Reggeli Sajtófigyelő, 2001. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-09-29
11 életét. A másokét (normális ember) még kevésbé. Mi késztethet arra - ép elméjű és a történtek tanúsága szerint kiváló intellektuális képességű - fiatalokat, hogy életük árán gyilkoljanak és pusztítsanak? Iszonyatos kegyetlenséggel, ártatlan emberek ezreit rántva magukkal a pusztulásba? Ésszerű dologe az esztelen bosszúvágy és a "minden mindegy" küszöbére juttatni őket? És azon is el kéne töprengenem, hogy mi a különbség a hősi halál és a fanatikus tett között? Nem minden önfeláldozó tett fanatikus is egyben? S vajon a tett megítélése nem csak attól fü gg, hogy kinek a szemével nézzük? Az önfeláldozás a mi nézőpontunkból mindig hősiesség, az ellenség nézőpontjából mindig gyilkos fanatizmus. S mi rettenetesebb: a Pearl Harbori japán támadás vagy az amerikai atombomba? És azt hiszem, mielőtt a bosszú esz közeihez nyúlnék, föltenném önmagamnak a kérdést, nem vagyok vajon magam is bűnös? Vajon a világban és a KözelKeleten nem segítetteme magam is olyan helyzet kialakítását, mely bizonyos embercsoportokat, nemzeti közösségeket, korosztályokat, társadalmi ré tegeket a végső elkeseredésbe hajszolhat? Vajon a posztmodern világ "játékszabályai" által kikényszerített egyenlőtlen helyzetek, melyek bizonyos embereknek és embercsoportoknak esélyt sem adnak a méltányos, tehát többékevésbé "lovagias" küzdelemhez, nem vezetneke szükségszerűen ahhoz, amit a mai amerikai sajtó "fanatizmusnak", "kegyetlenségnek", "gyávaságnak", "civilizációellenességnek" bélyegez? Vajon hol és mikor kezdődik a lovagiasság, az - akár az élethalál küzdelemben is betartott - erkölcsi szab ályok felrúgása? Mi legitimálhatja az esztelen kegyetlenséget? Az állig felfegyverzett nemzeti rendőrségekkel vagy hadseregekkel szemben álló kisebbségek sakkban tartása, a globalizmus ellen tüntető "vandálok" irgalmatlan szétverése vagy a kockakövekkel do bálózó palesztin gyerekek lelövése nem lovagiatlanságe? Mindezek a kérdések korántsem véletlenül merülnek fel bennem. Nem feledhetem, hogy életemben egyszer én magam is vedlettem már fanatikussá. 1989. december 22én feleségestől és gyerekestől magam is kivonultam a sepsiszentgyörgyi megyei tanács előtti térre, és ott álltam a csőre töltött puskák közvetlen közelében. Sőt "esztelen kegyetlenséggel" kockára tettem a feleségem és a gyerekeim életét is, akiket nem tudtam lebeszélni arról, hogy velem jöjjenek . Hogy Sepsiszentgyörgyön nem dördültek el lövések? Merő véletlen. Harminc kilométerre tőlünk Brassóban többtucatnyi áldozata volt a tüntetésnek. Mégis kimentünk, mert úgy éreztük, gyávaság volna otthon maradni, mert úgy éreztünk, nincs mit veszítenünk. Az az élet, amit épp éltünk, minden volt, csak emberhez méltó nem. Hogy utólag mindez felelőtlenségnek, őrültségnek tűnhet és lelkiismereti aspektusban - legalábbis részemről - gyilkosságban való bűnrészességgé is válhatott volna? A mából nézve kétségtelen. Ma már tényleg megdöbbenten gondolok arra, hogy én, a családfő azokban az órákban minden kétséget kizáróan nem voltam beszámítható. Persze ettől az őrültségtől az ártatlan emberek ezreinek legyilkolásáig fényévnyi az út. És ezt az utat én és honfitársaim bizonyára soha nem lettünk volna képesek bejárni. Mondom, bizonyára. Mert felmérhetie az ember, hogy mit tett volna, ha akkor meggyilkolják mellette a családját? Ha a diktatúra továbbra is hatalmon marad? Ha még mélyebben döngölnek az agyagba? Az ártatla nok tömeges meggyilkolását mindazonáltal semmi nem indokolhatja. A gyilkos - mindig kimutatható indokai - soha nem legitimálhatják a gyilkosságot. És soha nem jelenthetnek számára felmentést. S főként akkor nem, ha az "ügy" érdekében ártatlan emberek esnek áldozatul. Kérdés azonban, hogy egy erőre, a nyers és a puha erőszak együttes kultuszára építkező civilizáció nem szükségszerűen hívjae ki maga ellen a szélsőséges erőszakot? S vajon ennek az erőszaknak a mikéntje nem fakade szükségszerűen a szélsőséges en egyenlőtlen hatalmi viszonyok természetéből? A terrorcselekményeket a titkosszolgálat talán valóban nem akadályozhatta meg. De mi gátolhatta meg a titkosszolgákat abban, hogy figyelmeztessék az amerikai vezetést: a világban olyan Amerikaellenes hangul at van kialakulóban, mely gyakorlatilag megakadályozhatatlan
