Reggeli Sajtófigyelő, 2002. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-01-18
11 magyar választások előtti politikai "agendának". Ha Magyarország kész a korai megoldásra, úgy Dzurinda Budapestre küldené Eduard Kukan külügyminisztert, sőt akár ő maga is tárgyalna a kérdésről. "Ha viszont a választási kampány része a törvény, akkor nincs értelme az ilyen tárgyalásoknak" - véli Dzurinda. Mint hozzátette: az eset inkább Magyarország problémája, ő pedig, Schusterral ellentétben, nem köti mindenképpen határ időhöz a megegyezést. A pozsonyi kormányfőnek amúgy továbbra is meggyőződése, hogy a státustörvény bizonyos elemei nem lesznek érvényesek Szlovákiában. Nem titkolta, olyan megoldások is vannak a tarsolyában, amelyek által nem esik csorba az ország nemzetk özi tekintélyén. Szerinte azonban a legjobb továbbra is az lenne, ha Szlovákiát kivonnák a törvény hatálya alól, de megengedett egy olyan lehetőséget is, hogy országára csak a jogszabály bizonyos részei nem lennének érvényesek. Ellenzéki kezdeményezés a tárgyalásokra ,A magyar kormány elmulasztotta, hogy időben és megfelelő módon konzultáljon a szlovák kormánnyal a kedvezménytörvényről, amely diszkriminatív elemeket tartalmaz, és magyarellenes érzelmekre szolgáltat alapot Szlovákiában" - áll abban a köz ös nyilatkozatban, amelyet tegnap írt alá Budapesten az SZDSZ és a szlovák Liberális Demokraták Szövetsége (LDU). A két ellenzéki erő úgy véli, a státustörvény növekvő konfliktushoz vezetett a két nép között. Ezért azt javasolják: Budapest és Pozsony állap odjon meg a jogszabály esetleges módosításában, amelynek során figyelemmel kell lenniük az érintett kisebbség és többség érdekeire és érzelmeire. A szlovák párt szerint a nyilatkozat tartalmát Kukan szlovák külügyminiszter is ismeri, és egyetért azzal. NIZ S Romániát nem zavarhatják a korlátozások Egy ország kormányának, amely ismeri a hazai munkaerőpiacot, a stabilitás érdekében jogában áll munkaerőbevándorlást korlátozó intézkedéseket hoznia - vélekedett a magyar kabinetnek a külföldi munkavállalók számát korlátozó döntéséről Kelemen Hunor, az RMDSZ Szövetségi Egyeztető Tanácsának elnöke. A lapunknak nyilatkozó kisebbségi politikus szerint egy ilyen intézkedést - amennyiben nincs diszkriminatív jellege - el kell fogadni. "Olyan dolog ez, amit kommentálhat bárki bármiképpen, de egy ország vezeté sének szuverén döntéséről van szó" - mondta, majd megjegyezte: mindez természetesen csak addig maradhat érvényben, míg Magyarország nem tagja az EUnak, hiszen azután a belső piacokon már nem lehet ilyen szigorításokat bevezetni. Kérdésünkre, befolyásoljae a románmagyar egyetértési nyilatkozatot az intézkedés, Kelemen Hunor kifejtette: olvasatukban a román fél számára az volt a fontos, hogy a munkavállalási szabályozások ne tegyenek megkülönböztetést Románia állampolgárai között. Azaz, amennyiben a magyar kormányrendelkezésnek nincs etnikai diszkriminatív jellege, úgy az nem mond ellent a két ország közötti megállapodásnak. BT vissza Molnár Norbert/Pozsony Szavak, melyek égetnek 20020118 (a nyomtatott MH cikke) Volt egysze r, hol nem volt (bár ne lett volna), az Úrnak 1990. esztendejében volt egy jó nagy verekedés Marosvásárhelyen. Fekete március néven híresült el a nagyvilágban városunk szégyene. Történt azután, hogy hónapokig nem bírtam képernyőre nézni Romániában, jelesül Erdélyben. Mert ömlött a román tévéműsorokból a gyűlöletbeszéd. Mert mindenért mi voltunk a hibásak, mi, erdélyi magyarok. Visszamenőleg és előre. Jó sűrű, bűzös, fojtogató volt annak idején, 12 éve a légkör. Most már lassan oda jutok, hogy ismét félek k épernyő elé ülni, és megnézni a magyar adók (a nálunk fogható ATV, M2, Duna tévé, Satelit) híradóit, vitaműsorait, mert csak úgy süt onnan is a státusostyába pakolt gyűlölet. Nem feltétlenül az éppen szónokolni kívánó politikusok szájából, bár onnan is, ha nem például SMSen érkező nézői kérdésekből, kommentárokból. A jámbor anyaországi nem tehet róla, hogy megint a gyűlölet falát építik számára a politikusok. És paradox módon ezúttal nemcsak a magyar és román nemzet között épül a fal, hanem az anyaországi é s az elszakított nemzetrészek magyarjai között is. Könyörgök! Nem arról volt szó eredetileg, hogy a státustörvény célja a nemzet összekovácsolása? Mikor, hol szakadt el a vezérfonal? Azt hittem, hogy ha magyarigazolványom lesz, akkor a magyar "tejfeles sz ájú" vámoslegény nem vigyoroghat a szemembe, nem kérdi majd meg arrogánsan, hogy "de miért utazik Magyarországra". És nem mondhatom, hogy CSAK, mert esetleg menten visszafordít. Tehát ezt ezután nem teheti meg (gondoltam én mafla), mert felmutatom a magyar igazolványomat, bizonyítván, hogy pont olyan "árja" vagyok, mint őÉ Gondoltam, hogy sehol a kis Magyarországon többet nem mondhatják nekem, hogy román vagyok, és erdélyi sorstársaimnak sem, sehol, mert menten előkapjuk zsebükből a magyar flepnit, és ha nem ölel is keblére ettől a rátarti budapesti nemzettárs, mégis egy fokkal talán inkább közelebb érez magához, mint mondjuk a Törökországból világnak ment kurdot, vagy a sok határon átfurakodott afgán atyafit. (Világ menekültjei, egyesüljetek!)
