Reggeli Sajtófigyelő, 2001. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-12-12
6 hasznosítható. Végeredményben továbbra is a „ki a magyar” kérdés marad a központban, és továbbra is szimbolikusan a magyar állam és az illető nemzeti kisebbség határozza meg a kisebbségi magyarokat. A kedvezményekről és a vitás kérdésekről a következőképpen fogalmaz a Bizottság: „A kisebbségeknek nyújtott kedvezményes bánásmódot szabályzó egyoldalú intézkedések, a lakóhely szerinti állam azokba történő kifejezett beleegyezése vagy azok hallgatólagos, de egyértelmű elfogadása nélkül nem érinthetnek olyan területeket, amelyeket kétoldalú szerződések már nyilvánvalóan szabályoznak. A kétoldalú szerződések végrehajtását vagy értelmezését érintő viták esetén a rendelkezésre álló valamennyi vitarendezési el járást jóhiszeműen igénybe kell venni, és egyoldalú intézkedések csak annyiban hozhatók az anyaország részéről, amennyiben ezek az eljárások nem bizonyultak eredményesnek.” Első olvasatra egyértelmű ez a paragrafus, viszont hogy melyik fél mit ért eredmén yes eljárás alatt, az nagyon könnyen megjósolható. Míg Románia megoldottnak tekinti a kisebbségi kérdést, addig Magyarország (és az RMDSZ) kételyeit fejezi ki eziránt. A kultúra és oktatás területén nyújtott kedvezményes bánásmód elfogadott, de nem az az egyéb, például a szociális kérdések és a munkavállalás terén: „A kisebbségekhez tartozó személyeknek az oktatás és kultúra területén az anyaország annyiban biztosíthat kedvezményes bánásmódot, amennyiben ez a kulturális kapcsolatok erősítésének legitim cél ját követi, és e célhoz mérten arányos. Az oktatáson és kultúrán kívüli területeken kedvezményes bánásmód csak kivételes esetekben adható, ha ez legitim célt követ, és a célhoz mérten arányos.” A paragrafus végén a szövegezők engedékenyebben fogalmaznak, és egy kiskaput teremtenek. Hogy mi a legitim cél, az megint interpretáció kérdése. Például ha legitim célnak fogadható el, hogy az identitás megőrzéséhez a személyek anyagi jóléte is szükséges, akkor akár legitim célnak is tekinthető az egyéb, kultúrán és oktatáson kívüli területeken nyújtandó kedvezmény. De ennek a kérdésnek a mélyebb boncolgatása túlmutat ennek a cikknek a keretein. A Velencei Bizottság javaslataira vonatkozóan a magyarországi álláspont az, hogy a kedvezménytörvényen nem kell módosítani , és az mindenképpen hatályba lép 2002. január 1jén. Viszont a Bizottság egyes javaslatai megkérdőjelezik a törvény néhány paragrafusát, ezeket a magyar kormány a végrehajtási utasításoknál fogja figyelembe venni. Természetesen vitatható, hogy a törvényt kellenee módosítani, vagy elég azt a végrehajtási utasításokban korrigálni, de ez már inkább a bel- és külpolitikai presztízsharc területe. Fentebb azt állítottam, hogy maga a törvény, valamint a Velencei Bizottság javaslatai új korszakot nyithatnak a ki sebbségvédelemben. Az utóbbiak hivatkozási alapul szolgálnak majd a továbbiakban. És ki kell mondanunk, hogy a javaslatok túlmutatnak az eddigi kisebbségvédelmi paradigmákon. Csak így érthető meg a kisebbségi főbiztos heves reakciója, amelyet egyértelműen a Velencei Bizottság javaslataira tett.10 Nehéz megjósolni, hogy ez milyen hatással lesz a politikai stabilitásra, amely az európai kisebbségvédelem kulcsfogalma, de valamilyen formában megkérdőjelezi a kisebbségi kérdéshez való eddigi hozzáállást. A státu störvény és a Bizottság javaslatainak értelmezése további viták tárgya lesz Magyarország és a szomszédos államok között, de ez nem olyan lényeges kérdés, mint az, hogy a határon túli kisebbségek támogatásának elve európai kérdéssé vált. Jegyzetek 1 The Of ficial Position of the Romanian Governement on the Law on Hungarians Living in Neighbouring Countries 2 Paper Containing the Position of the Hungarian Governemnet in Relation to the Act on Hungarians Living in Neighbouring Countries 3 European Comission fo r Democracy Through Law (Venice Comission): Report on the Preferential Treatment of National Minorities by their Kinstate 4 Ezzel nem állítom, hogy ennek hatása a közeljövőben érződni fog, csupán azt, hogy a jövőben nem lehet nem létezőnek tekinteni a Vel encei Bizottság jelentését. 5 Ezt az elvről állítom, a státustörvényre később kitérek. 6 A jogban „kinstate”, a szociológiában pedig a „external national homeland” (Rogers Brubaker) fogalmak felelnek meg – habár nem egészen pontosan – az anyaország fogalo mnak. 7 Nem véletlenül épp Románia és Szlovákia kifogásolja a leginkább a státustörvényt. 8 Igaz ugyan, hogy nem a kisebbségek jogairól kérték ki a Bizottság véleményét, de a fentebb említett kisebbségmeghatározásoknál azt láttuk, hogy az anyaország nem sz erepel, a Velencei Bizottság javaslatában pedig a nemzeti kisebbségekről nincs szó. 9 A Magyar Állandó Értekezlet IV. Ülésének Zárónyilatkozata, Budapest, 2001. október 26. 10 Rolf Ekeus, Sovereignty, Responsibility, and National Minorities , 2001. október 26. vissza
