Reggeli Sajtófigyelő, 2002. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-01-04
17 A magyar etnikai párt azért fordult a választási bizottsághoz, mondta el lapunknak a KMKSZ képviselője, hogy a korábbi választókörzet esetleges módosítása során ne osszák szét a magyar kisebbségi lakosságot. A p árt természetesen nem vitatta, hogy Kárpátalján valóban ki kellett alakítani egy másik szavazókörzetet, mert a szomszédos megyének hat körzete volt, míg Kárpátaljának csak öt, de a legújabb demográfiai adatokból kiderült, hogy annak a megyének kevesebb a l akosa, ezért vált szükségessé a kiigazítás. Így nehéz volt kialakítani a hatodik kárpátaljai körzetet az előírásoknak megfelelő méretekkel. A KMKSZ érvelése szerint azt a 72es számú választókörzetet, amelyben Sz. Kovács Miklós lett parlamenti képviselő, úgy is át lehetett volna alakítani, hogy nem darabolják fel. A körzet egyben tartására vonatkozó kérésüket aláírásgyűjtéssel támasztották alá, amelyben támogatta őket az érintett települések lakosságának majdnem 60 százaléka. Végül nem magyar etnikai többs égű falvakat, valamint nyolc, többségben magyar lakosságú települést választottak le (hatot Munkács, kettőt pedig Ungvár körzetében). A magyar kisebbség relatív többsége mégis megmaradhatott a körzetben azért, mert sok ukrán szavazó is kikerült a körzetbő l. Sz. Kovács Miklós szerint a magyar többségnek köszönhetően valószínűsíthető, hogy a körzet következő parlamenti képviselője is magyar nemzetiségű lesz. Sz. Kovács Miklós arra következtet, hogy az intézkedés mögött párt- vagy egyéni érdekek állnak. Kérd ésünkre megerősítette, hogy természetesen újra indul képviselői helyéért a kérdéses körzetben a választásokon, amelynek első fordulója március 31én lesz. A jelenlegi helyzet szerint az Ukrajnai Egyesült Szociáldemokrata Párt jelöltje lesz a fő ellenfele. A körzethatárok megváltoztatása egyértelműen az ő esélyeit növelik, mert a körzetből kikerült falvak a két legutóbbi parlamenti választáson nagy többséggel támogatták a KMKSZ jelöltjét - értékelt a képviselő. Zipernovszky Kornél vissza Lambert Gábor Kedvezmények és mellékhatások A magyar – román foglalkoztatáspolitikai megállapodás a kedvezménytörvényt illetően előtérbe helyezi: a magyar állam nem annyira ked vezményeket biztosít, mint inkább az egy nemzethez tartozás igazolvánnyal dokumentált elismerésével tesz gesztust a határon túli magyaroknak. A jövő héten Szlovákiával folytatódik a ke dvezménytörvény elfogadtatásának diplomáciai része. Tekintettel arra, hogy az eddigiekben a szlovákok inkább az oktatásikulturális kedvezményekkel szemben emeltek kifogást – ellentétben a románok gazdasági jellegű kritikájával – , az egyeztetések koreográf iája nem biztos, hogy követi majd a román mintát. Már csak azért sem, mert a velencei bizottság ajánlásai e területeken nem látnak diszkriminációs problémát. Szlovák részről valójában az asszimilációs nemzetpolitikai célok akadályozójának tekintik a státus törvényt, ennek konkrét, a nemzetközi észrevételekhez kapcsolódó, azzal összhangban lévő megfogalmazása azonban érzékelhetőleg nehezebben megy, mint a románoknál. Az ez évi parlamenti választások is nehezen kiszámíthatóvá teszik, hogy mit tekintenek majd P ozsonyban elfogadható kompromisszumos alapnak. Visszatekintve a törvény előkészítését, illetve elfogadását övező viszonylagos csendre a szomszédos országokban, az azt követően Romániában magasra hangolt ellenkampány értelme ugyanakkor inkább külpolitikai motivációkkal magyarázható, mint belpolitikai számításokkal. A bukaresti politikusok az elmúlt évtizedet azzal a keserű tudattal élték végig, hogy az integrációs versenyfutásban lemaradtak Magyarország mögött, amely az európai intézményekben rendre sikeres ebben szólaltatja meg nemzeti érdekeit. A Nastasekormány a regionális, valamint az integrációs politizálási lehetőségei kipuhatolásának eszközévé tette a kedvezménytörvényt. Viszonylag gyorsan felmérték, hogy az érintett országokkal nem sikerül egységfron tot létrehozniuk, bár történtek erre kísérletek. Szlovénia és Horvátország azonban érdektelennek mutatkozott, a szerbeknek ugyan voltak fenntartásaik, ám európai felzárkózásukban fontosabb partnernek tekintik Magyarországot, semhogy ezeket hangsúlyossá teg yék, Ukrajnával pedig Románia viszonya eléggé feszült. Végül Szlovákia, a megmaradt lehetséges partner – eltérő érdekeiből adódóan – más taktikát választott. A nemzetközi porondon a „faltörő” románok árnyékában maradt, kivárta a fejleményeket.
