Reggeli Sajtófigyelő, 2001. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-08-25
6 Ugyanez vonatkozik a menekültekre is, akik akkor is megkaphatják a jugoszláv állampolgárságot, ha nincs más állampolgárságuk és még az sem feltétel, hogy Jugoszláviában tartózkodjanak. A menekültek esetében erre azért van szükség, mert a Horvátországban, illetve Boszniában maradt vagyonuk visszaszármaztatásának egyik feltétele éppen a horvát, illetve a boszniai állampolgárság, és Belgrád nem akarja megfosztani ettől a lehetőségtől a szerbeket, még akkor sem, ha már évek óta Jugoszláviában élnek és itt is akarnak m aradni. vissza Csaba békés „Matka zem vás volá!”, avagy: szlovákok Magyarországon (1.) augusztus 25. 1:00 Balavány György Vállalni a kettős kötődést, úgy, hogy egyik se sérüljön – fogalmazta meg egy fiatal békéscsabai tanárnő a nemzetiségi lét nagy feladatát. Az alföldi mezővárosban ma mintegy húszezer fős szlovák kisebbség él. Szlovákiából Békéscsabára járnak a kisebbségi autonómiát tanulmányozni az illetékesek. Néhány helyi szervezet próbálja feléleszteni az egyre gyengébben pislákoló nemzetiségi öntudatot, fékezni az asszimiláció folyamatát – ez azonban nem mindenkinek tetszik. Itt mindig melegebb van, mint másutt, ha figyeli a meteorológiát – mutat körbe a beláthatatlan téren Andó György, a Békéscsabai Szlovák Önkormányza t elnöke. Békéscsaba tipikus alföldi mezőváros, lapos, széles utcákkal: ráül, és bennszorul a hőség. A városháza előtt ráadásul aszfaltoznak. A tér fölé magasodik a bazilika méretű evangélikus Nagytemplom, égbe mutató, csillagos tornyával. Az épület a hel yi szlovákság szimbóluma. Vele szemben a kereszt alaprajzú Kistemplom, amely csak a Nagytemplomhoz képest kicsi. Csabát „evangélikus Rómának” is nevezik, nyilván Debrecen, a „kálvinista Róma” mintájára. A tér túlfelén magában áll a kéttornyú katolikus temp lom, oda járnak a magyarok. Hőség ide, hőség oda, a csabaiak csípős kolbásszal és pálinkával kínálják a vendéget. Betérünk a szlovák tájházba. Az előtornácos, paticsolt falú, fehér épületben végre hűvös van. S minden, ami egy szlovák tájházban kell, a rak ott ágyas tisztaszobától a kolbászfüstölőig. A fabútorokat virágosra pingálták a régi szlovákok, megbecsülésül; kevés volt a fa, úgy tutajozták ide a házgerendának valót a Körösön. Hogyan kerültek a szlovákok Csabára? A török dúlás kiürítette a régi falut ; szlovák gazdákkal telepítették be újra a XVIII. században, akik főként Nógrádból, Liptóról, Trencsénből jöttek. Bútort nem hoztak, állatot és szerszámot igen. Mikor megérkeztek a szlovák pionírok, mindenki annyi földet kapott, amennyit meg tudott művelni . A szlovák dolgos nép, sok földet tudtak megművelni. Csuda fekete, zsíros itt a föld, bőven termett benne a búza, a szőlő, a kender. Ama daliás időkben a lakosságnak csak néhány százaléka volt magyar. A csabaiakat nem az etnikai, inkább a vallási hovatart ozás osztotta ketté: protestánsok és katolikusok mindig külön, de legalábbis az utca két oldalára települtek. Idősebb Tessedik Sámuel evangélikus lelkész kemény kézzel faragott a sokféle tótból egyetlen csabai népet, tisztesség adassék emlékezetének. A ti sztaszobában az ágy felett lóg – minden szlovák házban ott lógott – Luther képe. Mellette egy bajuszos férfiú portréja; náš Ondriš, mutat rá a tájház gondnoka. Áchim L. Andrást, az egykori parasztpolitikust – aki a legenda szerint csizmában járt a Parlamen tbe – mindenki a „mi Andrásunk”ként emlegeti Csabán. A népvezért a szintén csabai BajcsyZsilinszky Endre lőtte (lövette?) le, ezért nincs Békéscsabán BajcsyZsilinszky tér vagy utca, mondja az
