Reggeli Sajtófigyelő, 2002. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-02-16
7 hangsúlyozva, hogy műsoraiban sokszor még azokat a kitételeket is kifogásolták, amelyek egyébként megtalálhatók a különböző akadémiai kiadványokban. Ilyenkor hivatkoznak a szomszédok érzékenységére. Mire Dobossy megjegyezte: csak a mi magyar érzékenységünkre nincs senk i tekintettel! Dányi egy egyszerű magyar állampolgár eszével gondolkodva így látja: 1. a magyar párt és kormányzat kialakít egy példás nemzetiségi politikát a lenini elveknek megfelelően; 2. a magyar sajtóban azonban csak erről olvashat, mert tabu kérdés a nemzetiségi politika bírálata a szomszéd országokban; 3. ezalatt egyre romlik a magyar kisebbségek helyzete a szomszédos szocialista országokban. Erről ellenben csak a nyugati sajtóorgánumok és hírügynökségek adhatnak tudósítást, tehát az állampolgár csa k ezekből a forrásokból tájékozódhat. Dobossy megjegyzi: ilyen körülmények között elképzelhető, hogy a magyar emberek tudatában milyen kép keletkezhet a magyar kisebbségek helyzetéről! Bártfai János hozzáfűzi, hogy az ő bírói tapasztalatai szerint nem bízi k azok objektivitásában. A Duray családról, amelynek a szomszédságában nőtt fel, csak a legjobbakat mondhatja. Radics Katalin elmondta, hogy a magyar párt most már felvette a kongresszusi irányelvek közé a nemzetiségi kérdést, de azt is kijelentette, hogy nem állhatnak ki egy antimarxista személy érdekében. Végül megköszönte a jelenlévőknek a beszélgetést. Vigh Károly feljegyzése a második találkozóról: Engem 1985. március 4., hétfő 13 órára kértek be telefonon a pártközpont kulturális osztályára (567es szoba) Radics Katalinhoz, a kulturális osztály helyettes vezetőjéhez, ahol a külügyi osztály részéről Pataki István volt jelen, majd Knopp András, a kulturális osztály helyettes vezetője. Radics Katalin a levéllel kapcsolatban megkérdezte: ugye, én fogal maztam? Ezt nem tagadtam. Rámutatott a nála lévő dossziéra, amely a beadványaimat, illetve leveleimet tartalmazta, amelyeket az elmúlt években részben Óvárihoz, részben Aczélhoz intéztem. Kissé gúnyosan megjegyezte, hogy most a harmadik KBtitkárhoz írtam levelet, de a dossziéban ezek mind találkoznak. Ezt válaszoltam: miután a leveleket megmutattam Balogh Sándor egyetemi tanárnak, akivel megkonzultáltam az ügyet, azt is megkérdeztem tőle, hogy szerinte személy szerint kinek küldjem. Ő javasolta a külügyekk el foglalkozó KBtitkárt, Szűrös Mátyást. Miután utaltam a barátaimtól nyert információkra, miszerint egykét észrevétel elhangzott február 28án, csütörtökön a levél egyikmásik kitételével kapcsolatban, Radics Katalin kitért a Duraybizottsággal kapcsol atos megfogalmazásra, amely szerint a párt jóindulatúan viseltetik a bizottság tevékenysége iránt. Ezt Radics megkérdőjelezte: ő nem tud semmiféle kapcsolatfelvételről a Duraybizottság és a párt között. Erre kénytelen voltam közölni, hogy a Benda Gyulától szerzett információm szerint Knopp András tárgyalt a Duraybizottsággal. Radics kiment a szobából, áthívta Knoppot, aki nem tagadta, hogy valóban tárgyalt egy ízben Benda Gyulával. Megjegyeztem, hogy ez bizonyítja a levelünkben írottak valódiságát. Knopp azt felelte, hogy a bizottságnak azzal a tevékenységével nem ért egyet, amely nem kapcsolódik szorosan a Durayügyhöz. Ezt Radics is megerősítette. Ugyanis helytelenítik a bizottság novemberi nyilatkozatát, amelyet nyugati újságíróknak adott. Ha ez így fol ytatódik, és az őszi kulturális fórum alkalmával is kiviszik a problémát, azzal csak nehezítik a magyar párt interveniálását a szlovákiai magyar ügyekben. Ha ezen múlik az interveniálás Duray ügyében – mondtam – és a vele kapcsolatos jóindulat a magyar pár t részéről, akkor erre felhívom a Duraybizottság figyelmét. Radics Katalin és Pataki István szóba hozta Duray egyes írásainak kifogásolható kitételeit (az Irodalmi Újság cikke, a Bibóemlékkönyvbeli tanulmány), mire megjegyeztem: nem volna helyes Durayna k csak ezekről az írásairól beszélni, és hallgatni azokról a munkáiról – így például a Szlovákiai jelentésről, amelyet meg is lobogtattam – , amelyekben hivatalos csehszlovákiai statisztikai és egyéb adatok segítségével bizonyítja a szlovákiai magyar kisebb ség helyzetének romlását az utóbbi időben. Pataki, megkérdőjelezve Duray könyvének adatait, megjegyezte, hogy a statisztikát különbözőképpen lehet értékelni. Erre én: érdekes, hogy ezt a megjegyzést Budapesten teszik, és
