Reggeli Sajtófigyelő, 2001. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-12-07
12 magyar várakozásokkal szemben ezeket a lényegében Magyarország terület ére korlátozta és az ajánló szervezetek felállítását elutasította. Az EU országjelentése, bár a Velencei Bizottság jelentésére hivatkozik, lényeges pontokban túl megy rajta, és kritikusan foglal állást a törvénnyel kapcsolatban. Az országjelentés azt állít ja, hogy a törvényt nem előzték meg érdemi konzultációk a törvény egyes rendelkezései szemben állnak az irányadó európai kisebbségvédelmi gyakorlattal. Ez ugyan vitatható állítás, hiszen nincs általánosan elfogadott európai kisebbségvédelmi gyakorlat. Azt is állítja a jelentés, hogy egyes rendelkezések a Római Szerződés diszkriminációs tilalmába ütköznek, és Magyarország csatlakozásakor ezeket összhangba kell hozni a Római Szerződéssel. Ez leginkább a három hónapos munkavállalási engedélyek kiadására vonatk oztatható. Végezetül felhívja Magyarországot, hogy a hatálybalépés előtt, a végrehajtási utasítások kidolgozása során egyeztessen az érintett országokkal. Aligha vitatható, hogy ezek a bekezdések nemcsak a kedvezménytörvény egyes részleteit, hanem a magyar kormány külpolitikai felfogását és a törvénnyel kapcsolatos eddigi magatartását is bírálják. Günter Verheugen ugyan szóban enyhített a bírálat súlyán és a törvény megítélését a végrehajtási szabályoktól tette függővé, de az előzékeny szavak ellenére az ír ás bíráló éle megmarad. A szabad demokraták a Velencei Bizottság és az országjelentésben foglalt fenntartásokra, a kritikai észrevételek mindegyikére felhívták a figyelmet és vázolták a törvény világos, végrehajtható, az európai normákkal összhangban álló alternatíváját. Nemcsak a magyar kormány, de a magyar parlament 92 százaléka sem volt fogékony az SZDSZ javaslataira! Ha akkor jól láttuk, hogy mit kellene tenni, talán most sem tévedünk nagyot a kiutat illetően. Kiút csak akkor van, ha a felek ténylegesen meg akarják találni. Ez sajnos korántsem biztos. Mert ez a vita már rég nem a kisebbségek jogos igényéről, identitásáról és/vagy közösségként megmaradásáról szól, hanem egészen másról. Magyarországon éppúgy, mint Romániában és Szlovákiában. Ez a látszólag külpolitikai kérdés mindhárom országban a belpolitika foglya, a szimbolikus politizálás terepe, a kormányok ideológiai pozicionálásának eszköze. Ezek az országok most nem csupán a határon túli magyarság helyzetét nehezítik, de súlyosan ártanak saját nemze tközi megítélésüknek is. A Velencei Bizottság jelentése és az országjelentés kiváló alkalmat teremt mindkét oldal számára az arcvesztés nélkül gyors m egállapodásra. Ami elsősorban magyarromán viszonylatban történik, iskolapéldája annak, hogyan nem akar megállapodni két ország egymással. Orbán Viktor az országjelentés másnapján kijelenti, hogy nem hajlandó a törvényt módosítani. Pedig ő is tudja, hogy a törvény legalább két pontban módosításra szorul, és ha ezt megtenné, nehézzé válna Nastasénak a törvény egészével kapcsolatos elutasító magatartás. De a két politikus egymás "segítségére sietett": levélváltásuk egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a megálla podástól ők semmiféle belpolitikai előnyt nem remélnek (sic!). A téteket folyamatosan emelik, egymás álláspontját a szélsőségek felé tolják. Nastase már azt kívánja, hogy a törvény a trianoni határok sérthetetlenségét újfent szögezze le, ami az 1996os ala pszerződés után teljességgel érthetetlen és provokatív követelés. Orbán Viktor makacsul hajtogatja, hogy a törvény 2002. január 1jével hatályba fog lépni, és ennek módosítására sem mód, sem szükség nincsen. Mit kéne tenniük, ha valóban meg akarnánk állapo dni? Először is a magyar félnek nem kellene mereven elzárkóznia a törvény módosításától. Az ajánló szervezetek felállítását már az eredeti törvényben is feleslegesnek tartottuk, most pedig már nemzetközi jogi szempontból is aggályosnak minősült. Ennek törl ése megszüntetné romániai magyar közösségen belüli vitákat, és egyúttal megtakarítana már az első évben 500 millió forintot. A törvény másik vitatható pontja az ideiglenes munkavállalási engedély. Magyarország uniós csatlakozása után ezt mindenképp törölni kell, mert a munkaerőpiacon etnikai alapú diszkrimináció nem tartható fenn. Kétféle megoldás kínálkozik: vagy ki kell terjeszteni a kedvezményt az érintett országok valamennyi állampolgárára vagy az ideiglenes munkavállalási kedvezményt törölni kell. Az e lőbbi kiszámíthatatlan hatással járna a magyar munkaerőpiacon, ezért nem kívánatos; az utóbbi aligha járna komoly hátránnyal, hiszen ez a kedvezmény a határon túli munkavállalóknak csak töredékét érinti. Ha a kormány valóban fontosnak tartaná a kedvezménye k többségének megmentését, akkor ezt tenné. De valójában mennyire fontos ez a magyar kormánynak? Komoly kétségeim vannak. Ezt erősíti az a hír is, hogy a közeljövőben csak azokat engedik be az országba, akik legalább 15 000 forintot tudnak felmutatni. Egye tlen ilyen rendelkezés több kárt okoz a magyarmagyar kapcsolatoknak, mint amennyit a kedvezménytörvény több év alatt jóvátenni képes. Ha a magyar kormány készséget mutatna az előbbi módosításokra, nehéz helyzetbe hozná tiltakozó partnereit. Ha tovább akad ályoznák a törvény bevezetését, azzal jóhiszeműségük
