Reggeli Sajtófigyelő, 2001. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-11-07
4 A státustörvény nem alkalmazható Szlovákiában Szlovákia az európai joggyakorlattal és az ország törvényeivel összeegyeztetetlennek tartja a jelenlegi státustörvényt, ezért a jogi norma módosítását tartja szükségesnek, vagy pedig azt, hogy bizonyos rendelkezései januártól ne lépjenek életbe – hangsúlyozta lapunknak adott i nterjújában Jaroslav Chlebo pozsonyi külügyi államtitkár. – Államtitkár úr, a magyar politikusok gyakran hangoztatják: kevés információt kaptak arról, hogy Szlovákiának valójában mik is a kifogásai a készülő státustörvénnyel kapcsolatban. Megtudhatjuk végre a konkrét ellenvetéseiket? – Azt, hogy viszonylag kevés konkrétumot tudnak az álláspontunkról, legfeljebb az újságírók mondhatják, ugyanis megegyeztünk magyar partnereinkkel, hogy nem a sajtón keresztül üzengetünk, mert nem szeretnénk, ha a státustörvényt érintő vitáink megrontanák az eredményesen fejlődő szlovák – magyar kapcsolatokat. Diplomáciai úton azonban részletesen kifejtettük a véleményünket, méghozzá a törvény parlamenti elfogadása után. Már akkor hangsúlyoztuk, hogy ez a jogi norma ellentétes az eu rópai jogrenddel, bizonyos részei pedig nem egyeztethetők össze Szlovákia törvényeivel. Aggályos az Emberi és Kisebbségi Jogok Európai Chartájának alapelvével történő összevetés is, amely szerint senki sem diszkriminálható. Márpedig ha valakit kedvezménybe n részesítünk, akkor az állam többi polgárát diszkriminálhatjuk. Különösen akkor, ha a vegyes házasságokban a nem magyar családtagokat is preferenciában részesítjük. – A velencei bizottság állásfoglalása ellentmond ennek az elemzésnek, hiszen nem látott kiv etnivalót a kisebbségvédelem új módszerében, vagyis a státustörvény alkalmazásában. – A neves európai jogi szaktekintélyek nem a magyar státustörvényt elemezték, hanem a már említett új kisebbségvédelmi megoldásokat. A dokumentum a mi elveinkkel összhangban egyértelműen leszögezi, hogy a kisebbségvédelem elsődlegesen annak az államnak a kötelessége, amelynek a nemzeti kisebbséghez tartozó személy a polgára. Nem tiltja azt, hogy az anyaország – amelyhez az érintett személyt elsősorban nyelvi, kulturális kötőd ések fűzik – meghatározott formában támogassa ezeket a személyeket, ám ez a segítség kizárólag azonosságtudatuk megőrzését és művelődését szolgálhatja. A dokumentum kiemeli azt is, hogy a kisebbségvédelemben is megkülönböztetett szerepe van a kétoldalú áll amközi egyezményeknek. Ilyen szemszögből a státustörvény legalábbis nem veszi figyelembe a szlovák – magyar alapszerződést, amelynek életbeléptetése érdekében ez a szlovák kormány nagyon sokat tett. Többet, mint az előző kabinetek az elmúlt évtized alatt. Ma már mind a tizenkét kormányközi vegyes bizottság megalakult, és dolgozik. Magyar partnereinkkel azt is közöltük, hogy a státustörvény veszélyeztetheti ezeket a jószomszédi kapcsolatokat, a középeurópai stabilitást, gerjesztheti a nacionalizmust. – Elnézés t, de ezek továbbra is eléggé általános érvek. Mik tehát a konkrét kifogások? – Ismét csak a velencei bizottság állásfoglalására hivatkozom, amely szerint ha bármelyik ország a jól körülhatárolható támogatáson túl egyéb kedvezményeket is kíván nyújtani, még hozzá részben egy másik szuverén állam területén él, akkor ezt csak úgy teheti, ha az érintett ország ehhez a beleegyezését adja. Márpedig Szlovákia a státustörvény elfogadása óta ugyanezt az elvet vallja: nem egyezik bele abba, hogy intézményes jogi kapcs olat jöjjön létre saját állampolgárai és egy másik ország között. Nem ellenezzük, sőt támogatjuk a kulturális kötődések, az identitástudat erősítését, ám további preferenciákat törvényeink nem tesznek lehetővé. Ezért további tárgyalásokat és egyeztetéseket tartunk kívánatosnak. – A magyar fél szüntelenül azzal érvel, hogy a budapesti kormány közvetlenül semmilyen anyagi segítséget sem nyújt, az alapítványi támogatás rendszere pedig már európai gyakorlat. Mit tart tehát a szlovák fél aggályosnak? – Azt, amit a velencei bizottság. Azt, hogy a jogi norma végrehajtásával kapcsolatos valamennyi teendőt a kedvezményt nyújtó ország külképviselete, például a konzulátusa végezze, és ne a társadalmi szervezetek legyenek a döntőbírák. Jelenleg sok részletkérdés nem világ os, többek között az sem, hogy miképpen oldható meg a kedvezményért folyamodó személyek adatvédelme. Számos végrehajtó rendelkezés tervezetéről ezért nem tudok véleményt mondani, mert máig nem ismerem azokat. A státustörvény tizenegy végrehajtó rendelkezés t irányoz elő. A szlovák fél máig ebből mindössze négynek a tervezetét kapta meg. – Egyeztetneke a státustörvényről a románokkal, koordináljáke álláspontjukat és további lépéseiket? – Christian Diaconescu úrral néhány hete kölcsönösen tájékoztattuk egymást a két ország álláspontjáról. Azóta még csak nem is telefonáltunk Bukarestbe. Nincs rá semmi szükség azért sem, mert Szlovákia és Románia majdnem azonosan ítéli meg ezt a jogi normát. – Sokan ütköznek meg amiatt, hogy Pozsonynak fenntartásai vannak a státu störvénnyel kapcsolatban, miközben immár négy éve hatályos a szlovák kedvezménytörvény. Mit válaszol erre a felvetésre? – Azt, hogy a mi törvényünk kizárólag Szlovákiában hatályos. – Mire készül Szlovákia, ha a státustörvény januárban mégis életbe lép? – A to vábbi tárgyalások, egyeztetések és a kétoldalú megegyezés elkötelezett hívei vagyunk. Természetesen léteznek európai mechanizmusok, amelyeket végső esetben érvényesíthetnénk. Hisszük hogy nem kell ilyen megoldáshoz folyamodnunk. vissza Szilvássy József
