Reggeli Sajtófigyelő, 2001. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-11-03
4 később megtudom: jó kalap száz márka, még jobb kalap kétszáz márka, KALAP háromszáz márka, német pénzben persze. Fát nem tűrnek – A cigányok? – int a fejével már távolabbról, kérdőn az én biciklis magyarom. Majd mintegy magának felel: – Jőnek erősen felfele, s nem tartanak semmitől. De hát – vonja meg a vállát – , mitől is tartanának? Van pénzük, s azt vesznek meg, ami csak tetszik nekik. Látja – és előremutat az utca bal oldalára – , a múlt héten halt ki onnan is egy magyar ember. S ők már másn ap reggel hat órakor ott voltak. Most már hetvenhét porta az övék a községben, s hetvenhárom a miénk, magyaroké. Soha nem szegődöznek (alkudoznak). Mindig anynyi pénzt kínálnak a megüresedett épületekért, hogy más azt meg ne vehesse, csak ők. S mikor megve tték, lebontják, újat építenek. Olyan drágát, amilyet magyar ember elképzelni sem tud. Nézze, már a szőlőt is kivágták. Kihordták a ház elé. Mert fát, növényt nem tűrnek az udvaron. Dolgoztam nekik én is, mert szobafestő vagyok. Elkészültem, s kértem a fiz etségem. Nem tudnak fizetni, mondják, mert most jöttek Magyarból, csak magyar pénzük van. Elmegyek egy hét múlva, még mindig nem váltottak lejt. S így ment ez hónapokig. Mondtam nekik, mit értek vele, hogy vallásosak vagytok, hogy nem isztok, ha így bántok a felebarátotokkal. Mert azt meg kell adni, hogy tartják a vallást erősen. Adventisták ezek, nem isznak, nem dohányoznak. Az asszonyok még csak megisznak egy sört s egy felest a kocsmában. De a férfiak soha. Most építenek egy gyönyörű imaházat. Elmegyünk tehát az imaházhoz, amelyen az utolsó simításokat végzik. Néhány nap múlva lesz az avatás. Büszke is az építésvezető, Albert Márton. Nem, ő nem cigány, nem is építész. 1928ban született a szomszédos Ákosfalván (Acatari), amely egykor az ott készült cseré ppipákról volt híres. Albert Mártonnál 1989ben, soksok élettragédia és a Biblia több évtizedes tanulmányozása nyomán következett be a kegyelmi állapot. Adventus Akkor hagyta el a katolikus vallást és merülközött meg, hogy adventista lehessen. Akkor men t nyugdíjba is a postától, s ma már csak egyházát szolgálja. Először Ákosfalván épített imaházat. Oda jártak át a nyárádkarácsoni cigányok is. De mára már úgy megerősödött a gyülekezetük, hogy saját imaházra van szükségük. Itt is Albert Márton az építésvez ető, pedig soha nem tanulta ezt a szakmát. Ő irányítja az utómunkálatokat, amelyeket néhány ugyancsak ákosfalvi magyar adventista végez igen nagy lelkesedéssel. Nagyon dicséri őket Burcsa Mihály, a nyárádkarácsoni cigánypresbiter. Ám azt is kiemeli, hogy a z imaház az itteni cigány testvérek pénzéből épült. Nemsokára megérkezik CsergediNagy György, aki az ákosfalvin és a nyárádkarácsonin túl még egy marosvásárhelyi gyülekezetet is vezet. Bennünket is beavat az adventista vallás fő tételeibe. Az adventus lat in szó, eljövetelt jelent. A hívők Krisztus második eljövetelét várják nagy hittel, immáron 1845 óta, amikor a baptisták kizárták maguk közül az új vallást alapító amerikai William Millert. E protestáns egyház ünnepnapja a szombat, híveit felnőtt korukban kereszteli meg, tiltja a szeszes italok, a kábítószerek és a sertéshús fogyasztását. A térítő munka sikeresen folyik a Székelyföldön a magyarok között is, de különösen a cigányok között. Nyárádkarácsonban majd kétszáz főt számlál a cigánygyülekezet. Ennek gondozása sok munkával jár, azért fontos a lelkész számára egy olyan presbiter, mint Burcsa Mihály. A huszonkilenc éves, négygyermekes családapa kiváló prédikátor, ha kell, helyettesíti a lelkészt. Hosszan beszélgetek Burcsa Mihálylyal, de csak CsergediN agy György biztatására hív meg az otthonába. Az újonnan épült díszes ház a hatalmas porta középső részén áll. Elöl a nagycsalád feje, idősebb Burcsa Mihály, hátul az öcs háza helyezkedik el. Ifjabb Burcsa Mihály otthona óriási, emeletes épület. Nagy terüle tű szobák, fürdőszobák, vendégszobák. Mindennek meg van adva a módja. Az előszobában csillárok a legdrágább majolikából, az emeletre pompás, fehér márványból faragott lépcső visz fel. Az asztalokon könyvek, az adventista imádkozás és prédikálás alapművei. Mindenütt tisztaság, sehol egy porszem, az egész épületben jó szag van, mintha állandóan váratlan vendégekre várnának itt. Pedig mint mondtam, négy gyerekük van Burcsáéknak. Két lány és két fiú. A legkisebb fiú az apja szeme fénye. Egy amerikai film hősérő l nevezték el Kevinnek. Szülés és halál Sok mindent kérdezek Burcsáéktól, mert jövetelünkre Mihályéknál összegyűlik az egész család. Idősebb Burcsa elmondja, hogy fő jövedelemforrásuk a bádogosság. Dolgoznak vállalatoknak és egyéni megrendelőknek egyarán t. De foglalkoznak sok egyébbel is. Járják a világot. Igen, gyakran mennek Magyarba, ott számtalan rokonuk és ismerősük van. Németben is sokszor megfordulnak. A presbiter Burcsa Mihálynak német rendszámú a gépkocsija is. De hát mégis, milyen cigányok is ők ? Erre a kérdésre már ifjabb Burcsa Mihály önérzetesen felel: mi kalapos, bajszos Gábor cigányok vagyunk, László. Én pedig rábólintok: jól van, Mihály. Mert tényleg ez a helyzet. Minden férfi bajszot és kalapot visel, a legtöbb család előneve pedig Gábor. Burcsáék kivételek. Mielőtt eljönnénk, iszunk a barátságra, egyenrangú emberekhez méltóan Mihálynak, Lászlónak szólítjuk egymást. És narancslével koccintunk, ahogyan az hívőknél illik. A vendégség után az iskolába látogatunk. Itt sok olyasmit tudunk meg, amit máshol hiába szeretnénk. Jóval kevesebb a cigány gyerek, mint amennyit a születési arányokat figyelembe véve gondolnánk. Legalábbis a felső tagozatban. Ennek nagyon egyszerű a magyarázata. Abban a pillanatban, hogy a cigány kislányból nagylány lesz, f érjhez adják. Hogy egy tizenkéttizennégy éves cigány lány szül, az természetes. A cigány fiúk is ritkán járják ki a nyolc osztályt. Tízéves koruktól felnőttnek számítanak, akkor kalapot kapnak, és kezdenek elmaradozni. De miért is járnának tovább iskolába ? Írni, olvasni már tudnak, kaphatnak jogosítványt is. Most értem csak meg Burcsa Mihálynak egy mondatát. A kis Burcsa Kevinről beszélve megemlítette, hogy „ő már
