Reggeli Sajtófigyelő, 2001. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-11-20
15 mai interjúnkat) -, ami mögött azonban a végső motívum nem akar egyik fél felé sem húzni, hanem saját lábon áll. Voltaképpen következetes EUálláspontról van szó. Feledésbe merült már, de azért ténykérdés, hogy valahol a csatlakozási tárgyalások megkezdésének is egyik előfeltétele a "Balladurpaktum" elfogadása, a körülményes stabilitási konferenciák és a kétoldalú egy ezmények sorának a tető alá hozása volt. Beszédes példáját adva annak, hogy uniós oldalon mitől sem irtóznak jobban, mint regionális konfliktusokat importálni a közösségen belülre. Ennek elkerülésére túlságosan is eleven, intő jel a NATO életét újra- és újra megkeserítő görög-török szembenállás. Azonban van ennek a megközelítésnek más oka is, nem csak a diplomáciai kényelmesség, amelyik szeretné elkerülni, hogy EUenergiákat belső ellentétek feloldása emésszen fel. Az EU létét és eredetét érintő kérdésről (is) van szó. Hovatovább szintén feledésbe merül, hogy a hajdani Közös Piacot bevezető első integrációs szerveződés, az Európai Szén- és Acélközösség létrehozása voltaképpen azt célozta, hogy egyszer és mindenkorra kih úzza a méregfogát az ElzászLotaringia fölötti évszázados francia-német acsarkodásnak. Hogy ne kelljen soha többé arról vitázni, kié: legyen inkább egyszerre mindkettőé. Ugyanez a megközelítés vált utóbb a Közös Piac -- és a későbbi Európai Közösség -- szuverenitásmegosztásának alapjává is. Az egymástól való részbeni függés helyenkénti prioritásának elfogadása a nemzeti érdekek és törekvések abszolútuma előtt. Mert akitől függök is, annak kevésbé akarok ártani, és ha ez kö lcsönös, az a stabilitás és békés együttélés zálogává is válhat. Így is lett, éppen az ötvenéves francia-német "EUházasság" a látványos példa erre, amelyben minden nyilvánvaló konfliktus és kölcsönös fújás ellenére is a végső törésponton mindig a közös é rdeket szolgáló megfontolás tudott felülkerekedni. Valami olyasmiről van tehát szó, ami nagyon mélyen az EU létébe, szemléletébe ivódott. És amikor Brüsszelben meg a tagországokban arról beszélnek -- miként Landaburu tette a mai interjújában -, hogy agg asztja őket, ha a leendő családtagok között vita van, akkor nagyon valószínűen ezzel nem akarnak sem többet, sem kevesebbet mondani, mint magát ezt a tényt: zavarja őket, ha szomszédos országok a hajdani német-francia egymásnak feszülés emlékét idézve köz elítenek az EUtagság felé. Mert ők már ezen túl vannak, és nem akarják a történet ezen oldalát megint elölről kezdeni. Éppen ezért is nagyon valószínű, hogy kár arra számítani, hogy Brüsszel majd az utolsó pillanatban megunja a vitát, és valamelyik fél me llé állva igazságot tesz. Jól sejthetően következetesen annak tényét fogja inkább csak megállapítani -- és meglétéig kifogásolni is -, hogy még mindig nincs megállapodás, bármilyen alapon álljon is az. Amivel nem feltétlen az egyik vagy a másik felet fogj ák a jövőben sem támadni -- hanem magát a helyzetet. Nem egy adott ország pártolása céljából. Önérdekből. vissza Készítette: Boér Krisztina és Csoma Sándorné * a Figyelőben előforduló rövidítések: - N sz = Népszabadság - MN = Magyar Nemzet - MH = Magyar Hírlap - Nszv = Népszava - NM = Napi Magyarország - MaNcs = Magyar Narancs - MF = Magyar Fórum - ÉS = Élet és Irodalom - VH = Vasárnapi Hírek - Vg = Világgazdaság
