Reggeli Sajtófigyelő, 2002. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-02-21
11 médiamunkások úgy viselkednek, mintha kvá zi birodalmi hivatalnokok lennének, és idegen normákat akarnának ráerőszakolni a helyi bennszülöttekre”. Különben KözépEurópa státusa igen ellentmondásos Európában; nem kétséges, hogy kulturális része az öreg kontinensnek, de egyenlősége nem olyan, mint p éldául az EUtag Portugáliáé. Vegyük például a Kontroll Csoport kritikáját, miszerint a baloldali retorika dominál a Magyarországról küldött tudósításokban. És valóban: igen kevés tudósító vette a fáradtságot, hogy megértse a középeurópai jobbközép párto k különös dilemmáját. Ha konzervatív vagy a régióban, mit is akarsz igazából konzerválni? A közelmúltat – a két háború közötti korszakot és a kommunista periódust – nem érdemes konzerválni. A lengyel jobboldal belebukott ebbe a dilemmába, a magyar jobbolda l azonban, úgy tűnik, jóval eredményesebb, és eddig sikeresen elkerülte a fragmentációt és bezárkózottságot. A magyar jobboldal sikerét a baloldal sérelemként fogja fel; a nyugati médiamunkások pedig önkéntesen tálalják a baloldal retorikáját, mint dominán s magyar diskurzust. Összeségében a probléma gyökere mélyebben van, mintsem csak egyszerű lenézés és érzéketlenség, habár ezek is igen fontosak. Az igazi nagy kérdés az, hogy vane univerzális európai norma? Ha van, egyforma mértékben alkalmazzuk ezeket M agyarországgal, Franciaországgal és NagyBritanniával kapcsolatban? Vajon a nyugati tudósítók kritikai érzékenysége egyforma módon kezeli a jobbközép, illetve balközép magyar kormányokat? Vajon a magyaroknak igazuk vane abban, hogy a negatív nyugati sajt ókampány rombolja az ország képét, és a megfestett tónus jóval sötétebb, mint az aktuális valóság? És abban, hogy a túlnyomó részben negatív és túlzó (antiszemitizmus, rasszizmus, cigányüldözés stb.) elemek félrevezetik más országok közvéleményét? És mi tö rténik a valóság más elemeinek prezentálásával? A cikkek hangneméről meg csak annyit, hogy a lenéző stílus, ami Budapesttel szemben dominál, megengedhetetlen lenne a berlini, illetve párizsi tudósítók részéről. Ezek alapján a magyaroknak van némi igazságuk . És végül egy megoldhatatlan probléma: mind a magyar, mind a nyugati sajtó abból indul ki, hogy létezik egy egységes, objektív valóság, és a médiának ezt a valóságot kell tükröznie. A mai világban ez nem több, mint illúzió. Létezhet ugyan több megközelít és az igazságról, és ezeket többször úgy tálalják, mint az egyetlen igazságot, de a globalizálódó világban inkább az igazság kakofóniájáról lehet beszélni, ahol mindenki a saját igazát fújja. A demokrácia nevében azonban minden igazságnak meg kell adni a l ehetőséget, hogy a felszínre kerüljön. Ennek értelmében a magyar jobbközép hangját, amely a tudósítók szerint hamis és alsóbbrendű, szintén meg kell hallgatni. Így talán igazuk lehet azoknak, akik kritizálták az egyneműséget a sokszínűség világában. A sze rző egyetemi tanár (University College, London) Vissza Válaszol: Eneko Landaburu, az EU bővítési főigazgatója "Nincs más alternatíva, mint a miénk" Az elmúlt két hétben mind az Eur ópai Unió számos tagállama, mind pedig a tagjelöltek össztüzet zúdítottak az Európai Bizottság által január végén nyilvánosságra hozott, az unió bővítésének pénzügyi kereteit felvázoló javaslatra: az előbbiek megengedhetetlenül soknak ítélik a rájuk háruló kiadásokat, az utóbbiak igazságtalanul kevésnek tartják a várható támogatásokat. "Egyik félnek sincs igaza" - állítja Eneko Landaburu (54 éves), a bizottság spanyol állampolgárságú bővítési főigazgatója, aki a mostani tervezet elkészítésének egyik kulcssz ereplője volt. HVG: A cseh, lengyel, a magyar és a szlovák kormányfő múlt heti közös
