Reggeli Sajtófigyelő, 2001. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-11-16
7 tagországban hatalomra a bővítést radikálisan ellenző párt, illetve minél kevesebb országról kell dönteni. Ha az ígéretek szerint 2002 végére befejeződnek a csatlakozási tárgyalások, e forgatókönyv alapján egy év állna az EUországok parlamentjeinek rendelkezésére, hogy megszavazzák a bővítést. Ez tartható határidő, hiszen a skandináv or szágok integrációjának jóváhagyására is elegendőnek bizonyult a tizenkét hónap (igaz, az ő helyzetük kevésbé volt vitatott). Mivel azonban eddig a bővítések mindig január 1jei hatállyal történtek, elég csak egykét hónapos csúszás ahhoz, hogy akár egy évv el kitolódjék a felvétel. Az első körben való csatlakozás Magyarország számára azt a lehetőséget is kínálja, hogy a második fordulóba szoruló országok szószólójaként megerősítse a térségben vezető szerepét - s nem utolsósorban megkapja azokat az összegeke t, amelyeket az EU a határtérségek számára a (gazdasági és más különbségek okozta) gyakorlati és pszichológiai szakadékok csökkentésére szán. Az újonc országok kormányainak ugyanakkor a tagsággal járó kellemetlenségekre is fel kell készülniük - hiszen a cs atlakozásnak mindenképpen lesznek vesztesei: az idősebbek, a nyelvet nem beszélők vagy akár bizonyos iparágakban dolgozók. A népszavazás tétje Egyes szakértők szerint is felmerülhet a kérdés, hogy a bővítés körülményeit taglaló kommunikációs stratégia ne m túlságosan uniópártie. Míg ugyanis a skandináv országokban kínosan ügyeltek arra, hogy a belépés mellett és ellen érvelők egyaránt fórumot kapjanak (ez Norvégiában olyan jól sikerült, hogy végül be sem léptek), addig Magyarországon szinte kötelező halad ási irányként beszélnek a csatlakozásról. Ma már hivatalos források is - a talán 2003ban tartandó - népszavazásról beszélnek, ám a referendum izgalmát csökkentheti, hogy a felmérések szerint ma a magyarok mintegy kétharmada a csatlakozást pártolja, illetv e a szavazás időpontjában az ország talán már aláírta a csatlakozási szerződést. A majdani eredmény hitelét az sem növeli, hogy aki ma az unióra szavaz, nemigen tudhatja, pontosan mire is adja voksát. A csatlakozás hívei is csupán annyit mondhatnak jó szív vel, hogy az igennel válaszolók az európai népek együttműködése mellett döntenek. Szőnyi Szilárd vissza Túl az országjelentésen Ezekben a napokban és hetekben az Európai Bizottság november 13án közzétett országjelentése fogl alkoztatja a csatlakozásra való minél sikeresebb felkészülésen munkálkodókat, bármely területen is dolgozzanak. Nem szabad azonban, hogy ezek a kétségtelenül lényeges és részletes elemzések elfedjék a stratégiai összefüggéseket. Nevezetesen azt, hogy milye n forgatókönyv vagy forgatókönyvek szerint valósulhat meg az Európai Unió első, úgynevezett keleti irányú bővítése. Amíg a Bizottság - nem saját kezdeményezésre, hanem az Európai Parlament nyomására - a tavalyi év végén meghatározta a bővítés lehetséges legkorábbi időpontját, vagyis 2004et, addig továbbra is sűrű homály fedi a bővítés mikéntjét, mindenekelőtt pedig azt, hogy mely országok is csatlakozhatnak az első körben az unióhoz. Valamennyi jelentés, származzon az brüsszeli bizottságtól vagy más mértékadó szervezettől és intézménytől, messzemenően egyetért abban, hogy Magya rország egyértelműen a csatlakozásra váró országok első körébe tartozik. Magyarország politikai, gazdasági és intézményi vonatkozásban egyaránt egyike, sőt sok esetben az a keletközépeurópai ország, amely a leginkább teljesíti vagy megközelíti az EUéret tség feltételeit. Sőt nem egy
