Reggeli Sajtófigyelő, 2001. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-12-07
11 v iszály folyt Ausztria és Olaszország között, ma viszont a két Tirol a vele szomszédos olaszországi Trentinóval együtt egy eurórégiót alkot. Ez olyan példa, amelyre máshol Európában is nagy szükség van – írta. Kitért arra, hogy egy nemrégiben Budapesten ta rtott nemzetközi konferencián szóba került a kedvezménytörvény, amellyel "Magyarország bizonyos jogokat garantál a szomszédos országokban élő magyar kisebbségeknek, s ezzel mintegy megpróbálja a védőhatalom szerepét átvenni e kisebbségeket tekintve. Ez izgalmat okozott különösen Romániában, és kritikus megjegyzéseket váltott ki Brüsszelben." "Mindezt Magyarország politikai hátterének ismeretében kell nézni, ahol a mostani kormány megpróbál versenyre kelni a populista politikával. Ennek hatékonyságát nem tudom megítélni, ám a konferencián szóba került Trianon is..., ami Magyarors zágon kívül nem ismert fogalom, s magyarázatra szorul" – írta Busek, ismertetve, mit tartalmazott Magyarország számára ez a békeszerződés. "Az Európai Unió elvárja, hogy a tagjelöltek a kisebbségi problémákat csatlakozásuk előtt oldják meg. Én azt hiszem, ez nem elég. Ausztria DélTirol kérdésében elment az ENSZhez, bár utóbb a megol dást kétoldalú alapon, Olaszországgal dolgozta ki. Formai szempontból az EU bizottságának igaza van, amikor azt mondja, hogy csak az acquis communautaireért (közösségi joganyag – a szerk. megj.) felel, ám a tagállamoknak inkább segítenie kellene a feszült ségek leépítésében. Rövidlátó bírálat helyett megértésre és segítségre lenne szükség, hiszen e helyzetek legtöbbje európai kormányok politikai döntése ire vezethető vissza. Nem szabad megengedni, hogy a múlt árnyai utolérjenek bennünket, különösen mivel a magyar pártok Szlovákiában és Romániában jelentős mértékben hozzájárultak a stabilizációhoz" – írta. Busek rámutatott: mindez most azért különösen fon tos, mert jelenleg egész Európában számos helyen a visszanyúlnak a régi sablonokhoz politikai eszközként, amiben szerepet játszik a túl sok idegentől és a bevándorlástól való félelemnek is. "Európa eddig eleget mulasztott DélkeletEurópában, s csak részben tudta pótolni mindezt. Az elűzetés soha nem oldott meg semmit, mert az emlékezetben minden megmarad. Európa sokszínűsége egyben gazdagság is. Aki látta a Vajdaságban a szerbek mellett a magyarokat, szlovákokat, románokat és a kevés németet, továbbá a zsid ókra való emlékezést, az tudja, mivel ajándékozták meg egymást ezek a népcsoportok. Végtére is az utóbbi évek eseményeinek ellenére még mindig Jugoszlávia jobb módban élő része ez, amely megmutatja, hogy nem a szétválásnak és nem is a naív multikulturalizm usnak, hanem a gyümölcsöző együttélésnek kell Európa valóságává válnia" – írta Erhard Busek. vissza Most mi van és mi lesz? Ami elsősorban magyarromán viszonylatban történik, iskolapéldája annak, hogyan nem akar megállapodni két ország egymással. E lap hasábjain megjelent korábbi cikkemben óvatos optimizmussal beszéltem a kedvezménytörvény körüli viták lehetséges feloldásáról. Akkor még optimista voltam. Utólag belátom: a remény megalapozatlan előfeltevéseken alapult. Ha remé nykedésem nem is, de helyzetmegítélésem kiállta az idő próbáját. A Velencei Bizottság jelentése és az Európai Unió országjelentése egyaránt megerősítette kritikai észrevételeim jogosságát, és a lehetséges kiút irányát is arrafelé jelölte ki, amerre én kere sem. Nyáron még nem állt rendelkezésre semmiféle külső, elfogulatlan álláspont a vitafelek számára, amelyre presztízsveszteség nélkül támaszkodhattak volna az egyetértés keresése során. A helyzet azóta alaposan megváltozott. Október végén a Velencei Bizott ság közzétette meglehetősen kétértelmű, de azért bizonyos dolgokat mégis tisztázó jelentését. Először is: a jelentés elismerte az ország jogát, hogy támogatást adjon a határon túl élő kisebbségek számára, elsősorban az identitás, a nyelv és a kultúra terül etén. Nem vitatta, hogy az adott ország területén kedvezményeket nyújthat az érintetteknek. Elvileg ezeket a kedvezményeket nyújthatja a másik ország területén is, de ennek szigorú előfeltétele az érintett ország beleegyezése. A jelentés kifogásolja, hogy az egyik ország saját törvényeinek végrehajtására egy másik ország területén szervezetet vagy testületet hoz létre, ezt kizárólag az érintett állam beleegyezésével tehetné meg (ajánló szervezetek problémája). Kimondja továbbá, hogy a kedvezmények igénybevé telére feljogosító igazolvány csak világos kritériumok alapján és a kibocsátó ország területén adható ki. Röviden tehát: a román várakozásokkal ellentétben a jelentés nem minősítette a nemzetközi jogba ütközőnek az egész törvényt, nem tiltotta meg a pozitív diszkrimináció alkalmazását, de a
