Reggeli Sajtófigyelő, 2002. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-01-12
17 utódpárt címkéjét. Még mindig a Némethkormány nimbuszából kíván táplálkozni, és nem eléggé gondolkozik fiatalokban. Azt tudjae, hogy önnek és Csurka Istvánnak volt egy hasonló ötlete? Ön hiányolta az elszalasztott MSZP- SZDSZ választási koalíciót. Csurka pedig egyenesen Kunczéról terjeszti, hogy a két párt közös miniszterelnökjelöltje lehet. Így beviheti a labilis pozíciójú SZDSZt a parlamentbe. Egyébként - bár az MSZP és az SZDSZ is kategorikusan cáfolta - Kuncze közös jelölése lehetne jó ötlet is Csurkától, de úgy tudom, ő nem tartozik sem az MSZP, sem az SZDSZ tanácsadó testületébe. Meg kell mondjam, én is jó ötletnek tartom a baloldal szempontjából. Nem vitás, hogy a két pártnak a lehető legszorosabb együttműködéssel lenne a nagyobb esélye a választások megnyerésére. Ha az SZDSZnek sikerülne túllépni az 5 százalékot - most a határán van , nem lenne megengedhető, hogy a részszavazatok elvesszenek. Mert ha a Fidesz nyer, az elvesztett SZDSZszavazatok haszonélvezője is lehet. De ha történetesen választási koalícióra léptek volna, ahogy nem tették, a patthelyzet akkor is kialakulhat. Nem tudni, vane még tartalék a baloldalon, ahogy a jobboldalon kínálkozik a MIÉP. Egyá ltalán nem problémamentes egy MSZPSZDSZkoalíció, hiszen ellene szól az SZDSZnek mint pártnak a jövője. Egy ilyen koalícióval nagyon könnyen juthat az MDF sorsára, amelynek teljesen elmosódik saját politikai karaktere. A következő kormányban - ha nyernek - persze kaphatnak tárcákat, de nem kerülhetnek hatalmi pozícióba. Kérdés, lehete újraépítkezni egy ilyen választási koalícióból? Nem nagyon látok erre példát. A koalíció másik gátja az lehet, hogy az SZDSZ szavazóbázisának egy része erősen antikommunist a. Ezért vitatkoztak sokat 1994ben, mi árt többet: az együttműködés vagy az elhatárolódás. Mind a kettőt kipróbálták, és mind a kettő hátrányokat hozott számukra. Én azt hiszem, az elhatárolódás többet ártott. S mindkét párt, de az SZDSZ különösen m eg van áldva azzal, hogy értelmiségi holdudvara meglehetősen kritikus, s ritkán lehet olyan nyájas, kritikátlan lojalitást tapasztalni, mint a jobboldalon. Egyébként, ha már a lehetőségek latolgatásánál tartunk, patthelyzet esetén az is elképzelhető, hogy Csurka István - erős költségtérítéssel - beáldozza magát. S egy Csurka nélküli MIÉPet könnyebben lehet Nyugaton eladni. Mit gondol erről? Erre nem gondoltam. Ez a Haiderféle megoldás. A HVGben megjelent cikkében hosszasan fejtegeti Orbán Viktor poli tikai talentumát. Tulajdonképpen ez a legnagyobb bók, amit a miniszterelnök kaphat, hiszen nem saját szekértáborától, saját tudósaitól, publicistáitól kapja az elismerést. Egyébként mit értsünk a XXI. században politikai tehetség alatt? Individuális teljes ítményt, csapatmunkát, marketinget? Erre nem olyan egyszerű a válasz. Mindenekelőtt tisztázzuk: más számít tehetségnek egy demokratikus s megint más egy nem demokratikus korszakban. Egy nem demokratikus politikai mezőben, mint amilyen az államszocializmus volt, Kádár János kiváló tehetség nek számított. Pontosan tudta, hogyan kell pártjának jobb- és baloldali "szélsőségeihez" képest középen maradni. Egy demokratikus berendezkedés különböző típusú tehetségnek enged játékteret. Vannak vizionárius politikusok, akik történelmi távlatokban képes ek gondolkodni, s
