Reggeli Sajtófigyelő, 2002. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-02-16
6 Doboss y László, Király Péter, Kubinyi Ferenc, Lederer Frigyes, Sziklay Ferenc és Szilágyi Lászlóné. (Sziklay Ferenc betegsége miatt kimentette magát.) A megbeszélésen jelen volt még a KB külügyi osztályának helyettes vezetője, Kótai Géza is. Radics Katalin közö lte, hogy a levéllel kapcsolatban a párttagokat hívták be, bár – mentegetőzött – nem pontos a nyilvántartásuk. Dobossy és Szilágyiné kijelentették, hogy ők nem párttagok, de végül is ott tartották őket. Radics Katalin észrevételezte, hogy a jelen lévő pár ttagok Duray Miklós érdekében exponálják magukat, holott Duray egyikmásik publikált írásában antimarxista és szocialistaellenes nézeteket vall. Így hivatkozott az asztalán lévő Irodalmi Újság 1982. évfolyamában megjelent Duraycikkre és a Bibókötetben lé vő tanulmányára. Idézetet is olvasott fel a cikkből, megkérdezve, hogy azonosítjáke magukat vele. Majd a levelünk két kitételét is észrevételezte: először is megkérdőjelezte, hogy a pártnak van kapcsolata a Duraybizottsággal, azután bírálta a Nobeldíjas Amnesty Internationalt, amelyet nem tart erkölcsi testületnek. A barátaink közül először Király Péter vázlatos tudományos áttekintést adott a nemzetiségek történetéről a történelmi Magyarországon, és megállapította, hogy a szomszédos népek nacionalizmusa hogyan torzította el a nemzetiségek és a történelmi magyar állam kapcsolatait. Ezt követően Dobossy hangsúlyozta, hogy a levelet nem az inkriminált mondatok miatt írta alá, hanem azért, mert Duray személy szerint a legtöbbet tette a szlovákiai magyar isko lák és általában az ottani nemzetiség védelmében. Ezután Király vette át a szót, és megállapította, hogy a nemzetiségi kérdést sem a párt, sem a hazai sajtó nem kezeli helyesen – immár évtizedek óta. Felvetődik a kérdés: hányféle lenini nemzetiségi politik a van, ha másképpen értelmezi a magyar párt, és másként a szomszédság. Sajnálatosnak tekinti azt a friss hírt is, hogy a Dunának, Oltnak egy a hangja című dokumentumfilmet már a pártszervezetek kérésére sem vetíthetik, dobozba kell zárni… (Csehszlovák tilt akozásra így hátráltunk meg egy ilyen humanista töltésű film ügyében is, amely a vízlépcső ürügyén foglalkozott a magyar – szlovák viszonnyal.) Szilágyi Lászlóné szót kérve közli, hogy ő Duray Miklós édesanyjának az unokahúga, így jól ismeri az egész család ot, tehát meg tudja cáfolni azokat a valótlanságokat, amelyeket Hajdu János írt Duray Miklós származásáról. Azt is elmondja, hogy Duray nővére, Éva tanárnő, a füleki magyar gimnáziumban tanít, mégpedig szlovák – népművelő szakos. Sem az öccsét, sem őt nem a szlovákellenesség, a gyűlölet vezérli. Abban az esetben nem lenne szlovák szakos, és nem tanítaná szlovák nyelvre a magyar ifjúságot. Dobossy László két élményéről számolt be: egy prágairól és egy békéscsabairól. Prágába meghívták egy ünnepélyes alkalombó l, amikor megjutalmazták a cseh – magyar kulturális kapcsolatokról írt munkái miatt. Az ünnepségen részt vett a szlovák akadémia egyik vezetője is, akivel elbeszélgetett. Amikor szóba hozta a nemzetiségi kérdés kezelésének kétféle gyakorlatát Magyarországon és Csehszlovákiában, a szlovák partner kézlegyintéssel intézte el a magyarországi eredményeket, mondván: „Ha majd mi is asszimiláljuk a szlovákiai magyar kisebbséget, mi is hasonló módon fogunk eljárni.” Egyszer Békéscsabára hívták, hogy szlovák nyelven ta rtson előadást a szlovák – magyar kulturális kapcsolatok történetéről. Amikor ennek eleget téve szlovákul kezdett beszélni, a hallgatóság soraiból többen megszólaltak magyarul: „Nem lehetne inkább magyarul beszélni?” Majd kitért Vladimír Minác pamfletjeire, aki szlovák tragédiának állítja be a magyar honfoglalástól kezdve a magyar történelem számos nagy eseményét. Dányi Dezső következett, aki őszintén megvallotta: ha Duray helyében lett volna, és átéli azokat a helyzeteket Szlovákiában, amelyeket Duray 1968 előtt és után, tapasztalva a szocializmus megcsúfolását és a lenini nemzetiségi politika semmibevevését, akkor ideológiailag és politikailag ő is messze sodródott volna. Lederer Frigyes az úgynevezett hídproblémát boncolta. Kifejtette, hogy nem lehet egyen lőségjelet húzni a magyarországi szórványrománság és az erdélyi magyarság szerepe, történelmi múltja között, és ugyanez érvényes magyar – szlovák viszonylatban. Kubinyi Ferenc rádiós tapasztalatairól beszélt a nemzetiségi kérdés vonatkozásában,
