Reggeli Sajtófigyelő, 2001. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-11-16
8 gazdasági adata arra utal, hogy jobban és mélyebben integrálódott az unióba, mint egyes tagállamok. Ennek ellenére hiba lenne, ha az alkalmazkodási és felkészülési folyamat lelassulna, arra való hivatkozással, hogy immár semmi sem "mentheti meg" az országot a 2004. évi uniós tagságtól. Hasonlóan alapvető tévedés lenne annak kijelentése - ami egy másik tagjelölt részéről időről időre megfogalmazódik , miszerint Magyarország nélkül semmiféle első körös bővítés nem képzelhető el. Miután nem Budapest, Prága, Varsó vagy Ljubljana az a hely, ahol a csatlakozás időpontjával és a csatlakozó csoport összetételével kapcsolatos döntés megszületik, Magyarországnak nem erre a kérdésre kell összpontosítania, hanem arra, hogyan készülhet fel a lehető legjobban a tagságra. Természetes azonban, hogy a csatlakozás feltételei és körülményei jelentősen körülhatárolják majd a magyar mozgásteret a kibővülőkibővített unión belül. Ennek a mozgástérnek éppúgy vannak belső, mint külső elemei. A belső té nyezők a hazai felkészülésben gyökereznek, és a belpolitikai helyzettől a gazdasági teljesítményen át az intézményi reformokig, a társadalmi kohézióig és a közvéleményig terjednek. Mivel pedig a sikeres tagságot nagymértékben éppen a társadalom viselkedése , felkészültsége, integrációs hajlandósága határozza meg, immár nem halasztható tovább az egész ország, és ha lehet, minden egyes állampolgár felkészítése a csatlakozásból fakadó kihívásokra. Ugyanis a siker igazi fokmérője - a legzseniálisabb tárgyalási s tratégia, a legjobban felkészült szakértői gárda vagy a gyorsan növekvő gazdaság mellett - a társadalom felkészültsége, hiszen az EUba nemcsak diplomaták, szakértők és üzletemberek lépnek be, hanem a magyar társadalom egésze. A külső tényezők tartalmazzák azokat az átmeneti kivételeket, amelyekben a tárgyalások során a magyar és az EUfél megállapodik és amelyeket majd a csatlakozási jegyzőkönyv fog rögzíteni. Nem kevésbé fontos azonban az sem, hogy milyen csoport részeként lép be Magyarország az EUba. A közhiedelemmel ellentétben ez korántsem csak az elosztható források nagysága szempontjából lényeges, hanem az EU ideiglenes külső határainak meghúzását vagy az integráción belüli döntéshozatali folyamat jellegét és sebességét illetően is. Ennél talán még j elentősebb az a tény, hogy az EU 2004 után több területen is lényegbe vágó reformokat kezdeményez (intézményi struktúra, mezőgazdaság, a 20072013 közötti költségvetés, a közös biztonság- és külpolitika stb.). Közel sem mindegy, hogy Magyarország aktív és teljes jogú EUtagként, avagy tanácskozói vagy megfigyelői státusban vehet majd részt mindazon reformok kimunkálásában, amelyek hatásai alól egyetlen európai ország sem vonhatja ki magát. Bár a történelmi fontosságú és nem kevésbé történelmi következmények kel járó bővítési döntések nem Magyarországon születnek, az országot nyilvánvalóan nagyon különbözőképpen érintené, ha az EU a nagycsoportos vagy a kiscsoportos bővítés mellett kötelezné el magát. Nem titok, hogy Magyarország egyértelműen az utóbbit tartan á kívánatosnak, és messze nem csak pénzügyi megfontolásból. Valójában ugyanis Európa jövőbeli stabilitása és biztonsága forog kockán. Ugyanis a nagycsoportos bővítés, még ha a sokkhatást túl is élné az Európai Unió, hosszú időre megbénítaná az integráció m űködését. Legalábbis sem politikai akaratot, sem társadalmi támogatást nem
