Reggeli Sajtófigyelő, 2001. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-10-09
6 Ami az agrártámogatásokat illeti, fontos, de nem egyetlen szempont a konkrét anyagi segítség, amelyet már jelenleg is, de reményeink szerint a jövôben növekvô mértékben tudunk nyújtani a szomszédos országokban gazdálkodó magyar gazdáknak. Legalább ennyir e lényeges a szezonális munkaerô „félig külsô” forrásból való biztosítása (hiszen a határon túli magyarok egyszerre külsôsök és kvázi hazaiak a magyar gazdaságban). Az anyaországban munkát vállaló határon túli magyarok a gazdasági élet összes területén meg jelennek, de ezek közül kettô kiemelkedik: az építôipar és a mezôgazdaság. Ennek többek között az az oka, hogy a határon túli magyarság nagyobb része falvakban él, és otthon is mezôgazdasági tevékenységet folytat. Amikor tehát a hazai mezôgazdaságot támoga tjuk, akkor közvetve a határon túli magyarokat is támogatjuk. Több szempontból is. Egyrészt minél versenyképesebb a magyar mezôgazdaság, annál több munkát tud biztosítani a határon túli magyaroknak. Másrészt minél hatékonyabb, tehát minél nagyobb hasznot h oz a földművelés, annál többet tud saját munkavállalóinak fizetni. Van azonban egy harmadik szempont is. A szezonális munkavállalás mindig tanulási folyamat. Nem mindegy, hogy a hozzánk ingázó határon túliak mit tanulnak el anyaországi gazdakollégáiktól. M inél modernebb a magyar mezôgazdaság, annál modernebb mintákat visznek haza, s ezzel saját gazdaságaikat versenyképessé teszik európai szinten. Ez is olyan szempont, amely miatt a hazai agrártámogatások minden jól befektetett forintja a határon túli magyar ok számára is kamatozik. Minden forint egyrészt ahhoz járul hozzá, hogy a hazai mezôgazdaság versenyképes legyen az EUban, másrészt ahhoz, hogy a határon túli magyar gazdaságok már a szomszédos országok EUcsatlakozása elôtt megfelelô külsô partnerei legy enek hazánk és az EU élelmiszeriparának, illetve mezôgazdaságának. – Melyik millenniumi rendezvény érintette meg legjobban...? – A millennium kapcsán nagyon sok szép és megható ünnepségen volt alkalmam részt venni. A szívemhez talán azok a kisebb település ek, falvak álltak legközelebb, ahol látni lehetett, hogy valóban a falu egész lakosságát megmozgatta az ünnepség. A raposkai millenniumi zászló átadása alkalmából például a falu aprajanagyja szó szerint részt vett a szervezésben, a műsorban. Egyedülálló alkalmat adott a millennium arra, hogy átélhessük az összetartozás érzését. Alkalmat adott arra, hogy megálljunk egy pillanatra a mindennapok rohanásában, és számvetést készítsünk. A számvetés megmutatta, hogy nemcsak a mai napnak élünk, hanem jövünk valahonnan és megyünk valahová. Van egy olyan örökség, ame lyet a nemzedékek egymástól örökölnek és egymásnak adnak át. És ez a számvetés közösséggé kovácsol bennünket. – Hogy áll a státustörvény bevezetése? – Jól. Tartjuk a menetrendet. Készülnek a végrehajtási rendeletek, és január 1jén „beindul a gépezet”. Az egyik legfontosabb feladat a határon túli magyarok felkészítése arra, hogy nem tudjuk mindenkinek egyszerre, január 1jén kezébe nyomni az igazolványt. De remélhetôleg 2002 vagy legkésôbb 2003 folyamán mindenki, akinek szüksége van rá, megkaphatja az igazo lványt, és élhet a vele járó jogokkal. Milyen új intézményi kereteket sikerült kialakítani erre a sokrétű feladatra, ami egyben a magyarság lelki egységesítését is jelenti? A két új csúcsintézmény, amelyeket az imént említettem, a Máért és a státustörvény egységesíti, rendszerbe foglalja a közös intézményeket. Mostantól beszélhetünk közös intézményrendszerrôl. Kétségtelen, hogy ez összefüggésben áll a lelki egységgel, de nem hiszem, hogy learathatnánk a lelki egység megteremtéséért járó babért. Lelki egység mindig is volt, legfeljebb erôsö dött az utóbbi idôben. A közös intézmények kiszolgálják a lelki összetartozást. Ha lelki összetartozás nem lett volna, intézmények sem lennének, hiszen nem lett volna rájuk szükség. De szükség volt. Van számos probléma, illetve számos kihasználatlan lehetô ség, amely a de facto adottságként örökölt lelki egységbôl származik. Például, mint említettem, a határon túli magyarok anyaországi munkavállalása számos gonddal jár, ugyanakkor óriási lehetôségek rejlenek benne. Nincs másként a kultúrával sem. A közös int ézmények arra valók, hogy a lelki egységgel kapcsolatos problémákat hatékonyan oldjuk meg, a lehetôségeket pedig minél jobban kamatoztassuk. vissza Diszkriminatív a státustörvény? A készülő magyar státustörvény diszkriminatív hangneme nehezíti a keletközépeurópai térség együttműködését. Több rendelkezése ellentétes az ENSZ, az Európa Tanács és az Európai Unió alapelveivel,
