Reggeli Sajtófigyelő, 2001. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-11-24
8 hullafáradtan, kedvetlenül berogyunk az ágyba. Másnap pedig kezdjük elölről a robotolást azért a néhány garasért, ami semmire sem elég. Ebbe a kínlódásba keseredtünk bele!” – kesereg. Manapság azonban a kétkezi munkások közül is egyre többen a kitel epülésben látják a megoldást. Jolánka és férje, István a Larnaca és az Aya Napa közötti út szélén álló gyümölcsboltban talált munkát. Hargita megyeiek, felcsíkiak mindketten, két és fél éve dolgoznak Cipruson, és állításuk szerint a szigeten öszszesen mint egy 100150 székelyföldi magyar dolgozik. Nem szándékoznak ott maradni, de haza sem kívánnak térni. Valahol máshol fognak majd letelepedni, ha összegyűjtik az ahhoz szükséges pénzt. Az eddigi példák azt bizonyítják, hogy az erdélyi magyar fiatalok körében hatalmas a kilátástalanság. És ennek főképp gazdasági okai vannak. Nem egy esetben viszont éppen politikai eseményektörténések adják meg a kivándorláshoz szükséges végső lökést. Ilyen például a státustörvény elfogadása, illetve a jogszabály jövő januártó l történő hatálybalépése. A törvény gondolatát az erdélyiek lelkesedéssel fogadták. Kezdetben kettős állampolgárságban, legrosszabb esetben magyar világútlevéllel járó „külhoni állampolgárságban” reménykedtek. De miután megértették, hogy a magyarigazolvány t megszerzők a későbbiek során áttelepülésüket nem kérhetik, a lelkesedés alábbhagyott. Megjelent helyette a kétely: hátha adott esetben, ha majd netán valóban el kell menekülniük, éppen a nagylelkűen biztosított igazolvány válik hátrányukra? Ez a kérdés p edig annyira elgondolkoztatta őket, hogy ma már a romániai magyaroknak csupán 76 százaléka kérne magyarigazolványt. Egy júniusi felmérés azonban azt mutatja, hogy a romániai fiatalok 56 százaléka ideiglenesen vagy végleg kivándorolna az országból. A taval yi romániai parlamenti választásokat megelőzően az RMDSZ megrendelésére készült felmérés eredményei szerint a romániai magyarság jövőjét leginkább az elszegényedés (a megkérdezettek 46,9 százaléka), illetve a kivándorlás (a megkérdezettek 44,4 százaléka) f enyegeti. Összehasonlításképpen: a román nacionalizmus megerősödése csupán a megkérdezettek 25,4 százaléka szerint veszélyezteti a romániai magyarság jövőjét. Mivel a válaszolók 83,6 százaléka akkor még abban reménykedett, hogy a választások után továbbra is a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ) magában foglaló parasztpárti – liberális – demokrata koalíció vezeti majd az országot, és ezt végül nem sikerült elérni, a csalódás kétségtelenül a kivándorlási kedv növelésének irányában hatott. Kimondottan bátorítja a kivándorlást az a tény, hogy Romániát még mindig nem vették le az EU vízumkötelezettségi listájáról, és bár a román kormány különböző illetékesei folyamatosan a vízumkérdés megoldásáról nyilatkoznak, a fiatalok más forrásokból erre a kérdésre m enetrendszerűen negatív válaszokat kapnak. A vízumkötelezettség pszichológiai tényezővé növekedését bizonyítja a Középeurópai Közvéleménykutató Intézet (CEORG) által készített felmérés eredménye, mely szerint Románia sikeres uniós csatlakozása esetén az ország lakosságának emigrációs törekvése nem lenne nagymértékű: a lakosok mindöszsze 17 százaléka keresne nyugaton munkát magának, míg 39 százaléka akkor sem hagyná el az országot, ha számára külföldön munkát ajánlanának fel. Az RMDSZ vezetői t öbb alkalommal is figyelmeztettek arra, hogy nem az erdélyi munkaerő Magyarországra történő átcsalogatása, esetleg a szórványmagyarság áttelepítése oldhatja meg a kivándorlás problémáját. Megoldást csakis az erdélyi magyarság gazdasági megerősítése jelenth et. Markó Béla RMDSZelnök szerint ehhez az szükséges, hogy „a munkát hozzuk az erdélyi magyarsághoz, nem pedig a magyarságot vigyük oda, ahol munkahely van”. A székelyföldi régió bezártságának hátrányaira a szakemberek évek óta figyelmeztetnek. Kolumbán G ábor, a Hargita megyei tanács volt elnöke már évekkel ezelőtt úgy vélekedett: a Székelyföldet nyílt régióként kellene újrafogalmazni, mert a jelenlegi etnikai zártságra alapuló berendezkedés hosszú távon nem vezethet eredményre. A kilátástalanság, a munk ahiány, az életkörülmények rosszabbodása oda vezetett, hogy idén áprilisban egy bukaresti Mina Minovici Intézet kutatóintézet által bemutatott adatokból kiderült: Romániában a Székelyföldön messze a legmagasabb az öngyilkosságok száma, Kovászna megyében 36 ,9, Hargita megyében pedig 35,2 eset százezer lakosra. Ez pedig az országos 17,4 eset/ százezer lakos átlagnak több mint a duplája. Míg a Kárpátokon túl tavaly
