Reggeli Sajtófigyelő, 2002. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-02-15
16 rendszer. A civil szervezeteket az ukrán alkotmány nem tekinti választási jogalanynak, azok nem vehetnek részt a szavazáson. – Hívnake nemzetközi megfigyelőket, ha igen, hányat és honnan, illetve mi lehet az ő szerepük ? – Politikai gyakorlattá vált már 1991től kezdve, hogy a külföldi államok és a nemzetközi szervezetek hivatalos megfigyelőket küldenek a választásokra, sőt már a kampányt is ellenő rzik. Ez nekünk is érdekünk, hiszen a megfigyelők jó hírünket kelthetik a világban, már amenynyiben mindent rendben találnak. A mostani választásokra egyebek között meghívtuk az EBESZ, az Európa Tanács, az ENSZ és az Európai Parlament megfigyelőit. Az EBES Z már jelezte is, hogy 280 hivatalos megfigyelőt akar delegálni Ukrajnába, 18at hosszabb időszakra, akik Ukrajna különböző régióiban tevékenykednek februármárcius folyamán. Ezenkívül a FÁK (Független Államok Közössége) Elnökeinek Tanácsa szintén döntést hozott, hogy a parlamenti választásokra Ukrajnába FÁKmegfigyelőket delegálna. – Hogyan tudták hasznosítani a választási rendszer kiépítéséhez Magyarországtól kapott támogatást? – Már az ukrán választási törvény megalkotása, majd módosítása idején támaszko dtunk a magyar tapasztalatokra. Emlékeztetnék, hogy 1998ban aláírtuk a két ország választási bizottságainak együttműködéséről szóló egyezményt. Emellett sor került a választási tapasztalatokat öszszegző dokumentumok cseréjére, s szakembereink a helyszínen tanulmányozhatták a magyar szavazásokat. – Milyen hatással lehet a választási körzetek határainak átrajzolása a kárpátaljai magyarok parlamenti képviseletére? – A Központi Választási Bizottság 1997. november 27i döntésének alapján 5 egyéni választási kö rzet alakult ki Kárpátalján. Közülük az egyikben, a beregszászi központú 72. választási körzetben a 150 ezernyi választópolgár kétharmada tömbben élő magyar nemzetiségű. A választási bizottság azonban 2001. december 30i döntésével létrehozott egy 6. egyén i választási körzetet is, amivel némileg átrajzolta a korábbi körzetek határait, s csökkentette az egyes választói körzetek szavazóinak számát. S bár kétségtelenül igaz, hogy a munkácsi járás települései más körzetbe kerültek, de így is a 72. számú választ ási körzetben maradt 82543 magyar nemzetiségű szavazó, a magyar nyelvű lakosság 87 százaléka. Meggyőződésem szerint a Kárpátalján történt választási körzethatárok megváltoztatása semmiképpen nem befolyásolhatja a magyar nemzeti kisebbség képviselőjének Ukr ajna parlamentjébe történő beválasztását. H. G. Sz. Z. Csángók pedig léteznek Tanulságos riportot láthattak a nézők az MTV január 22i Panoráma című műsorában a moldvai csángó magyarok hányattatásairól és a népcsoporttal kapcsolatos, a Vatikán romániai nunciusa által kifejtett (fél)hivatalos álláspontról. Azt még megérti az ember, ha egy román állami tisztviselő vagy helyi, 30 tagú félállami szervezetecske alosztályvezetőhelyettes jelöltje, hivatala magaslatából csodálkozik azon, ha a csángók magyar nem zeti önazonosságáról hall. Az azonban már valószínűleg a higgadtabb nézőknél is kicsapta a biztosítékot, amikor a Nuntiatura Apostolica – neve alapján francia – képviselője nyíltan letagadta, hogy az Európa Tanács nemrégiben külön e tárgyban hozott határoz ata magyar népcsoportként ismerte el a csángó magyarokat, és felhívta a román kormányt e kisebbség jogainak tiszteletben tartására. Sőt tovább ment: azt állította, hogy II. János Pál pápa nem mondhatott Mádl Ferenc köztársasági elnöknek a minap semmi olyas mit, amit a csángók magyarságának elismeréseként lehetne értelmezni. Érvei – mondhatni: természetesen – a nunciusnak nem voltak. Ehelyett imamalomszerűen ismételgette, hogy a csángók nem magyarok, értse már meg a szerencsétlenkedő riporternő, hiszen maguk is románnak vallják magukat. (Ránézve a nuncius jóléttől kihízott és elégedett arcára, elgondolkodtam: vajon mit érthet ez az ember abból, hogy a napi betevőért és a nyomorúságos munkabérért folytatott küzdelemben mire és mire nem viszi rá az embert a legn agyobb úr, a szükség...) A nuncius ha járatos lenne a magyar történelemben, mondhatta volna, mutatis mutandis, akár ezt is: a csángókról pedig, mivel ilyenek nem léteznek, többé szó se essék. Úgy tűnik, a katolikus egyház egyes tisztségviselői dogmaként kí vánják elfogadtatni híveikkel: a csángó népcsoport román, a magyarsághoz semmi köze sincs. Ezek után őszintén kíváncsi lennék, megérdeklődie a Külügyminisztérium: a Szentszék romániai nunciatúrájának képviselője által a Panorámában kifejtett megalapozatla n, ostoba, pimasz és udvariatlan nyilatkozata a pápai állam hivatalos álláspontjának tekinthetőe, vagy csak a nuncius – felejthető – irodalmi munkásságának a része. Ha az előbbi, akkor vae victis: szegény moldvai csángó magyarok, akik magyar honfitársaink , semmi jóra sem számíthatnak. Elgondolkodtató: vajon a Vatikánban nem lehetett olyan más, alkalmas főpapot találni, aki egy másik, olyan nemzet fia, amely történelmi determinációinál fogva nincs könyékig benne a Trianonszindrómában, és aki így kívülállók ént semleges tudna maradni? Hogyan lenne elvárható éppen egy francia identitású személytől, hogy megértse: egy állam területén a többségi nemzettől eltérő nemzetiségű polgárok is élhetnek? Elég csak felidézni a bretonok és az oxitánok sorsát: ők is – mert pechükre Franciaország területén éltek – akár akarták, akár nem, franciákká kellett lenniük. Nem a központosító francia állam „jó szándékán” múlott, hogy a kelta bretonok nem pusztultak ki teljesen, és ma már saját, breton nyelven sugárzó (igaz, magán)
