Reggeli Sajtófigyelő, 2001. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-10-11
3 egyenlő részesedését az állam birtoklásából, akik más nemzetiséghez tartoznak. Az állam címerében ugyanakkor megjelenik a többségi ortodox egyház szimbóluma, amelyet a felekezeti kisebbségek, etnikai hovatartozástól függetlenül, diszkriminációként élnek meg. A címer szimbolikus üzenete a gyakorlatban azzal érezteti hatását, hogy míg a román ortodox egyház az 1989es fordulat óta jelentős mértékben részesült az állami vagyonból, addig más egyházak nem, illetve csekély mértékben. Az idei évben elfogadott államosított ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló törvény pedig nem terjed ki az egyházi ingatlanok restitúciójára. A magya rok hátrányos megkülönböztetése az igazságszolgáltatásban is kitapintható. Az 1989es forradalmi események alatt elkövetett jogsértések elkövetőit utólag felmentették a felelősség alól, a kézdivásárhelyi Agacheügy és több más korábbi eljárás bizonyítja, e z nem vonatkozott minden magyar nemzetiségűre. Továbbra is folytatódik az etnikai arányok mesterséges megváltoztatása, a betelepítési politika elsődleges eszköze az ortodox intézmények, valamint az erőszakszervezetek nagy létszámú egységeinek Székelyföldre irányítása. Az anyagi javak diszkriminatív újraelosztása nyomon követhető abban, hogy a jelentős részben magyar lakosságú megyék az ország más részeihez képest nagyobb adóbefizetések mellett, sokkal alacsonyabb mértékben részesülnek a központi költségveté s kifizetéséből. Romániában ’48 óta folyamatosan csökkent az anyanyelvű oktatás lehetősége. A beiskolázási adatok szerint 2000ben az általános iskolákban a magyar diákok kétharmada nem részesült magyar nyelvű képzésben. Az új oktatási törvény megfosztja a nem román nyelvű állampolgárokat annak a lehetőségétől, hogy önálló egyetemük legyen. Az 1992es népszámlálás adatai pedig azt bizonyítják, hogy míg a romániai összlakosság 5,1 százaléka rendelkezik felsőfokú képesítéssel, a magyaroknál ez az arány csupá n 3,6 százalék. A kisebbségek közötti diszkrimináció élő példája, hogy Bukarest a magyar státustörvényben elsődlegesen a magyar identitású személyek számára kibocsátott igazolványt kritizálja, miközben a Pozsony által a romániai szlovákoknak kibocsátott ha sonló igazolványt nem bírálja. A szlovák alkotmány nem a szlovák állampolgárok, hanem a szlovák nemzet nevében íródott, negatívan megkülönböztetve így a más nemzetiségűeket. A pozsonyi kormány ebben az esztendőben fogadta el a diszkriminatív önkormányzati törvényt, amely az ország területi beosztását úgy alkotta meg, hogy a többségében magyar lakosságú régiót a megyehatárok osztják fel, és a magyarság mindegyik megyében jelentéktelen kisebbség legyen. Az új közigazgatási beosztás alapján a magyarok aránya csak a nagyszombati és a nyitrai kerületben haladja meg a húsz százalékot. A szlovák jogrendben jelenleg is érvényesek a kollektív bűnösség elvén alapuló és a magyar, valamint a német kisebbség negatív megkülönböztetésére lehetőséget nyújtó Benesdekrétumo k. A diszkriminatív jogszabályok visszavonását Pozsony továbbra sem tervezi, sőt ezekre hivatkozva utasítja el a felvidéki magyarság mártírhalált halt, kiemelkedő személyiségének, Esterházy Jánosnak a rehabilitációját. A diszkriminatív kárpótlás abban nyil vánul meg, hogy a szlovákiai magyarság jelentős része nem kaphatja vissza korábbi földtulajdonát. A jelenleg érvényben lévő törvények nem teszik lehetővé az 1945 és 1948 között a németektől és a magyaroktól nemzetiségi hovatartozás alapján elvett ingatlanv agyon visszaadását. Szlovákia nemrég még kifogásolta, hogy a státustörvény értelmében a területén lakó magyarok arcképes igazolvánnyal anyaországi kedvezményeket vehessenek igénybe, miközben Pozsony hasonló rendszerben biztosít támogatást a szlovák kisebb ségnek. A felekezeti diszkriminációt tükrözi, hogy a református egyház és intézményeinek állami támogatása arányaiban messze elmarad a szlovák többségű katolikus és evangélikus egyházétól. A katolikus szemináriumokon ugyanakkor csak szlovák nyelven lehet t anulni. Egy évtizede nem talál meghallgatásra a magyar hívek azon kérése sem, hogy saját püspökük lehessen. Északi szomszédunknál százharminc magyar többségű településen nincs magyar tannyelvű iskola, és a meglévők közül is sok elhanyagolt.
