratárgyalását? E. L.: Aki már benn van, bármit kezdeményezhet. A jövő teljesen nyitott, nem tudhatjuk, hogyan fest majd a közös agrárpolitika reformja, megmaradnake a közvetlen támogatások, vagy megszűnnek mindenki számára. Ebben a vitában már az új tagok is részt fognak venni. HVG: A tagjelöltek keveslik a bizottsági javaslatban szereplő regionális támogatást is, ami 2004 és 2006 között alig több mint a fele - a tíz új országra átlagosan fejenként 137 euró lenne - annak, mint amennyit az EU jelenlegi négy legszegényebb országában osztanak szét. Mire alapozva állítja az EB, hogy ennél többet úgysem tudnának elkölteni? E. L. : Elég nagy tapasztalatom van ezen a téren: tíz évig az EU regionális támogatásaiért voltam felelős. E pénzeket nem könnyű felhasználni, még jó néhány mai tagállam is nehézségekkel küzd. Önöknek nincsenek programtervezési tapasztalataik, ráadásul a közössé gi források mellé nemzetieket kell párosítani, az új tagok költségvetését viszont nem célszerű túlterhelni. Így még akkor is indokolt lenne a fokozatos bevezetés, ha az uniós büdzsé több támogatást engedne meg. A regionális támogatások felfutásában az átme net csupán három év lenne, de ez nélkülözhetetlen, mert nem kockáztathatjuk, hogy miközben a nettó befizető
