Reggeli Sajtófigyelő, 2001. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-11-09
4 segítségét ennek még hatékonyabbá tételében. A határainkon tú l élő magyarok jogállását szabályozó státustörvényről szólva a folyamatos konzultáció szükségességére hívta fel a figyelmet a szomszédos országokkal. vissza Mircea Geoana Túl a státustörvényen 20011109 (a nyomtatott MH c ikke) A románmagyar kapcsolatok nem korlátozódnak a Magyarországgal szomszédos államokról szóló törvény körüli nézetkülönbségekre. Ezek sokkal összetettebbek, s szeretném aláhúzni, hogy a különböző területeken kialakított együttműködések szép eredményeke t hoztak. Jól példázza ezt az a tény is, hogy a Martonyi Jánossal idén folytatott tárgyalásokat követően megállapodtunk a kormányközi vegyesbizottság 11 testülete munkájának aktivizálásában. Ezt követően ugyanis átfogóan értékelhetjük a kétoldalú viszony r endszerét. Az említett fórumok egyik legfontosabbika, a kisebbségi szakbizottság október 19én be is fejezte munkáját, aminek eredményeit jegyzőkönyvbe is foglalták. A szakbizottságban folytatott párbeszéd a nemzeti, nyelvi, kulturális és vallási identitá s megőrzését és fejlődését célul kitűző projektek, kezdeményezések és sikerek értékelésére összpontosult. Egyúttal ajánlásokat fogalmaztak meg a kormányok felé, amelyek elmélyíthetik a kisebbségvédelem terén már kialakult struktúrát. Ami a státustörvényt illeti, júniusban Bukarestben abban egyeztünk meg partneremmel, hogy e kérdésben a párbeszéd a kisebbségi vegyesbizottság keretein belül folyjék. A döntést e testület kormányközi jellege indokolta. Sajnálattal tapasztaltam, hogy a tárgyalásokon a magyar f él a jogszabályt formálisan vitatta meg, általános és olykor homályos magyarázatokat adva olyan fontos pontokra, amelyekkel kapcsolatban nem csupán Romániában, hanem más szomszédainál, illetve eu rópai szinten is kérdőjelek vetődtek fel. Továbbra is várjuk tehát a valódi párbeszéd megkezdését olyan érzékeny témákról, mint a jogszabály területen kívüli hatálya vagy a gazdaságiszociális téren jelentkező etnikai diszkrimináció. Reméljük, hogy az egye ztetésekre a közeli jövőben sor kerül. Az összes létező csatornán - beleértve a kormányfők találkozóját is - jeleztük, hogy az európai szellemiség jegyében nyitottak vagyunk a dialógusra és az együttműködésre, hogy célunk a nemzetközi normarendszer, illet ve a két ország jogi kereteinek tiszteletben tartása. Nem kaptunk más választ, mint azt, hogy "Bukarestben nem helyesen értelmezik a törvényt", "elkészült a végrehajtási rendeletek legnagyobb része", vagy "fordítási eltérések vannak". Így azután a kisebbsé gi vegyesbizottság jegyzőkönyvében sem sikerült közös megfogalmazásokat beiktatni a státustörvényről, illetve az ezzel összefüggő további tennivalókról. Azt kell tehát mondanom, hogy ha ez csak kirakat jellegű párbeszéd az európai partnerek számára, míg a kétoldalú viszonyban a magyar fél azt hangoztatja, hogy "bármi is történjen, a jogszabály életbe lép, nem módosul, és nem függesztődik fel" - miként az egyes magyar tisztségviselők részéről el is hangzott , úgy azt hiszem, egészen másként értelmezzük a tö rvényről szóló konzultációk gondolatát. A közelmúltban a román miniszterelnök javaslatcsomagot is előterjesztett, hogy segítse a megoldáskeresést, ám ennek, sajnálatos módon, nem volt pozitív fogadtatása a magyar oldalon. Kitérnék a velencei bizottság jel entésére is, különösen néhány vonatkozására. A testület ugyanis elismerte az államok lehetőségét a területén kívül élő kisebbségek javát szolgáló jogi eszközök elfogadására, rögzítette azonban a határokat, amelyeket nem lehet átlépni anélkül, hogy e kezdem ényezés ne kompromittálódna. A bizottság ugyanakkor aláhúzta, hogy el kell kerülni politikai kapcsolat kialakulását a kisebbségek és az anyaállam között. Ezzel magától értetődően elutasítottak egy esetleges lépést, amely a kisebbségvédelemre hivatkozva, a határon túli nemzetrész úgynevezett egyesítésére irányulna. Lényegesnek vélem azt a tényt, mely szerint Velencében hangsúlyozták, hogy a kisebbségek identitásának védelmében az elsődleges szerep azé az országé, amelyben élnek. Ugyanakkor megerősítették, h ogy alapvető támpontul szolgálnak azok a normák, amelyeket a multilaterális szerződések, illetve a kétoldalú egyezmények rögzítenek. Ezek a standardok pedig lehetővé teszik a több szinten kialakult "örökség" átvételét. Ebben az összetett és funkcionális re ndszerben pedig távolról sem az anyaállamok egyoldalú intézkedései jelentik a hiányzó láncszemet. A lépéseket a kisebbségvédelem terén már létrejött kerethez kell igazítani, ide kell besorolni, hogy valóban hatékonyak legyenek. Valóban azt szeretnénk, hog y olyan egyoldalú intézkedéseket hozzunk, amelyek ellentétesek a vonatkozó, a nemzetközi közösség megfelelő működéséhez elengedhetetlen elvekkel: a diszkrimináció elkerülésének elvével, az államok területi szuverenitásának elvével, az együttműködésen alapu ló, baráti államközi viszony elvével? A velencei bizottság nagyon világos választ adott a kérdésre. Ki kell mondanunk, hogy a magyar státustörvény - jelenlegi formájában - nem tartja tiszteletben ezeket az elveket, s emiatt nem mutatható fel pozitív példa ként. Romániának például van egy hasonló jogszabálya, az azonban teljes mértékben megfelel az aktuális normarendszernek. Meglepődve tapasztaltam a magyar tisztségviselők könnyedségét a velencei bizottság jelentésének elfogadását
