Reggeli Sajtófigyelő, 2002. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-02-18
9 vezetnek el a kívánt célokhoz. Ezen a helyzeten akkor lehetünk úrrá, ha más, új, szokatlan, gyakran nehezebb, mi több, megpróbáltatásokkal járó, de eredményesebb utakat találunk, vagy ilyet teremt ünk. Nehéz megmondani, hogy az eltelt négy év során mi melyiket is tettük. Egy azonban bizonyos: az eredmények megszülettek. Ezek az eredmények, amelyeket az utóbbi négy évben könyvelhetett el az ország, másfajta eredmények, mint a korábbiak. Régebben úgy volt, hogy kimutatták: Magyarország sikeres. Aki ezt nem érezte a saját bőrén, annak elvont közgazdasági kategóriákkal bebizonyították. Csak úgy repkedtek a GDPk, fizetési mérlegek és hasonló, nehezen fölfogható elméleti kategóriák. Az embernek olyan érzé se volt, mintha az ágya körül álló orvosok egymással beszélgettek volna a feje felett. S az ember csak a fehér köpenyekből tudhatta, hogy itt bizony szakértőkkel van dolga. Ma már azonban visszatértünk ahhoz a természetes gondolkodáshoz, amely úgy hangzik, hogy az ország akkor sikeres, ha sikeresek a polgárai. Korábban bizonyára nem csak én voltam az, aki úgy éreztem, sokan érezhették még úgy magukat, mint egy csepp, egy jelentéktelen csepp a tengerben. Ha a mai állapotot és hangulatot visszaadó hasonlatot keresek, akkor azt mondhatom, hogy inkább sokan érezzük úgy magunkat, mint cseppben a tenger. Micsoda különbség ez! Mindannyian ismerjük a tényeket az eltelt négy esztendő történéseiből. Én csak címszavakban szeretnék most néhányat megemlíteni. Családi ad ókedvezmény, amely több mint egymillió család életét tette könnyebbé. Minimálbér, amely több százezer ember életét tette könnyebbé. Lakáshitelek, otthont teremtő hitelek, amelyeknek a lehetőségével több tízezer család élhetett. Diákhitel, amelyet ez idáig több mint hetvenezer fiatal vett igénybe. Nyugdíjasok, tovább dolgozó nyugdíjasok adózási rendjének megváltoztatása, amely 320 ezer dolgozni akaró és tudó nyugdíjas életét teszi könnyebbé. És most a családi gazdaságok szerte az országban. Soksok ezer, kor ábban csalódott vidéki ember érzi úgy, hogy ismét kap egy esélyt! Látjátok? Milyen érdekes, ha a családoknak, ha a polgároknak jobban megy, akkor az ország is emelkedik. Az ország is emelkedik, hiszen ismerjük ezeket a számokat is: a nemzeti össztermék év es növekedési üteme az uniós átlag kétszerese, az infláció tizennégy éve nem volt ilyen alacsony, a munkanélküliség a rendszerváltozás óta nem volt ilyen alacsony, a költségvetési hiány tíz éve most a legalacsonyabb, a 2001. évben minden korábbinál több mű ködő tőke áramlott Magyarországra, és tíz éve nem volt példa arra, hogy ennyi otthon épüljön. Mindenki láthatja, hogy a magyar gazdaság a kilencvenes évek nehézségei után a XXI. század elején új növekedési pályára állt, felemelkedett, és most már nem lehet bennünket visszakényszeríteni a múltba. Mégis, mégis akadnak, akik kétségbe vonják az ország sikereit, a közös teljesítményünket. Úgy tesznek, mintha saját rossz kedvük az ország rossz kedve, mindannyiunk rossz kedve lenne. Ezért arra kérlek benneteket, hogy ha az eredményekről folyó politikai vitákat hallgatjátok, akkor mindig tartsátok fejben, hogy másként illatozik a széna a szerelmeseknek, és másként a lónak. Most itt nem egyetlen kivételesen szerencsés évről beszélhetek. Hiszen nem volt még négy oly an év, amikor évről évre csökkent az infláció. Nem volt még négy olyan év, amikor évről évre egyre többen jutottak kenyérkeresethez. Nem volt még négy olyan év, amikor évről évre több fiatal jutott be az egyetemekre és a főiskolákra. Nem volt még négy olya n év, amikor évről évre nőtt a gazdaság. Nem volt még négy olyan év, amikor évről évre több gépkocsit vásároltak az emberek. Nem volt még négy olyan év, amikor évről évre nőtt a családtámogatásra fordított összeg. És nem volt még négy olyan év, amikor évrő l évre csökkentek az otthonteremtő hitelkamatok. Persze ez sokakat nem gátol meg abban, hogy egyfolytában arról beszéljenek, mi ebben a rossz. Ezek az emberek a szocializmus idején azzal nyugtatgattak bennünket, minden rosszban van valami jó. Ma ugyanezek az emberek azt mondják, minden jóban van valami rossz. Jó lenne, ha megértenék, hogy a dolog valójában úgy áll, hogy minden jóban van valami jó. Természetesen ugyanezek az emberek azt is mindig elmondják, hogy bezzeg, amikor ők állhattak az ország kormány rúdjánál! Ismerjük ezt, kedves barátaim: minél öregebb a nagyapa, annál jobb tanuló volt az iskolában. Természetesen ahhoz, hogy az ország sikereket érhessen el, több dologra is szükség volt. Szűken a gazdaságpolitikáról szólva hadd mondjam el nektek azt, hogy tanulnunk kellett az előttünk járó, a fejlett országokhoz sikeresen felzárkózó országok példáiból. Minden eddigi sikeres felzárkózásnak nélkülözhetetlen feltétele volt, hogy sikerüljön az akkori kormányoknak nemzeti, hazai és helyi erőforrásokat mozg ósítani, azokat támogatni és hasznosítani. A mai magyar gazdaság azért sikeres, mert a mai növekedés elsősorban négy belső növekedési motor hajtóerejére épül, amelyeket egyenként kapcsolt be az 1998ban hivatalba lépő polgári kormány. Úgymint: a közlekedés i infrastruktúra gyorsított kiépítése, az otthonteremtés, a turizmus kiemelt fejlesztése és a lakossági fogyasztás dinamikus bővülése. Ha ezeket a tényeket nézzük, azt tudom nektek mondani, hogy 2001ben százmilliárd forinttal több közlekedési infrastruktú raberuházás valósult meg, mint egy évvel korábban. A magyar gazdaság történetében még soha nem épült egyidejűleg annyi gyorsforgalmi és településeket elkerülő út, annyi folyami híd, mint éppen 2001ben. 2001ben ötven százalékkal több otthon épült fel, min t korábban. És bár azt mondják, hogy a turizmus a béke iparága, és a világ ma nem tűnik különösebben békésnek, mégis 16 százalékkal javította a bevételeit a magyar turizmus az egy évvel korábbihoz képest. A 2001es évnek a végére a reálkeresetek hathét sz ázalékkal emelkedtek, s a belső fogyasztás még ennél is jobban nőtt, ami példátlan az utóbbi esztendők történetében, hiszen a rendszerváltozás óta nem volt arra példa, hogy a fogyasztás, vagyis az emberek vásárlóereje és kedve meghaladja az országban tapa sztalható reálkeresetnövekedést. Miközben a sikerekről beszélek, hadd mondjam el nektek azt is, hogy közben nem feledkeztünk el azokról sem,
