Reggeli Sajtófigyelő, 2001. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-09-13
6 kezelésének megtalálása lesz. A globalizáció elemei – a már korábban említett tényezők szabad áramlása és a tényleges befolyás egy részének nem állami szereplők felé történő elmozdulása – lényegében valamennyi kormány autoritását megkérdőjelezik. Ezzel egy időben jelentkezik a transznacionális kérdéseket érintő kiterjedtebb nemzetközi együttműködés iránti növekvő igény. Mind a globalizáció előnyei, mind a hátrányai – a régiónkban különös módon egybefo nódva a rendszerváltás nehézségeivel – hatékony nemzetközi együttműködést követelnek meg. A barátokkal és szövetségesekkel kiépített koalíciók fenntartása a megfelelő konstruktív irányba terelheti a globalizáció hatásait. A legkellemetlenebb következményei nek enyhítése létfontosságú lehet a rendszerváltó országok saját modernizációs átalakulásuk sikeres befejezése és a történelem jelenlegi felbolydult korszakán történő átjutásuk érdekében. vissza A szerző a Külügyminisztérium he lyettes államtitkára Az új világrend Pearl Harbora? 2001. szeptember 13. 1:00 Gorka Sebestyén Tíz éven át, a hidegháború vége és a Szovjetunió összeomlása óta a Nyugat és az egyetlen még fennálló nagyhatalom egyre csak új ellenséget keresett, hogy felváltsa vele a Vörös Medvét, és ezzel próbálja indokolni hadseregének, biztonsági szolgálatának fennmaradását. Az új fenyegetések lajstroma hoszszabb, mint volt a hidegháborúé, s a tételek meglehetősen különfélék. Megtaláljuk köztük az információs hadviselést, az etnikai viszályt, a kívül rekedt nemzeteket, mint Iránt és ÉszakKoreát, valamint a tömegpusztító fegyv ereket bevetni készülő szélsőséges terrorizmust. Mindezek ellenére, úgy tűnik, hogy míg a nemzetközi egyensúly kevésbé stabil, mint 1990 előtt volt, nehéznek bizonyult a döntés: ki is valójában az igazi ellenség? Lehetséges, hogy a World Trade Center és a Pentagon körül lejátszódó keddi események megváltoztatták a helyzetet, máris a nemzetközi kapcsolatok és biztonság új korszakának küszöbéhez értünk, amelyet ezek a koordinált kegyetlenségek vonnak meg számunkra. Legyünk azonban óvatosak ebben a korai időp ontban, s ne beszéljünk elhamarkodottan bizonyítékokról az ezrek halálát okozó kamikázetámadók kilétét illetően, bár az atrocitások utáni első napon rámutattak már a kommentátorok, sőt politikusok Irakra, Afganisztánra s a palesztin szélsőséges csoportokra , valamint az USA első számú közellenségére, Oszama bin Ladenre, mint gyanúsíthatókra. Még ha ellen is állunk azonban a korai kísértésnek, hogy a szörnyű eseményekért felelősek kilétét latolgassuk, foglalkozhatunk módszereik és gyakorlatuk különleges termé szetével. A terrorizmus, mint az emberi társadalom mellékterméke, csaknem egy idős a történelemmel. Az állami megbízatást nélkülöző tettesek által politikai célok érdekében elkövetett erőszakcselekményeknek hosszú a múltjuk. Beszélhetünk tehát a terrorizm us gyakorlatának történelméről. Ősidőktől kezdve gyakoroltak pszichológiai nyomást mind a helyi népességre, mind az idegen megszállókra olyan terrorista csoportok, mint a zelóták Palesztinában, mind az indiai thug szekta orgyilkosai, a hasis kultusz, az er edeti Assassin követői. Fényes nappal, nyilvános helyen gyilkolták meg a kiszemelt áldozatot, gyakran egyszerűen késsel, huzallal, puszta kézzel, a thugok esetében hátulról a nyakra előrevetett vékony sállal. Manapság persze más kép ötlik fel a „terrorista ” szó hallatán, különösen a hétköznapi ember számára: az ieológiai indítékból cselekvő, többnyire baloldali csoportoké, amelyeknek tagjai végiggyilkolták, robbantották útjukat NyugatEurópán a 70es, 80as években: a Sakál, a Bader és Meinhof, az IRA és az ETA. Még ha közéjük is soroljuk a ritkábban felbukkanó, akkoriban főként Olaszországban tevékenykedő jobboldali terroristákat, akkor is azt találjuk, hogy volt ezekben a csoportokban valami közös. Többnyire azonnali és biztos célok érdekében, racionális módon cselekedtek. Túszokat szedtek például, hogy így kormányokra nyomást gyakorolva elérjék bebörtönzött társaik szabadon bocsátását, vagy váltságdíjfizetést további működésük támogatására. Technikájuknak is volt közös vonása. A XX. század végi terroristá nak ugyanúgy megfeleltek a hagyományos, régimódi fegyverek, mint Gavrilo Principnek, Ferenc Ferdinánd herceg gyilkosának fél évszázaddal korábban, vagy még előbb a cári tisztekre támadó orosz anarchistáknak. A lőfegyvert és bombát világszerte alkalmasnak v élték feladataik véghezvitelére még a hidegháború késői fázisának modern terroristái is. Többek szerint a világvégére készülő Aum Shin Rykio szektának a tokiói földalattiban elkövetett 1995ös gáztámadása hozott technikai forradalmat. Elemzők és kommentát orok egyaránt vízválasztóként tekintenek az eseményre, amelynek folyamán a szarin mérgesgáz hígított formáját felhasználó csoport megtörte a tömeggyilkos fegyverek alkalmazására vonatkozó tabut. A támadást követő évek alatt – különösen miután Clinton elnök elolvasta az egyik amerikai metropolis biológiai fegyverrel történő elpusztítását leíró „Cobra Event” című regényt – Washington egyre növekvően költekezett a vélt alaptámadás elleni védekezésre, amelyben
