Reggeli Sajtófigyelő, 2001. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-11-20
14 külügyminiszter a Batthyány Alapítvány konferenciáján emlékeztetett arra, hogy Verheugen szerint nincs ütközés a törvény és az EUjoganyag között. A brüsszeli bizottság jelentése nem szólít fel törvénymódosításra, csupán jelzi: bizonyos passzusok nincsenek összhangban az európai normákkal – fogalmazott Martonyi, hozzátéve, hogy némi kiigazítás lesz is. A k edvezménytörvény végrehajtási rendeletei pontosítják majd a magyarigazolvány elnyerésének kritériumait, és kimondják, hogy az ajánlás csak tájékoztató jellegű, vagyis nem feltétele az okmány kiállításának. A folyamatba – az ET velencei bizottságának ajánlása alapján – bevonják a konzulátusokat is. A szomszédos országokkal intenzív konzultációk kezdődnek, a külügyminiszter tehát „különös ebb aggodalomra” nem lát okot. Magyarország érdekelt abban, hogy 2004ben tíz ország csatlakozzon az EUhoz – ha lehetséges. Martonyi ezt tartja a legjobb megoldásnak, amelynek azonban nem szabad előfeltétellé, az egyetlen megoldássá válnia. Ha mégis ez tö rténne, a tárgyalási folyamat „végzetesen lelassulna” (a tízes bővítés gondolatát az Európai Bizottság vetett fel ismét). vissza P. B. Szabó József Státustörvény -- Brüsszelből nézve Azon tipikus ügyek közé tartozik, amikor finoman szólva is határeset annak eldöntése, vajon mi segít jobban egy adott probléma rendezésének: ha beszélnek róla -- tehát ha sajtókérdés lesz belőle -, vagy ha hagyják a diplomácia malmait zavartalanul őrölni. A mostani konkrét esetben is érzékeny tá rgyalások húzódnak a háttérben, aligha meglepő hát, ha a diplomácia sejthetően inkább a minél kisebb zajkeltést tartaná kívánatosnak. Ám úgy tűnik, hogy még ennek tiszteletben tartásával is bizonyos tényezőkkel célszerűbb immár a nyilvánosság előtt is szem benézni -- egyszerűen azért, mert ezek a tényezők maguk is nyilvánosan merültek fel. Fóris György A sokak szerint nem igazán szerencsés módon státustörvényként rögzült magyar jogszabály a határon túl élő magyar ok segítésére legutóbb annak nyomán vált ismét felkapott beszédtémává, hogy a múlt heti európai bizottság i országjelentés végül is a vártnál talán egy fokkal határozottabb hangon emlékezett meg róla, mé ghozzá úgy, hogy sokak szerint inkább a helyzetet bonyolította, mintsem a tisztulását segítette volna. Fura dolog ez, mert hiszen 110 oldalnyi anyag szövegtengerében összesen egyetlen mondatról van szó. Arról, amelyik úgy véli, hogy a magyar törvény -- egy es fordítások szerint "látnivalóan", mások szerint "látszólag", valahol ez sem mindegy -- "konfliktusban áll az európai szabvánnyal". Mégis, szinte mindenki észrevette. Azok a határon túli sajtótermékek is, amelyek úgy kommentálták a fejleményt, hogy a jel entés "lehozta a földre a magyar álmokat", de azok a megfigyelők és szakértők is, akik szerint egy ilyen megfogalmazás túl kevés ahhoz, hogy egy vitában bármely oldal mellett állást foglaljon, éppen elég viszont arra, hogy még nehezebbé tegye a végső megál lapodást, növelve a hajlamot a frontok megmerevítésére. Aligha a sajtó tiszte eldönteni, hogy mely vélemény áll közelebb az igazsághoz. Ami talán további figyelmet érdemlő elem a képletben, hogy nyilván Brüsszelben is láttáktudták: a kérdés exponálása a z érintettek körében kisebb vihart fog kavarni. Mégis berakták a szövegbe. És alighanem túlzás azt gondolni, hogy pusztán azért, mert az érintettek valamelyike "eredményesen lobbizott" volna. Annál nagyobb ívű és mélységű politikai tapasztalat áll egyegy ilyen jelentés elkészítése mögött, hogy ennyire konkrét és kényes ügyben egyszerűen lobbiérdekek megjelenésére lehessen a dolgot visszavezetni. Nem, a bizottság tudta mit csinál - miként Eneko Landaburu bővítési főigazgató is tudta, miről beszél, amikor u gyanerről a kérdésről lapunknak nyilatkozva fenntartott bizonyos "aggodalmakat tükröző" hangot (lásd
