Reggeli Sajtófigyelő, 2001. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-12-17
17 hangsúlyozta Halzl – , sikerült elérni, hogy a Felvidéken a magyar iskolába beíratott gyermekek számaránya az összes beíratott gyermek számarányához viszonyítva a korábbi éve k negatív tendenciája után növekedett. A szövetség egyébként nemcsak állami alapú forrásokra számíthat, hanem a gazdasági és a magánszféra pénzeire is. Az RSZ alapítványának általában olyan cégek adományoznak pénzösszeget, amelyek a szomszédos országokban már befektettek vagy készülnek erre. Akinek viszont semmilyen érdeke nincs a határon túl, annak Halzl szerint azért lehet fontos az ügy, mert a szövetség programjai az egész Kárpátmedencére kiterjednek, tehát jelentős számú magyarországi diák is részt vesz ezekben. A szokásos március 15i ünnepség az idén például több mint kétmillió forintba került, ennek révén azonban több mint ezer hazai diá k jutott el határon túli magyar városokba. Az elnök elmondta: a tapasztalat azt bizonyítja, hogy azok az anyaországi fiatalok, akik egyszer voltak a határon túli magyarok lakta vidéken, teljesen más szemlélettel és lélekkel térnek viszsza. Az 1956os ünnep i megemlékezés és a Gloria Victis történelmi vetélkedő idei költségvetése 18 millió forint volt, az esemény azonban 2000 Kárpátmedencei fiatalt mozgatott meg. Népszámlálás Ukrajnában Kárpátalján az anyanyelv hivatalos használatához el kell érni a húsz százalékot 2001. december 17. Székely Gergely (Ungvár, Ukrajna) December első felében népszámlálás volt Ukrajnában. Az első az ország függetlenné válása óta, ám a tét annál nagyobb, mivel a számbavétel révén az is világossá válik, hogy hányan is vannak a magyarok. A tét nagy, hiszen egyebek mellett kiderül majd az is, melyek azok a települések, amelyekben a magyarság lélekszáma meghaladja a húsz százalékot, miáltal lehetővé válik a magyar nyelv hivatalos használata az állami közigazgatásban. Ezt a százal ékos küszöböt állapította meg a parlament a kisebbségi és regionális nyelvek európai chartájának ratifikálásával. Igaz ugyan, hogy a dokumentum jóváhagyását utólag az alkotmánybíróság észrevételezése alapján hatályon kívül helyezték, ám minden esélye megva n annak, hogy a charta ismételt ellenjegyzése során a húszszázalékos küszöb nem fog változni. Erre utal Viktor Medvedcsuknak, a parlament első elnökhelyettesének a módosítás előtt álló nyelvtörvénnyel kapcsolatos minapi nyilatkozata is, amely szerint a kés zülő jogszabályban az európai normák szerint akarják rendezni a nemzeti kisebbségek jogát anyanyelvünk használatát illetően. – Annál inkább is rendezni kell ezt a kérdést – fogalmazott a házelnök első helyettese – , mivel az Ukrajnában élő nemzeti kisebbség ek, nevezetesen Krímben az oroszok, Bukovinában a románok, Kárpátalján a magyarok, Odessza megyében pedig a bolgárok körében aláírásokat gyűjtenek anyanyelvük támogatására. A parlament kötelessége, hogy ezt a kérdést egyszer és mindenkorra az érintettekkel összhangban a törvény szintjén rendezze – szögezte le Medvedcsuk. Ezzel együtt az utóbbi napokban mind gyakrabban fogalmazódott meg a kérdés a kárpátaljai magyarok körében: vajon mennyien leszünk, mennyien maradtunk mi, magyarok a Kárpátok alján? Folytak a találgatások, megannyi számadat, vélekedés forgott a köztudatban, ám a megnyilatkozásokban óhatatlanul ott érződött az az aggodalom, amelyet a közelmúltban megejtett szlovákiai népszámlálás eredményei váltottak ki a kárpátaljai magyarság körében. Voltak , akik szigorúan ragaszkodtak a statisztikához, amely szerint az 1989ben, azaz még a Szovjetunióban megejtett legutóbbi népszámlálás során Ukrajnában 164 ezren, ezen belül Kárpátalján 156 ezren vallották magukat magyarnak. Ezzel szemben sokan azt hangsúly ozták, hogy a magyarok száma mindenképpen eléri a kétszázezret, a merészebbek szerint pedig akár még a háromszázezret is. Feltevésüket azzal igyekeznek alátámasztani, hogy a legutóbbi népszámláláskor még meglehetősen sokan voltak olyanok, akik félelemből, netalán megszokásból szlováknak, ukránnak, esetleg más nemzetiségűnek írták be magukat. Csakhogy 1989ben, állítják sokan, már nem olyan idők jártak, hogy magyarsága vállalásáért bárki is megtorlástól tartott volna. Ennek ellenére a régi beidegződések nyil vánvalóan még hatottak. Éppen ezért maradjunk csak a statisztikánál. 1989ben 7300 kárpátaljai vallotta magát szlováknak. Nos, feltételezzük, bár valójában ezt aligha tehetjük, hogy valamennyien magyarok, még akkor is igencsak messze vagyunk a kétszázezer től. Sőt abban az esetben is, ha még 1015 ezer ukránt vagy ruszint hozzáadunk a magyarok lélekszámához.
