Reggeli Sajtófigyelő, 2001. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-11-27
7 kíván a szomszédos államokkal, ezért nem véglegesí tették a szöveg et. Lapunknak nyilatkozó, a tervezetet ismerő források azonban elmondták, a rendelet előkészítői a szomszédok fenntartásait, illetve a velencei bizottság észrevételeit szem előtt tartva vélték hasznosabbnak, ha a korábban szükségmegoldásnak tartott változa tot részesítik előnyben. Így nem kívánták tovább borzolni a kedélyeket azzal, hogy az igazolványokat a szomszédos országokban lehessen átvenni - még akkor sem, ha a magyar képviseleteken , inkább a határ menti megyék közigazgatási hivatalaira osztották ki ezt a feladatot. Úgy tudjuk, a kormányrendeletben fel is sorolják, hogy mely országokból mely hivatalokba kell majd igazolványért menni. A szabályozás pontosan rögzíti egyben a jogosultság kritériumait is, így a határon túli ajánló szervezet mozgástere lé nyegében a minimálisra csökkent. A magyar konzulátusoknak így is többletfelataik lesznek, ezért, mint lapunk kérdésére a külügyi szóvivő elmondta: már felmérték, milyen személyi és egyéb fejlesztésekre lesz szükség, ezekről pedig rövidesen megszületik a d öntés is. Horváth Gábor szerint biztosított a szükséges anyagi fedezet is. A kormánynak a közeli jövőben újabb végrehajtási rendeleteket kell megtárgyalnia, hiszen alig egy hónap maradt hátra a törvény tervezett életbe léptetéséig, és még meglehetősen kev és a szabályozás. A szombaton tárgyalt további két rendelet - az utazási kedvezményekről, illetve a kitüntethetők körének bővítéséről szóló, egyébként véglegesített dokumentumok - mellett ugyanis eddig csak a Határon Túli Magyarok Hivatala feladatkörét bőv ítették. Hátravannak ugyanakkor még olyan kényes kérdések, mint a kedvezményes munkavállalás feltételei, illetve a diákoknak Magyarországon biztosított lehetőségek. A késlekedést információnk szerint nemcsak a szomszédok kifogásai okozzák, de viták zajlott ak a tárcák között a pénzügyi háttérről is. Ennek dacára aligha kétséges, hogy hamarosan ezek a szabályozások is megszületnek. Mindezek alapján érthetőnek mondható, hogy a kabinet nem fogadta még el a törvény életbe léptetésének, illetve jövő évi alkalmaz ásának költségvetését sem. A tárcák ugyan november elejére beterjesztették számításaikat, ezek azonban - mondta az MHnak Jakab András, a HTMH főtitkára, csak a pályázati úton elérhető támogatások - például családoknak szánt oktatási segélyek, egyetemisták , főiskolások ösztöndíjai, orvosi ellátások fedezete - összegét tartalmazzák. Nem vonatkoznak tehát sem a törvény alkalmazásához szükséges infrastrukturális fejlesztésekre, sem az alanyi jogon Magyarország területén igénybe vehető szolgáltatásokra, mint pé ldául az utazási, illetve diák- és pedagóguskedvezményekre. Szakértők szerint ezek olyan tételek, amelyeket előre kiszámolni jóformán képtelenség, így a státustörvénnyel járó tényleges kiadások egyelőre meghatározhatatlanok, legfeljebb utólag mérhetők fel, akkor is nehezen. vissza Nagy Iván Zsolt Azt írja Nastase... 20011127 (a nyomtatott MH cikke) Jót s jól - Kazinczy szerint ebben áll a nagy titok. Kár, hogy a magyar kormány annak idején nem szívlelte meg ezt a bölcs inte lmet. Mert nyilvánvalóan jót akar a kedvezménytörvénnyel, de hogy jól akarjae, az már sokakban kétségeket ébreszt. S nemcsak kedves román szomszédainkban. Bár nagy onnagyon úgy fest, az ő kétségeik és kifogásaik a törvény milyenségétől független kül- és belpolitikai célokat is szolgálnak. Hajlok azok véleménye felé, akik szerint nincs olyan kedvezménytörvény, amelyben az érintett országok kormányai ne találtak volna kifogást - azok kijavítása esetén pedig újabbakat. Ez azonban nem menti föl a magyar kormányt annak kötelessége alól, hogy eleve ne a legjobbat készítse elő, s utólagos módosításokkal ne igyekezzen minél több ellenszelet kifogni a vitorlákból. A kedvezmé nytörvény kulcsa ugyanis - a bölcs EU útmutatása szerint is , hogy az érintett országok egyetértsenek vele. Nem nagyon értettem, mi az oka, hogy a konszenzuskényszer ellenére egyik fél sem törekedett igazán a megegyezésre. A szomszédos országok többnyire konokul keresték a csomót a kákán, a mi kormányunk pedig konokul hajtogatta, mi mindent megtettünk, a törvény jó, az unió "lényegében" nekünk adott igazat, nem kell hát változtatnunk rajta. Hogy kinek a konoksága hitelesebb? A miénk hitelét rontja, hogy a törvény nekünk fontosabb, sőt csak nekünk fontos, a románokét pedig az, hogy nehéz megérteni, egy ország kormányának miért rossz, ha valaki valamiért állampolgárai egy részének adni akar valamit. A józan paraszti ész azt súgja, inkább örülni kéne bármily kicsi segítségnek is. Nastase román miniszterelnök azonban láthatólag nem örül. Orbán Viktornak írt levelében ennek számos tanújelét adja. Fel kell függeszteni a törvény alkalmazását - írja Nastase , mert diszkriminatív. Tegyük hozzá, nem negatív, hane m pozitív értelemben. Mert ez a törvény nem vesz el semmit egyetlen román állampolgártól sem, csak adni akar. Ne adjon - írja Nastase , vagy adjon minden romániainak. Vagy adjon a világon minden magyarnak, ha nem ad, ne adjon a romániai magyaroknak sem. N e legyenek munkavállalási kedvezmények, ne legyenek egészségügyi kedvezmények, vagy kapjon mindenki, minden román és az egész világ. Minden egyéb: diszkrimináció. És jönnek a sorban a törölni, törölni igék. Törölni kell a preambulumból, hogy a törvény cél ja a nemzeti
