Reggeli Sajtófigyelő, 2001. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-10-09
5 úton küzdô kisebbségek fenyegetik, hanem az illegitim erôszak. És az is kiderült, hogy mindnyájan részvényesek vagyunk annak az országnak a szuverenitásában, amelyben élünk. Ez kikristályosíthatja az érdekközösséget a szomszédos államok és magyar polgáraik között. – Gyorsleltár. Mi valósult meg az összmagyarságot érintô tervekbôl? – A kormányprogramban leírt elképzeléseinket valóra tudtuk váltani. Az egyik terv a magyarság közös, legitim érdekképviseletének a megteremtése volt. Ez megvalósult a Magyar Állandó Értekezletben. A Máért olyan fórum, amely demokratikus legitimitással reprezentálja a 15 milliós magyarságot. A másik cél a s zemélyre szóló kapcsolat a magyar állam és mindazok között a magyarok között, akik ilyen kapcsolatot akarnak. Ennek eszköze a státustörvény, amelyet az Országgyűlés 92 százalékos többséggel fogadott el, és január 1jén életbe lép. Az elsô két cél elérése h ozzájárul a harmadik sikeréhez: a lélektani fordulathoz a határon túli magyar közösségekben. Széles tömegekkel sikerült elfogadtatni, hogy helyzetük távolról sem kilátástalan, hiszen Magyarországban nemcsak a jó szándék van meg irántuk, hanem arra is képes ek vagyunk, hogy a szándékot cselekvéssé változtassuk, és ténylegesen javítsunk a helyzetükön. – Melyek azok a területek, ahol a vidékMagyarország jól érzékelhetôen tudott segíteni a magyar – magyar kapcsolatok fejlesztésében? – Nincs két Magyarország, csak egy. Ez akkor is igaz, hogyha Budapest néha városállamként viselkedik. Nem teljesen alaptalanul, hiszen Budapestnek tényleg jó a híre a világban. Mint ahogy Magyarország híre is jó. De Magyarország nem azért híres, mert Budapest a központja, hanem Budapes t köszönheti a tekintélyét annak, hogy Magyarország fôvárosa. Ezért nem szabad megfeledkezni arról, hogy hazánk négyötöde a vidék. Szerintem az ország teljesítményének összességébôl s így a nemzetpolitika eredményeinek leltárából is arányosan részesül. Ere dményeink négyötödét a vidéknek köszönhetjük, ami természetesen legkevésbé sem értékeli le a fôvárosiak teljesítményét. Az, hogy nincs két Magyarország, csak egy, azért is nagyon fontos, mert a határon túli magyarok nem gondolkodnak Budapest – vidék kettôssé gben. Számukra nem Budapest és nem valamelyik vidéki város vagy megye, hanem Magyarország az az ideál, amely döntô szerepet játszik abban, hogy foggalkörömmel ragaszkodnak magyarságukhoz. Viszont ezt az ideált a gyakorlatban a Magyarországgal kapcsolatos személyes élmények testesítik meg. A Magyarországideál a határon túli magyarok számára az, amit látnak belôle. Mit látnak? Mindenekelôtt a határállomást. Szerencsére azonban nemcsak azt, mert köztudomásúan számos határállomáson olyan viszonyok uralkodnak, amelyek inkább elriasztják a határon túli magyarokat a velünk való azonosulástól. És mégis százezreknek éri meg átlépni a határt azért, ami a túloldalon várja ôket. Ott pedig azok az emberek várják ôket, akikkel kapcsolatot tartanak. Rokonok, barátok, tes tvértelepülések, üzleti partnerek vagy éppen munkaadók. Budapest egy érdekes és rokonszenves csodabogár a határon túli magyaroknak, de saját énjük magyarországi tükörképét sokkal inkább a vidéki városokban és falvakban találhatják meg. Ezt különösen erôsít hetik a testvértelepülési kapcsolatok. Vannak igazi sikertörténetek a testvértelepülési együttműködésben, de sok olyan kezdeményezésrôl tudunk, amely halódik. A következô ciklus fontos feladata lehet, hogy állami eszközökkel hogyan támogathatnánk hatékon yabban a határon inneni és túli falvak és városok közötti érintkezést. – A magyar kultúra feltámasztása, az agrárium okos támogatása hogyan segítheti a magyarságot az EUba? – Válasszuk külön a kultúrára és az agrártámogatásra vonatkozó kérdést akkor is, h a jogos együtt kezelni ezeket, hiszen mindkettônek meghatározó szerepe van az európai integrációban. Azért választom mégis külön, mert a kultúra s különösen az úgynevezett népi kultúra évtizedek óta a magyar magyar együttműködés húzóágazata. A hetvenes években a kádári – aczéli kultúrpolitikának alternatívát kínáló táncházmozgalom jelentôs részben a határon túli magyar területek (különösen Erdély) falvait használta forrásként. Ebbôl született a nagyvárosi táncházak intézménye Magyarországon, ami késôbb a határon túli magyar városi táncházak mintájául szolgált. A labda tehát odavissza pattogott a pingpongasztalon, s ez így alakult a kultúra számos más területén is. A magyar táncházmozgalom, amely a határokon átnyúló nemzeti struktúra iskolapéldája, olyan j elenséget hozott létre, amely abszolút európai, és mégis egyedülálló Európában. Egyike azoknak a jellegzetességeinknek, amelyek miatt büszkén mondhatjuk, hogy „nem üres kézzel lépünk Európába”. E célt fogja szolgálni a már épülôfélben lévô hagyományok háza .
